Tengernyi bűn a Titanicon

,,Ezt a hajót az Atyaúristen sem süllyeszti el!” – szól a megtörtént esetet feldolgozó, szívfacsaróan szép zenés drámában az önhitt, Istent játszó ember. Aztán, amikor már megtörtént a baj, a remény is hallatszik: „Isten talán siet és utat mutat, kivezet minket ebből a reménytelen helyzetből…”

Minden idők egyik leghíresebb óceánjárója, a Titanic drámája a mai napig sokakat foglalkoztató téma. Ezt bizonyítja többek között a számtalan irodalmi és filmes feldolgozás is, melyek sorába 1997-ben egy Broadway-musical is bekapcsolódott. Yeston és Stone zenés drámája 2019-től a magyarországi színpadokon is megjelent. Somogyi Szilárd rendező a Szegedi Szabadtéri Színpad után Veszprémben állította színpadra a zenés játékot. Az ,,úszó város“ tragédiáját feldolgozó színpadi mű valamennyi karaktere szerepelt az utaslistán, a produkció hitelessége, a történet valódisága még megrendítőbbé teszi a musicalt, amelyben az emberi alkotásvágy, a jobb élet utáni reménykedés áldozatául esik az önző emberi mohóságnak és a hírnév utáni törtetésnek.

A premieren hosszan, állva tapsolt a közönség, s a nézőtéri fény már nem takarta a kisírt szemeket. A nyomasztó, hátborzongatóan csodálatos előadás ,,hullámai” lassan csengenek le, a könnyes, tiszta katarzis napok múltán is rengeteg erkölcsi kérdést vetít elő. S ,,kísért” a fennkölt finálé is,  a megbocsátó Istenbe vetett hitből fakadó új reményről:

,,Vár ránk a holnap, tovaszáll az éj, vár ránk az új nap, bízni kell ne félj, ha együtt mondunk szent imát, az Isten ránk néz, megbocsát. Szakadj ránk holnap, zúgd hogy tévedés, hadd űzze álmunk boldog ébredes, és ha nem lesz imánk elég, tengernyi bűnűnk, bocsásd meg Isten, fogadj be áldott mindenség…“

Forrás: Új Misszió