Jézus függ a kereszt egyik oldalán – a másikon van a mi helyünk.
Egy fa lombkoronájának átmérője gyakran megfelel a gyökerek kiterjedésének. A lélek olyan mértékben tágul ki Krisztus szeretetének, amennyi fájdalmat viselt el érte és ajánlott fel neki.
Ha a kereszt árnyéka látszólag el akarná tőlünk rabolni békénket, add meg, Urunk, hogy ezt a megpróbáltatást azonnal szeretettel elfogadjuk. Hadd ragyogjon szüntelenül lelkünkben a Te jelenléted napja, nehogy a környezetünkben élőket megfosszuk, hacsak egy pillanatra is, az öröm teljességétől.
Akkor a mi életünk tanúságtétel lesz a mellett a túláradó, isteni, vonzó élet mellett, amelyet Te hoztál a világ ürességébe, unalmába és lassú haldoklásába.
(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)