Szép Ernő: Egy csecsemő dala

Az újszülött mindennapjai felnőtt szemmel.

Szavamra, sohse hittem volna,
Hogy ily hamar föltűnök én,
Rólam beszél egész világ most,
Engem vitat meg ifjú, vén.

A ragyogó bölcsőben szívem
Királyi gőggel földobog:
Ily zseniálisan születni
Az nagyszerű, dicső dolog!

Alig vagyok három napos még
S világhírű már a nevem,
És nem tettem semmitsem érte,
Csak megszülettem kegyesen.

Koronás címer a pelenkán,
Bőgésem roppant imponál,
A dajkám gazdag emlőjével
Előttem loyálisan áll.

Maholnap gyönge nyakamon már
Egy súlyos érdemrend rezeg,
És csekély két hetes koromban
Ezredtulajdonos leszek.

Oh unokának lenni nagy szó,
Mert nagyapám császár, az ám,
S imába foglal hódolattal
Már reggel-este a hazám.

Éjjel, álmomban, büszke kéjjel
Foglalkozom jövőmmel én:
A messzeségből egy hatalmas,
Fényes trón integet felém.

A trónon ül egy fényes bácsi…
Csodálkozva látom: én vagyok…
Oly egyedül van ott a trónon…
Arca bús, szeme nem ragyog…

Álmodom fényes ünnepélyről…
S hallok egy szörnyű robbanást…
Az emberek futnak sikoltva,
S véres a hermelinpalást…

Fölijedek ilyenkor nyögve,
Egy könny a szempillámra jő…
S félve húzódom a dadához,
Én, a császári csecsemő…

Fotó: Pixabay