A szenvedő lelkeknek nagy szükségük van imáinkra, hiszen nekik a halál után sem érkezett még el az örök boldogság. Kérdezzük meg őszintén magunktól: Mennyire viseljük szívünkön sorsukat?
Könyörüljetek meg rajtam, barátaim, mert utolért az Isten keze! (Jób, 19,21) Érzéketlenek lehetnénk ilyen keserves panaszra?! A tisztítótűzben szenvedő lelkek szava ez, talán azoké, akik számomra nagyon kedvesek voltak.
Bizonyítsuk be, hogy valóban szerettük őket. A világ gyorsan felejt, az emberi szív könnyelmű és állhatatlan. Csak az egyház őrzi őket emlékezetében. Nincs egy nap, nincs egy szentmise, nincs egyetlen közös imánk, amikor ne kérnénk részükre az örök nyugalmat, az örök békét, az örök boldogságot.
Kövessük mi is az egyház gyakorlatát! Szeressük elhunytjainkat, tegyünk meg mindent üdvözülésükért, hogy mielőbb a mennyországba jussanak.
Kép: Pixabay