Kezdőlap Hírek Ferenc pápa Genfbe látogatott

Ferenc pápa Genfbe látogatott

A hetvenéves fennállását ünneplő ökumenikus szervezetnél tett látogatása során a Szentatya megújult missziós lendületre buzdította a keresztény egyházakat. A jubileum hármas mottóját elemezve megállapította: mindig Jézushoz kapcsolódóan kell elmenni a létezés mai perifériáira. Az ima az ökumenizmus levegője, illetve fontos együtt dolgozni teológiai és szociális téren is.

Ferenc pápa Genfbe látogatott

Június 21-én, csütörtökön egynapos genfi útján délután Ferenc pápa beszédet mondott az Egyházak Világtanácsának székházában. Köszöntötte a szervezet főtitkárát, Olav Fykse Tveit tiszteletest és Agnes Aboum moderátort, akik meghívták a tanács 70. jubileumára.

A hetven évnyi eltelt idő az isteni áldás jele – kezdte beszédét a pápa, majd két híres evangéliumi szakaszt kapcsolt a hetvenes számhoz. Az egyik, amikor az Úr a megbocsátásra, kiengesztelődésre int minket: „nem hétszer, hanem hetvenhétszer” (vö. Mt 18,22) kell megbocsátanunk felebarátunknak. Ez a szám nem mennyiséget jelöl, hanem egy minőségi távlatot nyit meg előttünk: nem méricskéli az igazságosságot, hanem határtalan szeretettel képes korlátlanul megbocsátani. Ez a szeretetet teszi lehetővé, hogy több évszázados szembenállás után most kiengesztelődve legyünk itt együtt – mondta a pápa.

A mostani találkozó is válasz az Úr hívására: „hogy mindnyájan egyek legyenek” (vö. Ján 17,21). Az, hogy idáig eljutottunk, köszönhető azoknak a bátor embereknek, akik félretették az ellentéteket és képesek voltak hinni az egységben, felülemelkedve a gyanú és a félelem akadályán. Az ő hitük, szeretetük, reményük az evangélium erejével segített megfordítani a történelem irányát. Így a kölcsönös bizalmatlanság és elidegenedés, a folyamatos megosztottság ördögi spirálja megtört, és a Szentléleknek köszönhetően irányt váltott: a kiengesztelődött szeretetközösség útjára lépve.

A hetvenes szám másik bibliai vonatkozása a Lukács evangéliumában szereplő hetven tanítvány, akiket a keleti kereszténység ünnepel. Ez a Teremtés könyvében felsorolt ismert nemzetek számára emlékeztet minket, ami azt jelenti, hogy a küldetés minden népnek és tanítványnak szól, vagyis hogy mindannyian legyünk apostolok, misszionáriusok. Az Egyházak Ökumenikus Világtanácsát is ez a küldetés hívta életre: hogyan evangelizálhatnak a keresztények, ha megosztottak? Ez a kérdés a mai napig szól hozzánk, és az Úr egységre hívó imájában fordítható le: „hogy elhiggye a világ” (vö. Ján 17,21).

A Szentatya ezen a ponton megosztotta egy aggodalmát a többi keresztény felekezettel. Az a benyomása, hogy az ökumenizmus és a misszió már nem kötődik olyan szorosan egymáshoz, mint kezdetben. A missziós küldetést azonban – mely több, mint a diakónia és az emberi fejlődés előmozdítása – nem szabad sem elfelejteni, sem kiüresíteni. Ez ugyanis saját identitásunkat kezdené ki. Az Evangélium hirdetése a föld legvégső határáig keresztény mivoltunk természetes velejárója. Magától értetődően a küldetés az időnek és a helynek megfelelően változik. Oda kell azonban figyelni arra a kísértésre, hogy ellenálljunk a világi logikának és tudatosítsuk magunkban: Krisztus egyháza a vonzás következtében növekszik. Ez a vonzás nem ötletek, stratégiák vagy programok eredménye, mely Isten népét egy nem kormányzati szervezetre redukálná. Az egyház vonzereje abban a nemes ajándékban rejlik, amely megérintette Pál apostolt. Krisztus személye, feltámadásának hatalma, a szenvedéseiben való osztozás. Csak Isten dicsőségével büszkélkedhetünk, amelyet az éltető Lélek adott nekünk.

Amire igazán szükségünk van, az egy megújult evangelizáló lendület – jelentette ki Ferenc pápa. Ha növekszik a missziós buzgalom, a köztünk lévő egység is erősödni fog. Amint a kezdetekben történt, amikor az igehirdetés az egyház tavaszának kezdetét jelentette, úgy ma az evangelizálás új ökumenikus tavasz virágzását hozza el.

Ferenc pápa elmondta, hogy azért akart részt venni az Egyházak Ökumenikus Tanácsának jubileumán, hogy kifejezze: a katolikus egyház elkötelezett az egység ügye mellett. Ezután a találkozó mottóját elemezte: „Úton lenni, imádkozni és együtt dolgozni”.

Úton, de merre tartva? A Szentatya kettős mozgásirányt jelölt meg: befelé és kifelé. Egyrészt befelé, mindig a központ felé, Jézusba kapaszkodva, vele egységben. Másrészt kifelé, a mai lét különféle perifériáira elvinni együtt az evangélium gyógyító kegyelmét a szenvedő emberiségnek.

Az imában sem haladhatunk előre saját erőnkből, csak Isten kegyelme által. Az imádság az ökumenizmus levegője. Enélkül a szeretetközösség kifullad és nem halad előre, mert a Lélek szele nem tudja tovább fújni. Mennyit imádkozunk egymásért? Az Úr azért fohászkodott, hogy egyek legyünk: követjük őt ebben?

Ennek kapcsán Ferenc pápa leszögezte: a katolikus egyház elismeri a Hit és Alkotmány bizottság értékes teológiai munkáját azokról az erkölcsi és etikai kérdésekről, amelyek az ökumenikus kihívás neuralgikus pontjai. Szólt a Küldetés és Evangelizálás Bizottság, a Vallásközi Párbeszéd és Együttműködés Hivatala munkájáról, a keresztény egységhétről, valamint a Bossey Ökumenikus Intézet fontos hozzájárulásáról a keresztény egység megteremtésében.

A közös munka meghatározásában Ferenc pápa az igazságosság és a béke kérdéskörét jelölte meg, a kirekesztés, a szegénység, a gyengék, éhezők, munkanélküliek megsegítését. Nem szabad elfeledkeznünk szenvedő, üldözött testvéreinkről sem, különösen a Közel-Keleten, akik a vér ökumenizmusáról tesznek tanúságot.

Bátorítsuk egymást, hogy túllépjünk bizonyos kulturális paradigmák abszolutizálásának kísértésén és ne hagyjuk, hogy részérdekek lekössenek minket. Álljunk a jóakaratú emberek mellé a hátrányos helyzetűek megsegítésében. Tegyük föl a kérdést: Mit tehetünk együtt felebarátainkért? A közös szolgálaton keresztül tapasztaljuk meg a szorosabb testvériséget a konkrét szeretet gyakorlásában – mondta végül az Egyházak Ökumenikus Világtanácsának székházában Ferenc pápa.

Forrás: Gedő Ágnes – Vatikán
Fotó: Wikipédia