„Megpróbáltam a festményeken közelebb vinni a vallási igazságokat az emberekhez. Ha munkám a templomokban akár csak egyetlen embert is megindított, már nem volt hiába” – vallotta Lukácsovits Magda. A kilencven éve Partiumban született és a Teremtőhöz hat éve Németországban távozott, maga után kivételes életművet hagyó művésznőre emlékezünk.
Lukácsovits Magda 1933. január 8-án született Nagykárolyban. Elemi iskoláit helyben, a Szatmári Irgalmas Nővéreknél végezte, majd felsőbb tanulmányait a Piarista Főgimnáziumban kezdte meg 1944-ben. Szülővárosát a történelem 1945-ben ismét Romániához csatolta, 1948-ban pedig az egyházi iskolák államosítása is bekövetkezett. A Lukácsovits szülőket bebörtönözték, s mivel a megszüntetett piarista gimnázium helyett Nagykárolyban állami gimnáziumot nem létesítettek, középiskolai tanulmányaiból Magda egy évet elveszített; édesapja kékfestő műhelyében segített a nővérének. Végül ügyvédi közbenjárásra édesanyját hazaengedték, édesapja büntetését pedig egy évre mérsékelték.
1949-ben beiratkozott a tanítóképzőbe, de azt sem volt módja befejezni. Hiába volt az iskola legjobb tanulója, a „kulákgyermeket” 1952-ben kizárták és az ország összes iskolájától is eltiltották. Még a városi kertészetbe sem vették fel napszámosnak. Ekkor kezdett el komolyabban foglalkozni a festéssel és a rajzolással. Egy jóakarója biztatására 1953 nyarán néhány rajzával felkereste Agricola Lidiát, a Nagybányai Művészeti Líceum tanárát, aki azonnal az igazgatóhoz, a híres szobrász Vida Gézához fordult. Az igazgató nyomban levelet írt a Művészeti Bizottságnak, kérve, hogy különleges tehetségére való tekintettel engedélyezzék Lukácsovits Magda felvételét az iskolába. Ez meg is történt, felvették rögtön a harmadévre. Ez az öröm sem tartott azonban sokáig, az iskolaév befejeztével ugyanis megszűnt a nagybányai festészeti középiskola; a tanulókat Kolozsvárra és Marosvásárhelyre irányították. Magda Kolozsvárra kérte az áthelyezését, mivel tervei között az ottani főiskola elvégzése is szerepelt.
Hiába érettségizett színjelessel, ami feljogosította volna arra, hogy bármelyik főiskolára felvételi vizsga nélkül beiratkozzék, amikor a kolozsvári Képzőművészeti Főiskolán ezt megtette, ott ilyen kijelentést kellett hallania: „Hogy képzeli ezt, Lukácsovits elvtársnő? Ez magára nem vonatkozik, mert magának egészségtelen a származása!” Ekkor Miklóssy Gábor festőművésznek sikerült elérnie, hogy Magda részt vehessen a felvételi vizsga rajztesztjén. 1955-ben 96 jelentkező közül Lukácsovits Magda elsőként nyert felvételt a kolozsvári Képzőművészeti Főiskola 14 helyének egyikére.
A festés mellett a restaurálást is gyakorolni kezdte, templomok festésével pedig harmadéves korában kezdett el foglalkozni. 1961-ben megszerezte képzőművész diplomáját, amellyel tanári állás vállalására kötelezték. Öt éven át tanított Vajdahunyadon, előbb általános iskolában, majd a városban működő művészeti iskolában. Klerikális beállítottságát persze a hatalom emberei itt is rossz szemmel nézték. „Tanári hivatásom ideje alatt minden nyári szünidőben festettem, amiért fel is jelentettek… de Hunyad megye iskolaügyi főfelügyelője a doszsziét eltüntette, mivel jó tanárnak tartottak” – emlékezett vissza egy helyütt.
