Kezdőlap Hírek Az Egyház csillaga

Az Egyház csillaga

Vízkereszt
Mt 2, 1–12
„Láttuk csillagát napkeleten.”

Betlehem a szívekben

Köztudomású, hogy a régi világban, az iránytű feltalálása előtt, a csillagok járása szerint tájékozódtak a tengeren járó hajósok, és az úttalan utak vándorai. Tájékozódásukat megnehezítette az a körülmény, hogy gyakorta felhők takarták el az égi útjelzőket. A századok során számos vélemény látott napvilágot, amelyben a csillagászok fejtettéki ki a bölcseket vezérlő csillag mibenlétét. Minket azonban, ma élő keresztényeket sokkal jobban érdekel egy másik kérdés. Nevezetesen az, hogy nekünk, itt és most milyen jelet ad az Isten? Ha azt akarja, hogy eltaláljunk Jézushoz, hívők és hitetlenek egyaránt, akkor valami feltűnő, meggyőző jelre lenne szükségünk. Nos, meg kell mondanunk: Nem számíthatunk ilyen jelre. Vajon miért nem? Mert nagyon régen, időszámításunk kezdetén életünk egére tűzött Isten egy csillagot és ezt Egyháznak hívjuk. Talán túlságosan hozzászoktunk jelenlétéhez, és ezért nem tekintjük indulásra serkentő, célba segítő fényességnek. Márpedig Jézus egész tekintélyével Egyháza mögé állt és kijelentette: Aki titeket hallgat, engem hallgat, aki titeket vet meg, engem vet meg.

Ezért kell az Evangéliummal ellentétes kérdésnek minősítenünk azt a véleményt, amely szerint semmi szükség sincs az Egyház intézményére, nélküle is lehetünk Jézus követői. Feleletképpen mi is megkérdezhetnénk tőlük: Miért van szükség hazára, családra, otthonra, barátokra? Az Egyház ellen ágálóknak tudomásul kellene venniük, hogy sem a természet, sem a kegyelem rendjében nem boldogulunk saját erőnkkel. Kellenek nekünk irányt mutató csillagok, hogy elkerüljük a tévedésnek utcáit. Kell nekünk egy ház, ahol otthon érezzük magunkat, ahol igaz tanításban és szívmelengető szeretetben részesülünk. Ilyen otthonnak szánta Jézus Egyházunkat. Olyan szentlelkes közösségnek, ahol nemcsak szentek, hanem tékozló gyermekek gyülekeznek. Mindenkit nyitott kapu és terített asztal vár.

Azt el kell ismernünk, hogy az Egyház nem tudta mindig százszázalékosan teljesíteni a Jézustól kapott feladatát. Lehetnek fényesebb és sötétebb korszakai. Elapadhatnak belső életerői, és szembe kell szállnia saját démonaival. Fényereje is csökkenhet, és nem tud utat mutatni a tévelygőknek. Sokszor nem olyan szeplőtelen jegyes, mint amilyennek Jézus nagypénteki keresztjén megálmodta. Mindez abból a tényből következik, hogy tökéletlen emberek alkotják misztikus testét. Az is gyakran megtörténik, hogy a „pokol kapui” támadást indítanak ellenne; koholt, hazug vádakkal igyekeznek beszennyezni. A tudatlanság, a közöny, a gyűlölet felhői takarják el fénylő csillagát.

A napkeleti bölcsek látását nem homályosították el hamis előítéletek, sem bűnös közöny vagy tudatlanság. Ezért látták meg az indulásra késztető csillagot. Nemcsak meglátták, hanem el is indultak nyomában. Ti is azért tartoztok Egyházunkhoz, mert részesültetek a meghívó látomásban. Megláttátok a betlehemi csillagot nem napkeleten, hanem talán édesanyátok és édesapátok szemében. Ez a csillag kifényesedett, fényereje megnövekedett, amikor Egyházunk iskolájában megismertétek Jézus üzenetét, és mindent felülmúló szeretetét. Vannak, akik sajátos, egyéni, rendkívüli módon találnak rá a Betlehembe vezető ösvényre. Talán a Biblia olvasása közben, esetleg egy szívhez szóló igehirdetés alkalmával. Van, akit egy jó barát segít felfedezni a hit világosságát. Ám nem az a fontos, hogy honnan és miért indultatok. A fontos az, hogy megérkeztetek, és úgy jelentek meg Isten templomában, mint kitüntető meghívásának boldog részesei. Ezért is megtisztelő feladat prédikálni, Istentől meghívott emberek előtt beszélni. A legfelemelőbb szolgálat: Csillagot láttató és csillagot követő embernek lenni.

A bölcsek, éppen azért, mert bölcsek voltak, maguk döntötték el, milyen ajándékkal kedveskedjenek a Messiás királynak. Útközben nem sejtették, hogy az újszülöttet királyi palota helyett a szegények otthonában találják. Talán azt képzelték, hogy a Messiás aranybölcsőben fekszik, és édesanyján drága ruhák, drága ékszerek csillognak. Nem így történt. Ők azonban mégsem kételkednek, és átadják ajándékaikat. Eszükbe sem jut, hogy visszautasításra találnak, és a Kisded lefitymálja ajándékaikat. Ezeket ugyanis nem azért hozták, hogy a Messiást gazdagítsák, hanem szívük szeretetét hirdessék.

A napkeleti bölcsek példája mindnyájunkat arra figyelmeztet, hogy nem jöhetünk üres kézzel Jézus köszöntésére. Isten Egyházába senki sem léphet be üres kézzel. Jöhet üres zsebbel, jöhet szegényen, jöhet bűnös szívvel, jöhet panaszokkal, jöhet kérésekkel, de nem jöhet üres kézzel. Valamit adnunk kell a betlehemi, nekünk született gyermeknek. Vajon mit adhatunk neki? Egyházunk erre is megtanít. Minden szentmise kezdetén arra buzdít, hogy bánjuk meg bűneinket. Ugye furcsa dolog, hogy Isten elsőként bűneinket kéri! Teszi ezt azért, hogy megtisztítsa lelkünket, és ezáltal alkalmassá tegyen az istenlátás boldogságára. Sokan azért nem látják a Jézushoz vezető csillagot, mert bűneink felhői takarják el szemük elől. Bánatunk mozdulatával kell tiszta eget teremtenünk.

Végezetül Istennek van egy nagy kérése hozzánk. Ma is, itt is csillagra van szüksége, hogy a tévelygőket magához vezesse. Csillagot akar teremteni. Nem a világmindenség kozmikus felhőiből, nem a parányi atomokból, hanem a te hitedből, a te szeretetedből. Azt akarja, hogy minden követője másoknak is utat mutató csillaggá változzék. Minél többen vállalják ezt az átváltozást, annál ragyogóbb lesz felettünk az ég, annál szebben ragyog Egyházunk arca. Így hallják meg egyre többen a hívó szót: Venite, adoremus Dominum, Jöjjetek imádni az Urat! Életünk csak akkor lesz naggyá, ha Jézusnak ajándékozzuk. Rajtunk múlik, hogy ez megvalósuljon, és mindnyájan testvérként találkozzunk Egyházunk egyre ragyogóbb Betlehemében.

Részlet „György Attila: Vasárnapi örömhír – B év” című könyvéből (1993-as kiadás).

MEGOSZTÁS
Előző cikkNémet jegesmaci
Következő cikkŐszinte gyónás