Kezdőlap Egyéb Az Eucharisztikus Kongresszus himnuszának zeneszerzője

Az Eucharisztikus Kongresszus himnuszának zeneszerzője

Nem költői túlzás, amikor meggyőződéssel valljuk, hogy az 1938-as Eucharisztikus Kongresszus himnusza ott szerepel a világ legszebb egyházi és nemzeti himnuszai között. Bangha Béla, a neves jezsuita atya, a gyönyörű versében az Oltáriszentség diadalát, a kenyér és bor színében jelenlevő Krisztus Király végtelen hatalmát, az embert éltető, a lelket átnemesítő, egységet teremtő és üdvösségre vezető gondviselő szeretetét fogalmazta meg lírai szépséggel.

A himnuszban felragyog előttünk Jézus élete, a megváltás története, emberi sorsunk vállalása, a kereszt győzelme és az Oltáriszentség imádásában és vételében kiteljesedő keresztény hitünk. A költő boldogan hirdeti az Egyház és a haza iránti őszinte ragaszkodását és szeretetét. Nemzetünk ezeréves történelmi múltja hálára kötelez bennünket Krisztus Király iránt.

Igen magasra tette a mércét Bangha Béla atya, amikor átadta az imádságos költeményét Koudela Géza zeneszerzőnek, hogy művészi ihletésű és a rendkívüli egyházi ünnephez méltó himnusza legyen az Eucharisztikus Kongresszusnak.

Koudela Géza, a halhatatlan magyar zeneszerző 1894. március 25-én született Kalocsán. A tehetséges gyermek csodálatosan ötvözte magában a papi hivatás és a zene szeretetét. 1917. október 17-én szentelték pappá a kalocsai érsekség szolgálatára. Az újmisés atya a teológiai tanulmányai mellett elmélyült a zene tanulásában és művelésében is. A budapesti Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola orgona tanszékén tanári diplomát szerzett. A zenei tudomány mindegyik ágában jeleskedett és komoly sikereket ért el.

Karnagyként az Egyetemi templom zeneigazgatói tisztét töltötte be.

A Budapesti Központi Szeminárium ének- és zenetanáraként, valamint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola professzoraként oktatta a növendékeit a zene szeretetére és művelésére.

Írói és szerkesztői tevékenységét fémjelzi, hogy éveken át szerkesztője volt a Muzsika, majd a Magyar Muzsika című folyóiratnak. Több tanulmányt írt a legkedvesebb zeneszerzőjéről, Liszt Ferencről. 1936-ban jelentette meg a Liszt – életrajz című művét.

Szívügye volt, hogy jó és színvonalas ima- és énekeskönyv kerüljön a kántorok és a hívek kezébe.

1936-ban adták ki a Dícsértessék! ima- és énekeskönyvét, majd a Szent Vagy Uram! énektárat. Mindkettő létrejöttében jelentős szerepet vállalt.

Koudela Géza atya, az egyházzenész számos egyházi ének, világi dalok, énekfeldolgozások és kórusművek komponálásában jeleskedett.

Zenetanári életéből nem maradt ki a rádió sem. Több éven át közreműködött a Magyar Rádió ének- és zenei művek helyszíni felvételeinél és közvetítésénél.

Koudela Géza atya zeneszerzői munkásságának megkoronázását az Eucharisztikus Kongresszus himnuszának megzenésítésével érte el. Olyan művészi dallamot alkotott, melynek éneklése örömmel és boldogsággal tölti el a papságot és a híveket. Az ősi zsoltáréneklés világa és az ősi magyar népdalaink korát tükröző emelkedő és ereszkedő, művészien díszített dallamvilága a zeneszerző zsenialitását és imádságos lelkületét jelzi.

A zeneszerző olyan himnuszt alkotott, mely hasonlít egy művészien megszerkesztett bazilika kupolájához, ahol minden hangjegynek, módosulásnak megvan a maga szerepe, mely által a himnusz győzelmi énekké, hitvallássá és imádsággá válik az ajkunkon.

Koudela Géza zeneszerző, a sugárzó egyéniségével, egyházias lelkületével nagy közszeretetnek és elismertségnek örvendett. Egyházi és világi munkatársai és növendékei tisztelték és szerették.

Ismeretségi és baráti köréhez tartozott: Bartók Béla, Kodály Zoltán, Kertész Gyula, Bárdos Lajos és Harmat Artúr.

Mosolygós, magas homlokú, tágra nyílt szemű, határozott egyéniségű, fiatal művész, mély lelkiséget sugárzó paptanár volt.

A magyar egyház és zeneirodalom nagy vesztesége, hogy Koudela Géza atya fiatalon halt meg Budapesten, 1939. június 21-én életének 45., papságának 22. évében, hogy az örökkévalóságba költözve az angyalok kórusához társulva, a nagy mennyei énekkarban énekeljen.

Marics József