Szívügye volt az Egyház egysége – Boldog Jeanne-Marie de Maillé (1331–1414)

A XIV. század forrongó, nyugtalan korszak volt Franciaország történelmében. Az angol és a francia királyok között 1337-en kirobbant, elhúzódó örökösödési háború mellett súlyos problémát jelentettek a belső társadalmi feszültségek is, amelyek gyakran véres összecsapásokhoz vezettek. 1347–1352 között a „fekete halálként” ismert, egész Európán végigsöprő pestisjárvány pusztított az országban. A történelmi körülmények érezhető hatással voltak az Egyház életére is, amelynek a társadalmi átalakulások nyomán kialakuló új, változó    körülmények között kellett megtalálnia saját helyét, szerepét. Az egyházi vezetők körében is gyakoriak voltak a széthúzások, a viszályok és a hatalmi harcok. A pápák avignoni fogságának gyászos ideje volt ez.

Isten minden korban, de különösen az ilyen nehéz időszakokban szentjei által siet az emberiség segítségére. Ők azok, akik imádságos, vezeklő életükkel engesztelik az Urat a bűnökért, személyes példájukkal pedig utat mutatnak, fényt és reményt gyújtanak az emberi szívekben. Ilyen világító lámpás volt saját korában Jeanne-Marie de Maillé, aki Assisi Szent Ferenc ideáljait követve önként vállalt lemondásai, imádságos élete és az irgalmas szeretet gyakorlása által igyekezett orvosolni a társadalom sebeit.

Jeanne francia főnemesi család sarjaként született 1331. március 14- én, Tours közelében, La Roche várában. Gyermekkorától megmutatkozott imádságos, jámbor lelkülete és misztikus hajlama. Hatéves volt, amikor először jelent meg neki a Szűzanya karácsony éjszakáján, kezében a Kis Jézussal. Ettől kezdve egész életében különös tisztelettel és szeretettel övezte Szűz Máriát. Személyiségének alakulására környezete is pozitív hatással volt. Mélyen vallásos közegben nevelkedett. Családja jó kapcsolatokat ápolt a ferencesekkel. Jeanne is fiatalon a harmadik rend tagja lett. Egész életét meghatározták Szent Ferenc eszméi, különösen a szegénység és a szegények szeretete. Előkelő származása ellenére Jeanne szíve soha nem kötődött evilági kincsekhez. Megértette, hogy az igazi boldogságot nem a földi javak birtoklása adja, sokkal inkább az azokról való lemondás.

Bár fiatal korától vonzotta az Istennek szentelt élet, családja akaratát követve tizenhat éves korában férjhez ment. 1347-ben kötött házasságot az ugyancsak elkötelezett keresztény Robert de Sillé báróval. Férjével közös megállapodás alapján József-házasságban, megértő, harmonikus kapcsolatban éltek, kölcsönösen segítve egymást a tiszta és áldozatkész szeretet útján. Mindketten szüzességi fogadalmat tettek, hogy életüket még teljesebben Isten és felebarátaik szolgálatának szentelhessék. Gondoskodó szeretettel segítették a rászoruló szegényeket, ápolták a betegeket, különösen a több évig tartó pestisjárvány idején. Az Angol és a Francia Királyság között dúló százéves háborúban Robert súlyosan megsebesült, majd fogságba esett. Családja kiváltotta ugyan, de 1362-ben, nem sokkal azután, hogy visszatért Franciaországba, belehalt az átélt szenvedésekbe és a kimerültségbe.

Robert halála után az özvegy Jeanne egy időre visszatért családjához. Férje családja ugyanis minden közös vagyonuktól megfosztotta és elűzte birtokukról. Családja megpróbálta másodszor is férjhez adni, ő azonban az újabb házassági ajánlatot már visszautasította. Püspöke előtt holtig tartó tisztasági fogadalmat tett. Ettől kezdve szegényen, szigorú, aszketikus, vezeklő életet élt. Tours-ban telepedett le, ahol egészen az irgalmas felebaráti szeretet gyakorlásának és az imádságnak szentelte napjait. Rendszeresen látogatta a betegeket, gyengéd szeretettel ápolta őket, és beszélt nekik Jézusról, az Ő irgalmas szeretetéről, az evangélium tanításáról, az erényekről és a szentek életéről. Otthonát a ferencesek kolostora mellett egy egyszerű kis lakásban rendezte be. Hosszú órákat töltött itt elmélyedve az imádságban, Isten szemlélésében. Vezeklésként töviskoronát helyezett a fejére; örömmel viselte környezete részéről a meg nem értés, sőt a megvetés megnyilvánulásait is. Sokan nem értették meg, voltak, akik fanatikusnak vagy egyenesen bolondnak tartották. Ő azonban zokszó nélkül, türelmesen viselte a bántalmakat és a gúnyolódást. Legfőbb támogatója ferences lelki vezetője volt.

Jeanne határozott, független lélek volt, aki egyszerű élete ellenére sem tagadhatta meg nemesi származását. Ez azonban nála mindenekelőtt a szív nemességében mutatkozott meg. Annyira szívén viselte az Egyház és hazája ügyeit, hogy egy alkalommal még VI. Károly francia királyt is felkereste. Ugyanennyire szívügyének tekintette az Egyház egységét. Imái és engesztelése mellett erre a szándékra ajánlotta fel gyakori zarándokútjait is.

Hosszú, megpróbáltatásokkal teli, áldozatos élet után, nyolcvanhárom éves korában halt meg 1414. március 28-án. Halálakor életrajzai szerint arca visszanyerte fiatalos szépségét. A ferencesek templomában temették el klarissza ruhában. 1871-ben avatta boldoggá IX. Piusz pápa. Többek között az özvegyek, a családi problémákkal küzdő és a vallásosságuk miatt megvetett, kigúnyolt emberek védőszentjeként tisztelik.

Koncz Éva