Kezdőlap Karácsonyi időszak A jószívű püspök – Szent Miklós

A jószívű püspök – Szent Miklós

A jószívű püspök – Szent Miklós
Néhány kedves gondolat az igazi Mikulásról, Szent Miklós püspökről, akinek története a mai gyerekek számára is meghatározó.

A mai Törökországban, Patara városában született és mint Myra püspöke halt meg 350 körül. A karácsony előtti idő kedves eseménye a Mikulás várása és érkezése. December hatodikán korábban ébredünk és örvendezve fogadjuk a különféle ajándékokat, amelyek a Mikulás puttonyából számunkra is előkerülnek. A piros csizmák és egyéb csokoládéfigurák heteken át az ablakokban hirdetik az ajándékozó szeretet örömét.
Ha azonban megkérdezném, hogy tulajdonképpen ki is az a sokat emlegetett Mikulás bácsi, sokan talán nem tudnának válaszolni. Egyesek azt gondolják, hogy a Mikulás olyan mesebeli alak, mint Háry János vagy János vitéz. Akik ezt gondolják tévednek. A Mikulás, helyesen Szent Miklós püspök nem mesebeli alak, hanem valóban élt a II. század fordulóján. Kis-Ázsiában, Myra városának volt a püspöke, híveinek szerető lelkiatyja.

Mikor az Úr Jézus a földön járt, sokan és szívesen hallgatták tanítását.

Történt egyszer, hogy hallgatói között megjelent egy gazdag ifjú. Igen tetszett neki is Jézus tanítása. Milyen boldogok lehetnek az apostolok, gondolta magában, akik állandóan élvezhetik Jézus szerető közelségét! Most az Úr éppen az örök életről kezdett beszélni. Igaz, a gazdag ifjúnak jó dolga volt, de ő is tudta, hogy a földi élet nem tart örökké. Hiába van sok pénze, a halált el nem kerülheti. Ezért érdekes Jézus ígérete: aki benne hisz, örökké élni fog. Ez különösen tetszett a gazdag ifjúnak.
Megvárta hát, amíg Jézus befejezi beszédét és aztán ezzel a kérdéssel lépett eléje:
– Mester, mit kell tennem, hogy elnyerjem az örök életet?
Jézus így válaszolt a kérdésére:
– Tartsd meg Isten parancsait!
– Uram – válaszolt nem kis büszkeséggel az ifjú –,  eddigi életem során minden parancsot megtartottam. Mit kell tennem ezenkívül?
– Ha tökéletes akarsz lenni, – felelte Jézus – add el, amid van, árát osszad szét a szegények között, azután jöjj és kövess engem!
Így szólt az Úr és a gazdag ifjú elhallgatott. Lehajtotta a fejét és azt gondolta magában: szétosztani a vagyonomat, lemondani a gazdagság előnyeiről? Nem, ezt nem tudom megtenni. Mit szólnának szüleim és rokonaim? Azt hinnék, hogy megbolondultam. Ezzel szó nélkül megfordult és eltávozott.

Az evangéliumban szereplő gazdag ifjú tehát nem tudott lemondani a gazdagságáról. Ám nem így Miklós püspök, aki szintén gazdag szülők gyermeke volt.

Ő azonban, amikor meghallotta a lelkében felcsendülő hívó szót: jöjj, kövess engem, nem ragaszkodott vagyonához. Mindenét elajándékozta, hogy ezzel égi kincseket gyűjtsön. Jótékonykodását azzal kezdte, hogy a közelben lakó szegény ember segítségére sietett. Három eladó lánya volt, de hozomány híján nem tudta őket férjhez adni. Mikor ezt a jószívű Miklós megtudta, éjnek idején a szegény ember házához lopózott és a nyitott ablakon bedobott egy zacskó aranyat. Ezt a jótettét még kétszer megismételte és így mind a három lány férjhez mehetett. Mindezt titokban tette, nem várt érte hálát és köszönetet. Ebben utánozzák mindazok, akik példájára ajándékot adnak.

http://www.keresztenyelet.hu/ki-a-mikulas-01/

A teljes elmélkedést a Szent Kereszt Plébánia honlapján olvashatják el.
Fotó: Pixabay