Kezdőlap Az év minden napjára A bűnös harag

A bűnös harag

A bűnös harag
Folytatjuk sorozatunkat a harag csapdájáról, és arról, hogyan tudunk kikerülni belőle. Előző írásainkat itt és itt olvashatják el.

Azonnal megutáljuk a dühös embert, ha egy pillantást vetünk rá. Fogai csikorognak, mint mikor a komondorok egy koncnál találkoznak, hangja üvöltő, mint az oroszláné, szája csak önti az átkot, káromkodást, mint a hordó a vizet, ha oldala kilyukadt. Arca vérpiros, mint az útszéli pipacs, nyaka kidagad, mint a duda, keze reszket, mint a nyárfalevél. A dühtől nem érzi a sebet, melyet dulakodás közben kapott, vagy a fájdalmat, amelyet embertársának okozott. Csak egyszer látná saját magát ilyen állapotban, soha többé nem ragadtatná el magát.

Az ilyesféle dühöngés megemészti az egészséget, nem egyszer halált okoz. „Mi a bajom, mondja már meg doktor úr!” – szólt egy ifjú az orvosához. „Hát az, amit már sokszor mondtam!” E válaszra felfortyant a beteg, és tombolni kezdett. Az orvos nyugodtan levette a tükröt és odatartván eléje így szólt: „Nézze, nézze csak, kérem, milyen igazam van: nézze meg benne önmagát, és ne tagadja többé betegsége okát. Semmi egyéb e nyavalya, minthogy ön egy méregtarisznya. Igen, az ilyen hányszor kap mérgében haragos görcsöket, hányszor éri gutaütés, bénultság! Ha bántanak, dühbe jössz? Hát gondold meg: vagy megérdemled azt a gúnyt, korholást, amellyel illetnek, vagy nem. Ha megérdemled, akkor csak dugd zsebre szótlanul béredet. Ha pedig meg nem érdemelted, akkor meg örülj és vigadozzál, mint akit ezüst helyett arannyal fizetnek ki, mert egy megaláztatás – békén elviselve – többet ér száz dicséretnél.”

Egy mérges asszonynak, ki sokszor ártott a haraggal másoknak s magának, egy orvosságosüveget adott az orvos, meghagyván, hogy valahányszor megharagszik, a benne lévő folyadékból vegyen be egy kanállal, de le ne nyelje mindaddig, míg az egészen meg nem melegedett a szájában. Néhány hét múlva elment az asszony ismét az orvoshoz, és arra kérte őt, ismét írja fel az orvosságot, mert nagyon jót tett neki. „Hát fiatalasszony – felelt neki az orvos –, azt az orvosságot maga is megszerezheti magának, mégpedig a csapból, mert az nem volt más, mint tiszta víz. Nem is az volt a maga orvossága, hanem a szájának a hallgatása.”