A gondok fája

Gondok mindannyiunkat nyomasztanak. Igyekeznünk kell azonban, hogy se önmagunkat, se szeretteinket ne terheljük velük túlzottan. Erre mutat rá ez a kedves történet is.

Egy gazdálkodó dolgozott a birtokomon. A mezőgazdasági gépeket kezelte. Jobb szakembert nem ismertem. Jó pár éve dolgozott nálam, de úgy igazából nem sokat tudtam róla. Egyik nap végén, az irodám előtt álltam és néztem az embert, ahogy küzd egy traktorral. Egész nap nem akart beindulni, az ígért alkatrész nem érkezett meg. Nyakig olajosan feladta aznapra a küzdelmet. Elköszönve beült az autójába, hogy haza megy, de mintha aznap összeesküvés áldozata lenne, hosszabb próbálkozás után az autója sem indult. Ekkor fölajánlottam, hogy hazaviszem. Alázatosan megköszönte. Az úton nem igazán esett szó. Csendes ember volt. Házuk elé érve beinvitált egy percre, amit elfogadtam. Előre ment és mielőtt benyitott volna az otthonába, a bejárat mellett lévő ágas fához lépett és a legalsó ágon végighúzta a kezét.

Amikor kinyitotta az ajtót, döbbenetes változáson ment keresztül. Napbarnított arcát mosoly húzta ráncokba, megölelte két kisgyermekét, megcsókolta feleségét. Kis idő múlva kikísért a kocsihoz. Elhaladtunk a fa mellett és nekem furdalta az oldalamat a kíváncsiság. Megkérdeztem, mit csinált ott az előbb.

– Ó, az a gondok fája – felelte. – Tudom, hogy munka közben nem kerülhetem el a gondokat, de egy biztos: a gondok nem a házba valók a feleségem és a gyerekek körében. Ezért minden este, mikor hazajövök, felakasztom őket arra a fára. Reggel aztán újra magamhoz veszem őket. Az a fura, hogy amikor reggel felveszem őket, már nincs belőlük olyan sok, mint amennyit előző este felakasztottam.

Egy másik szép és fontos gondolat, Gyökössy Endrétől.

A szeretetet nem lehet megölni!

Fotó: Pixabay