Hajlékot építünk Jézusnak

Gondolatok advent első vasárnapjára.

Az ember éppen azért ember, mert elhatározásai vannak. Nem az ösztönünk, kényünk-kedvünk, tévéműsoraink, óriásplakátjaink, de még csak nem is barátaink szokásai irányítanak bennünket, hanem saját magunk vagyunk, akik fogjuk életünk kormányát és megmondhatjuk mit és hogyan szeretnénk. Ez a szabadság ajándék, de ugyanakkor feladat is. Nem mindegy, hogy mit teszünk. Sőt, még ennél is fontosabb, hogy tartanunk illik magunkat elhatározásainkhoz. Ha egyszer valamire azt mondtuk, hogy megcsináljuk, akkor az úgy van rendjén, hogy megcsináljuk: tető alá hozzuk a tető alá hozni valót.

Advent elején az ember hajlamos arra, hogy elhatározásokat hoz: mit és hogyan fogok magamon javítani, mit és hogyan fogok ugyanúgy vagy másként csinálni, mint a korábbi években. Ne legyünk könnyedek az elhatározásainkkal, ígérjünk annyit, amennyit valóban meg tudunk tenni Jézusért és saját magunkért.

Hajlékot építünk Jézusnak, hisz nem akarjuk, hogy elhagyatottként szülessék meg karácsony estéjén. Ha ígérek valamit, jelképesen azt vállalom, hogy a hajlék egy-egy részét én építem. Hiába hozna valaki tetőt, ha másvalaki nem hozná a téglákat, s nem lenne fal, amire a tetőt tegyék. De ajtó nélkül is használhatatlan egy lak, mégúgy, ha nincs rajta ablak vagy nincs benne ágy.

Minden ígéretem és elhatározásom arról szól, hogy részt akarok venni a közös építkezésben, amit Advent jelent a Közösség számára: jöjj, közelebb, hajlékot építünk Jézusnak!

Forrás: vamosplebania.hu