„A közösség sokat nyújt nekem”

Találkozás a hetvenéves Ilk Antal József ny. plébánossal.

Ilk Antal József 1951. február 8-án született a Máramaros megyei Felsővisón. A középiskolát a gyulafehérvári kántoriskolában, teológiai tanulmányait a gyulafehérvári Hittudományi Főiskolán végezte. A Szatmári Egyházmegye szolgálatára Jakab Antal püspök szentelte pappá 1977. június 19-én a gyulafehérvári székesegyházban; a szentelésen jelen volt a már betegeskedő Márton Áron püspök is. Tóni atya segédlelkészként 1977– 1984 között a szatmárnémeti székesegyházban tevékenykedett és a német anyanyelvű hívek lelkipásztora is volt. Innen 1984-ben a nagybányai Krisztus Király Plébániára vezette az útja, ahol 1998-ig vezette az egyházközséget. A templomot és a teljes plébániaépületet felújíttatta, és új kultúr-, valamint hittantermet építtetett. A költségek nagy részét külföldi adományokból fedezte. Közben 1992–1996 között szentírástudományt tanított a szatmárnémeti hitoktatóképzőn és 1992-től 1998-ig az Európai Papi Tanácsban (CCPE) a Romániai Püspöki Konferencia megbízottja volt.

1998-ban kivándorolt ősei hazájába, Ausztriába, azóta Felső-Ausztriában él, a Linzi Egyházmegye Alkoven nevű községének plébániáján teljesít szolgálatot, jelenleg immár nyugdíjasként. A Kriseninterventions-Team (a Vöröskereszt krízisbevetés csoportjának) tagjaként hivatásszerűen foglalkozik a balesetek következtében elhunytak hozzátartozóinak lelkigondozásával.

„Osztrák plébánián dolgozom, de magyar hívekkel is van lelkipásztori kapcsolatom. Akik tudnak rólam, gyakran eljönnek hozzám szentgyónásra, lelkibeszélgetésre. Kereszteltem és eskettem is már magyar nyelven. Alkovenben sok magyar ápolónő van Felvidékről, Kassa környékéről, és amikor meghallják, hogy megszólalok magyarul, ez nekik nagyon sokat jelent, mert a felől is biztosítom őket mindig, hogy ők nem a nyugati országok szolgálói, hanem mi egymásra rászorulunk: mi rászorulunk szaktudásukra és ápolókészségükre, ők pedig rászorulnak anyagi támogatásunkra. Az általuk gondozott személyek temetésén az ápolónők anyanyelvén köszönöm meg mindig lelkiismeretes munkájukat, amit az egyházközség nagyon értékel” – mondja Tóni atya.

A lelkipásztorkodás mellett három évtizede a néprajzkutatás is szakterületévé vált: elsősorban szülővárosa, Felsővisó és környéke néprajzát kutatja. Egyházi és néprajzi témában több mint kétszáz tanulmánya jelent meg romániai, ausztriai, magyarországi és németországi, román, magyar és német nyelvű lapokban. Több kötete is napvilágot látott német nyelven. Képesalbumok, könyvborítótervek is fűződnek a nevéhez. A Szatmári Irgalmas Nővérek 150. évfordulójára készült, Krisztussal élve a világ felé fordulva (Kolozsvár, 1992) című kiadványban, valamint Bura László A szatmári székesegyház című könyvében is (Szatmárnémeti, 1997) Ilk Antal fényképfelvételeit láthatjuk. 2005-ben Ardai Attila szatmári püspöki vikáriussal közösen …és ti is élni fogtok címmel százhúsz temetési prédikációt tartalmazó könyvet jelenttettek meg a budapesti Szent Maximilian Kiadónál. Jelenleg a felsővisói cipszerek tájszólási szótárán dolgozik, amely kb. 12 ezer szót, szófordulatot és közmondást fog tartalmazni.

Tóni atya 2009-ben summa cum laude minősítéssel doktori címet szerzett a Bécsi Egyetemen az Európai Néprajztudomány szakon; 400 oldalas doktori értekezése eddig két kiadást ért meg Ausztriában. Több tudományos társaságnak, többek között a Német Néprajzosok Társaságának (Deutsche Gesellschaft für Volkskunde) és a Kárpát-német Írók Körének (Arbeitkreis Karpatendeutscher Schriftsteller) is tagja.

„Amióta Felső-Ausztriában élek – immár huszonharmadik éve –, törekszem arra, hogy az osztrák híveim is megismerjék a magyar kultúrát és Magyarországot. Már jó néhány zarándoklatot szerveztem Pannonhalmára, Nyíregyházára, Máriapócsra, és ilyenkor a programban mindig nagy hangsúlyt kap a magyar zene, a magyar történelem, a magyar konyha. Hazatérésünk után néhányszor még találkozunk egy-egy estére, és még egyszer visszaidézzük az élményeket a fényképek alapján. Jó látni, hogy akik részt vesznek ezeken a zarándoklatokon, egészen megváltozik a véleményük Magyarországról” – magyarázza Tóni atya. Megtudtuk tőle azt is, hogy számos magyar honfitársát segítette Felső-Ausztriában munkahelyhez és hosszú időn keresztül évente legalább két jelentős segélyszállítmányt közvetített elsősorban Kelet-Magyarországra, de a Kárpát-medence más, magyarok lakta területeire is.

Minden évben részt vesz Kismartonban a Pál László püspöki vikárius által szervezett ausztriai magyar és magyarul beszélő papok január eleji találkozóján. „Szívesen megyek, mert ez jó alkalom arra, hogy találkozzam a kollégákkal és újra megtapasztaljam, hogy vagyunk egymásnak. A közösség nagyon sokat nyújt nekem. Őszintén beszélgetünk egymással, és mindig van kulturális része is a programnak, ami szintén gazdagító. Sokat tanulok ebből, ugyanakkor ki is kapcsolódom az ünnepek után” – vázolja a paptársaival töltött napok élményét. A találkozó éppen idén jubilált volna, Kismartonban 2021-ben lett volna a tizedik ilyen alkalom, de a járványhelyzet miatt elmaradt, így a résztvevők még inkább várják a következő viszontlátás örömét. De addig még sok szép esemény elé néznek.

Ő most is a világ békéjéért és a jóakaratú emberekért imádkozik. Valamint azért, hogy Isten vezesse az emberiséget az Ő kegyelme által és szent akarata szerint. Mi pedig azt is kérjük az Úrtól, hogy éltesse őt sokáig jó erőben, jó egészségben!

Varga Gabriella

A cikk a Keresztény Élet hetilap 2021. február 7-i számában jelent meg.

Elgondolkodtató írás a papi hivatás nehézségeiről és fontosságáról.