Wheeler-Mezei Virág több mint három év küzdelem után veszítette el kisfiát, Luke-ot, akinél hat hónapos korában agydaganatot diagnosztizáltak. A tragédia nagyon megerősítette a hitét és erről szívesen tanúságot is tesz. Válaszol az ilyenkor leggyakrabban feltett kérdésekre, mint a „Hol van ilyenkor Isten?” és „Hogyan engedheti mindezt?”. Kérdések, amelyek sokakban felmerülnek hasonló történetek hallatán. Virág megosztotta velünk, hogyan újult meg istenkapcsolata és hogyan vált története az Evangélium hirdetésének eszközévé.
Mikor találkoztál Istennel?
Magyarországon nőttem fel egy kis faluban, Tiszadobon. Mindig is érdekelt, hogy ki, vagy mi az élet forrása, van-e és ha van, kicsoda is Isten? 2008-ban az Egyesült Királyságba költöztem. Itt indult növekedésnek az Istennel való kapcsolatom, amit már az apai nagymamámmal való beszélgetések alapoztak meg.
Ahhoz, hogy tudd létezik-e Isten, kell, hogy valami történjen veled. A világi emberek pontosan akkor fordulnak el tőle (mert csak akkor, abban az adott pillanatban hisznek “hirtelen”), amikor a tragédia pillanatában nem az történik, amit szeretnének. Hirtelen jó lesz az Úr, imádkoznak, majd ha mégis bekövetkezik például egy haláleset, azonnal Őt vádolják.
2010-ben hozzámentem Jameshez, három év múlva pedig megszületett a kisfiúnk Luke. Hat hónapos korában agydaganatot diagnosztizáltak nála. A gyönyörű pillanatokból rémálmok lettek. Új, friss szülői életünket felváltották a kórházi napok. Hirtelen nemcsak szülők, de ápolók is lettünk huszonnégy órában, amire a házasságom is majdnem ráment. Luke, vagy ahogy mindig is hívtam Luki, 4 évig lehetett velünk. Ekkor kerültem szorosabban kapcsolatba Istennel.
A teljes interjút a 777 oldalán olvashatják el.