Eltávolodás

Tisztelt Lelkiatya! 70 éves nagymama vagyok. 5 unokám van, közülük kettőre, azaz két kislányra, heti szinten vigyáztam. Felejthetetlen kötődés alakult ki köztem és a kislányok között. Közben múlt az idő és a kislányok 11 és 9 évesek lettek. Változást hozott az életükbe/ünkbe az is ,hogy a fiam a válása után két éve újra nősült. A kislányok nagyon nagy szeretettel fogadták az új „mamájukat”, nagyon jól kijönnek egymással, ragaszkodnak hozzá. Az új „mama” is hozzájuk. Én ezt nagy hálával köszönöm a Jóistennek, mert így van ez rendjén. Csak az fáj egy kicsit, hogy a kislányok szinte teljesen háttérbe szorítanak. Ha a család együtt van, már nem jönnek hozzám, nem ülnek az ölembe, helyette az új mama ölébe ülnek, és ez nagyon rövid idő leforgása alatt változott így meg.Azt veszem észre, hogy távolodunk, kezdünk elidegenedni egymástól és ezt nem szeretném annyiban hagyni. Mit tegyek? Hogy nyerjem őket vissza?

Van egy másik kérdésem is: A rokonságban van egy nő, akit évekkel korábban megsértettem azzal, hogy rászóltam, ne sértegessen, ne rágalmazzon egy nagyon jóra való embert. Megsértődött, azóta sem szól hozzám. Bocsánatot kértem, de továbbra is kitartott sértődöttsége mellett. Egy alkalommal mégis megszólalt, beszélgettünk. Kapva kaptam az alkalmon, és örültem, hogy megtört a jég az ő részéről is. Aztán kiderült, hogy a barátság csak szalmaláng volt. Továbbra is elzárkózik tőlem. Nem tudom mi tévő legyek? Egyáltalán szorgalmaznom kell-e, hogy békejobbot nyújtson felém, ha szándékába sem áll?

Kedves Levélíró! Nagy örömmel olvastam a sorait, mert egy jószívű, bölcs, mélyen hívő ember arcvonási bontakoztak ki a mondataiból. Isten áldja meg mindazért, amit tett és tesz az unokáiért, és ahogyan igyekezett kibékülni az ismerősével!

Valóban az élet rendje az, hogy a gyermekek lassan kirepülnek a családi fészekből, a gyümölcs leszakad a fáról, és ezt nem könnyű elfogadni se szülőként, se nagyszülőként. Az új anyukával sokat vannak együtt, természetes, hogy egy mély, erős kapcsolat tud kialakulni közöttük.

A szeretet mindig ingyenes ajándék. Adja bőkezűen, olyan módon, ahogy az az unokáknak jó, ahogyan az ő életüket segíti. Változik a kapcsolat egy növekvő gyermekkel: próbálja megtalálni azt a szálat, azt a közös pontot, ahogyan most segítheti őket.

Örülök, hogy az ismerősével igyekezett a békét megteremteni. Továbbra is köszönjön neki, ha találkoznak, esetleg köszöntse őt névnapja, vagy karácsony alkalmából (akár egy kis süteményt, vagy egy képeslapot elküldve neki). A békesség két emberen múlik. Az Ön felelőssége csak annyi, hogy a saját részéről mindig nyitva álljon a kapu, mindig mutassa a készségét a kapcsolat meggyógyítására.