1966-ban Temesváron egyházi házasságot kötött Hatzack Idmar mérnökkel. Miközben két gyermeküket nevelték, Magda jutányos áron, többnyire ingyen templomokat festett. „Ostobaság volna azt mondani, hogy azért lettem egyházi festő, mert kulák voltam, a kettőnek semmi köze nincs egymáshoz. Azért lettem egyházi festő, mert jól megtanultam a hittant, és sokat gondolkoztam!” – vallotta.
A II. Vatikáni Zsinat után életbe lépő liturgikus reform új művészeti tevékenységi területet nyitott meg előtte: számos erdélyi és partiumi templomban tervezte meg az oltárterek újjárendezését és irányította azoknak az új objektumokkal, szembenéző oltárral, ambóval, szediliákkal, húsvéti gyertyatartókkal, kőből, népi faragásos fából vagy kovácsoltvasból készült keresztelőkutakkal való felszerelését.
Lukácsovits Magda művészetének másik kiemelkedő eleme a portré. 1960-ban a dési ferences szerzetesek kérésére vitte vászonra Báthory András bíboros-fejedelem és Fráter Somlyai Miklós provinciális arcképeit. 1983-tól számos főpap portréját megfestette, köztük Márton Áron és Jakab Antal püspökök, Bálint Lajos, Erdély első érseke, Boros Béla temesvári címzetes érsek, Sebastian Kräuter temesvári megyéspüspök és utódja, Martin Roos főpásztor arcképeit.
Családjával 1981-ben Bad Tölzben telepedett le, ahol férje állandó diakónusként a Müncheni Főegyházmegye szolgálatába lépett, ő pedig egy nagy templomrestauráló cégnél kapott munkát és műtermet, ahol a plasztikától a freskók helyreállításáig rendkívül sokoldalú feladatot látott el.
A kommunista elnyomás idején Erdélyben nem volt lehetősége műveit, főként egyházművészeti alkotásait nyilvános tárlatokon vagy a média segítségével bemutatni, és új hazájában a templomrestauráló cég alkalmazottjaként sem volt módja kiállításokat szervezni; csak nyugdíjba vonulása után adódott erre alkalom. Többször vett részt csoportos kiállításokon, és egyéni kiállításokat is rendezett szülőföldjén, Németországban és Magyarországon. A férje által szerkesztett és gyermekei támogatásával 2014-ben kiadott Fidem pinxit – A hitet festette című kétnyelvű, színes képesalbum mintegy 300 alkotását szemlélteti.
Lukácsovits Magda utolsó alkotása egy 2010-ben festett csendélet, amely egy hervadó virágcsokrot ábrázol egy csonkra leégett és kialudt gyertyával. Ezt a címet adta a festménynek: A gyertya leégett. Ez a kép szimbólumává vált élete utolsó fejezetének.
2010 után Parkinson-kór következtében fokozatosan hanyatlott a kézügyessége, mozgékonysága, látása, szellemi képessége, egyre több segítségre, ápolásra szorult, de sorsát türelemmel viselte hét éven keresztül.
2017. május 7-én a világ szegényebb lett egy emberrel és egy alkotóval, akit mindig az Istenbe vetett hit, az egyház iránti hűség és az emberek iránti szeretet vezérelt.
Nagykárolyban, a Károlyi-kastélyban berendezett Lukácsovits Magda-emlékszobában válogatás tekinthető meg portré-, csendélet- és tájkép-alkotásaiból, a Kalazanci Szent József-templomban, az oratórium alatti kápolnában pedig egy vallásos témakörű gyűjteménye látható erdélyi templomok falképeihez készített vázlataival.
Ő férjével együtt várja a feltámadást, mi pedig szeretettel gondolunk rá, és imádkozunk nyugalmas pihenéséért, nem csak születésének kilencvenedik évfordulóján.
A cikk a Keresztény Élet hetilap január 8-i lapszámában jelent meg.
- Hogyan beszélgethetnék őszintén a férjemmel?
- A mennyországban emlékezni fogunk azokra a szeretteinkre, akik nem kerülnek oda?
- Küldetésben a krisztusi üzenettel – Padányi Biró Márton
- Szent Maryam Sūltanah Danil Ghaţţas
- Mi Isten terve a szenvedéssel, a betegségekkel?
- Húsvét ajándéka
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")