Kezdőlap Egyéb Szent Benedek ünnepe Tihanyban

Szent Benedek ünnepe Tihanyban

Csóka Gáspár atya

Szent Benedekre, a rendalapítóra emlékeztek névünnepén Tihanyban, az apátsági templomban. A szentáldozatot a győri Szent Mór Bencés Perjelségből érkezett gyémántmisés Csóka Gáspár atya, latin-ógörög-történelem szakos tanár, a győri bencés gimnázium egykori igazgatója mutatta be, aki a tihanyi közösségből többeknek tanára vagy munkatársa volt.

A vendéget a szertartás kezdetén a tihanyi közösség elöljárója, Mihályi Jeromos perjel köszöntötte fiúi szeretettel, mint egykori tanítvány. Szent Benedek atyánk, Európa védőszentje közbenjárását kérve a békéért imádkozunk, saját lelki békénkért, az Istentől kapott nyugalomért és a világ békéjéért, hogy ember ne támadjon ember ellen – hangzott el bevezetőként, majd felcsendültek a vesperás ünnepi hangjai.

Szentbeszédében Gáspár atya Honorius pápa Szent Benedekről szóló gondolatait idézte, amelyet több mint másfél évszázaddal a tihanyi apátság alapítása után írt a magyar egyház vezetőinek: A Bölcsesség, akinek öröm az emberek fiaival lenni, a paradicsom kertjét ültette el, hogy abban közöttük lakozzék. Ez a szerzetesek monostora. Majd a kertet átadta Benedeknek, az Úr áldottának, hogy művelje, s ő a négy égtáj felől erős falakkal vette körül: az igazságossággal, a mértékletességgel, az erősséggel és az okossággal. Szent Benedek századok óta szakadatlanul hat monostoraival az egyház és az egész társadalom életére, fűzte hozzá. Hanyatló, értékeket vesztett, békétlen korszakokban a Szent Benedek szellemétől áthatott apátságok a jellembeli és az ízlésbeli rút terjesztésével szemben a nemes és szép világát, követendő erejét hirdették. A nagy nyugati apátságok, az imádság, a művészetek, a tudományok tiszteletre méltó hajlékai mellé a középkori Magyarországon felsorakozott közel száz királyi és nemzetségi monostor, hogy a tatárjárásig, törökdúlásig imádságos központja, nevelő iskolája legyen a környék keresztény népének, bizonyságot téve arról, hogy fejlődni, gyarapodni csak egységben és békében lehet. A körülöttünk zajló napi események egyre jobban ennek az egységnek és békének a hiányára figyelmeztetnek bennünket, mutatott rá. Ezért ma fokozottabban szükségünk van Benedek békét teremtő, reményt sugárzó lelkületére, aki pozitív ember volt, nem rombolt, nem vitatkozott, hanem azt tette, amit lelkiismerete szerint az ő korában tenni lehetett. Minket, mai bencéseket is arra biztat, hogy az ő nyomdokain tudjunk építkezni; nem nagy programokat állítva magunk elé, hanem közösségeink, családjaink, egyházközségünk napi szükségleteire figyelve „építkezni” lélekben, Isten segítségével, zárta gondolatait.

A szentmise végén az atya gyémántmisés áldása után szeretetvendégség fogadta az ünnepi alkalomra egybegyűlteket.

Toldi Éva