A Linzi Egyházmegye az elsők között segített Atyhának

 A világ magyarsága mellett osztrákok is szerepelnek a templom újjáépítését támogatók között.

Ez év július 20-án örömteli eseménynek lehettek tanúi az atyhai és a Gyulafehérvári Főegyházmegye, illetve a Kárpát-medence legkülönbözőbb tájairól összesereglett vendéghívek: széles összefogás és szűk háromévnyi megfeszített munka eredményeként Jakubinyi György érsek felszentelte a tűzpusztítás után újjáépített római katolikus templomot. Mindazok között, akiknek a segítségével az újjáépítés megvalósulhatott, kijár a köszönet a Linzi Egyházmegyének is, amely húszezer eurónyi gyorssegéllyel sietett az atyhaiak segítségére, rögtön a tragikus villámcsapás bekövetkezése utáni napokban.

Mint ismert, 2016. szeptember 18-án este villám csapott a Hargita megyei Sóvidék legmagasabban, Korondtól tíz kilométerre fekvő Atyha katolikus templomába. A templomnak volt ugyan villámhárítója, de a légköri elektromos kisülés olyan nagyerejű volt, hogy a tetőszerkezet szentély fölötti része azonnal lángra kapott, a lángok pedig gyorsan terjedtek. A helyi és környékbeli önkéntes, majd a harminchat kilométernyi távolságból, Székelyudvarhelyről érkező hivatásos tűzoltók az éjszaka sötétjében, az emelkedős, kanyargós, asztfaltozatlan utcákon keresztül a helyszínre jutással is megküzdöttek, de a lángokkal már nemigen tudtak, mert talán nem is lehetett; a közel kétszázhúsz éve (1797 és 1799 között) épült és 1867-ben egyszer már leégett templom másodszor is a tűz martalékává vált, minden berendezésével együtt. Minden erőfeszítés ellenére a templom tetőzete, a szentély, az orgona és a padok szénné égtek, a harangok megolvadtak, az épületből csak a romos falak maradtak meg. A templom értékei közül csupán a szentségtartót és néhány miseruhát tudtak kimenteni. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy a villám nem a toronyba, hanem a szentély fölött csapott az épületbe, így a tragédia emberáldozatot nem követelt. A torony alatt ugyanis, mint minden ítéletidő idején, a harangozó éppen húzta a harangokat…

A ditrói születésű volt gyulafehérvári teológiai tanár, vicerektor és Caritas-igazgató, dr. Vencser László, jelenleg az ausztriai idegen nyelvű pasztoráció országos igazgatója, a Linzi Egyházmegye Osthilfe Segélyalapjának kuratóriumi tagja korábban mindössze egyszer – negyven évvel azelőtt – járt a településen, de ezúttal nem sokat tűnődött azon, hogy mitévő legyen: mihelyt értesült a történtekről, nyomban kapcsolatba lépett Adorján Imre atyhai plébánossal, a Gyulafehérvári Főegyházmegye Gazdasági Osztályával és gondosan összeállított beadványt nyújtott be a Linzi Egyházmegye Osthilfe Segélyalapjához. „A katasztrófa azt sugallta, hogy lépnem kell. Bármelyik egyházközséggel ezt tettem volna, mert a szívem otthon van” – indokolta azonnali cselekvését Vencser László, melynek eredményeképpen alig néhány nap leforgása alatt a kuratórium jóváhagyott és át is utalt a főegyházmegye számlájára húszezer euró összegnyi azonnali gyorssegélyt, hozzájárulásként az atyhai templom újjáépítéséhez.

A Segélyalap húsz éve jött létre a Linzi Egyházmegye kelet-közép-európai testvéregyházmegyéinek pasztorális projektjei támogatására. Az öt testvéregyházmegye egyike Gyulafehérvár – a támogatottak köre időközben afrikai egyházmegyékkel is bővült –, a pénzeszköz pedig, amellyel gazdálkodnak, évi gyűjtésből és a hívek egyházi hozzájárulásából származik.

– Legközelebbi kuratóriumi gyűlésünkön örömmel számolok majd be a linzi püspöknek és a tagoknak arról, hogy a gyönyörű új atyhai templom ajtaja ismét nyitva áll a hívek előtt. Jóleső számunkra az érzés és a tudat, hogy a világ magyarsága mellett a Linzi Egyházmegye is felsorakozott az újjáépítést támogatók között, mégpedig rögtön a baj bekövetkezése után, ismerve annak a közmondásnak az igazságát, hogy „kétszer ad, aki gyorsan ad” – nyugtázta Vencser László. Hozzátette: nagyon büszke egykori tanítványára, Adorján Imre plébánosra, aki a gyergyóalfalvi egyházközségben végzett nagyszabású felújítási-építkezési tevékenysége után nyugdíjasként az atyhai templom újjáépítésének gondját is szívvel-lélekkel vállalta és teljesítette. „Kívánom neki, hogy nyugdíjasként mostantól nyugodtabb éveket töltsön és valóban a lelkipásztori munkájának szentelhesse idejét” – zárta szavait Vencser László.

Varga Gabriella