Kezdőlap Az év minden napjára „Kis úton” a mennybe

„Kis úton” a mennybe

Lisieux-i Kis Szent Teréz
Lisieux-i Kis Szent Teréz (1873–1897) történetét elolvasva érdemes elgondolkodnunk azon, hogy mi hogy viseljük szenvedéseinket.

Bájosnak és gyerekesnek képzeljük, aki 24 évesen könnyedén ment az égbe. Pedig hős volt a javából. Magától a szentatyától könyörögte ki, hogy 15 éves fejjel karmelita apáca lehessen. Fontos dolgot fedezett fel: „a kis utat”, a kicsiny, de mindennapi tett heroikus, hősi önlegyőzést kívánó útját. Ő lesz a Szív az egyházban: „minden szenvedést el kell takarni a mosoly fátylával.”

De legnagyobb tette 1896 nagypéntek éjjelén kezdődik: vért köpött, amely a tüdőbaj biztos jele volt. Öröm töltötte el a szívét, hiszen ez az Úr közeli eljövetelét jelenti számára. Több mint egy éven át éli a többiekkel a közös életet. fél 5-kor kel, 8 órán keresztül áll a kórus-imába, mos, tereget, együtt eszik a többiekkel, ő a legvidámabb a felüdülés óráiban.

1897. július 6-án került ágyba, amit hatalmas lelki-testi szenvedés követ. A régi fény eltűnt, az ateisták asztaláról eszik. Azt hitte, hogy elkárhozik. De ugyanolyan vidám, úgy beszél, mosolyogva issza meg a legkeserűbb orvosságot, mintha nem történt volna semmi.
Mindenki aggódik körülötte. Ő selypít, játssza a kisbabát, csak hogy vigasztalja, nevettesse nővéreit. Nem infantilizmus ez, hanem hősiesség, megérett életszentség. Amikor azt kérdezik tőle, mitől fog tulajdonképpen meghalni, ő így válaszol: „Hát a haláltól. Ez igazán egyszerű.”
Szeptember 27-én megkérdezi: „Ez a haláltusa? Hogyan tudok én meghalni?” Átgondolja rövid, de fájdalmas életét, majd kijelenti: „Nem sajnálom, hogy odaadtam magam a szeretetnek.”

Szeptember 30-án délután jön az igazi haláltusa: „Nem tudok lélegzeni, nem tudok meghalni. Még szívesen szenvedek!” 5 órakor szólalt meg először a lélekharang. Két órán keresztül küzdött Teréz. De semmi változás. 7-kor a haldokló mosolyogva ezt mondta: „Akkor jó, jó! Nem akarok keveset szenvedni. Ó, Istenem, szeretlek Téged!” Ez volt az utolsó szava. Még egyszer a keresztre nézett, és jobbra leejtette fejét. Arca világos, fényes lett. Szeme kinyílt, felfelé nézett ragyogva, majd becskódott, és egy kis sóhajtással meghalt. Este fél 8 volt.