Tamás erényei

Szent Tamásról a hitetlenség jut először az eszünkbe. Rehabilitálnunk kell őt: ő egy nagyon is rokonszenves ember, igazi példakép lehet.

Tamás ugyanis gondolkodik. Használja a fejét. Két lábbal áll a földön: számára a feltámadás lehetetlennek tűnt. Igaz, hogy bűnt követ el azzal, hogy nem érdeklődik tüzetesebben, és hogy a tíz társ tanúságát semmibe veszi, s csak a saját szeme, keze számít.
De nekünk mégis intő jel, figyelmeztetés. Azt mondja, hogy észnél kell lenni. Gondolkozni keresztény erény, nem szabad hiszékenynek lenni. Szent Pál is arra biztat, hogy előbb vizsgáljunk meg minden vélekedést, és csak azután tegyük magunkévá vagy vessük el. Különösen fontos ez a mai világban, amikor rengeteg információ érkezik hozzánk. Jaj annak, aki mindent elfogad, azért, mert leírták, mert kinyomtatták, mert hallja a rádióban, látja a tv-ben.
Tamás mer egyedül lenni a véleményével. A többi tíz másként gondolja, de ő még sincs róla meggyőződve. Tudjuk, hogy téves volt az ítélete, de a magatartása követendő.
Az emberek jó része állandóan csak azt nézi, figyeli, mások hogyan gondolkoznak, mit vallanak. De csak azért, hogy a lehető legrövidebb idő alatt tudjanak alkalmazkodni, s így minél kényelmesebb legyen az életük. Ne kerüljenek senkivel se összeütközésbe.
Mostanában az önállóság, a tartás hiánycikk, pedig lényeges, hogy egyedül is hívő és erkölcsös tudjak maradni.
Tamás beismeri, hogy tévedett. Nem makacs, mint egy ökör. Nagy erény ez is. Mindenfajta haladásnak ez a feltétele. Aki nem képes helyesbíteni, az mindig olyan marad, amilyen volt, sőt hátrafelé csúszik. Meg kell tanulni elfogadni valaminek akár az ellenkezőjét is, ha azt bebizonyítják nekünk.
E három erény: gondolkodás, függetlenség, beismerés vezette el Szent Tamást az igazi hithez. Ő már nem csak azt mondja, amit az apostolok: Valóban feltámadt! Ennél sokkal többet mond: Én Uram, én istenem!

Erdődy Imre atya elmélkedése.