Fiatal lány voltam a ’70-es évek végén, és emlékszem azokra az időkre, amikor szüleimmel a rádióra tapadt füllel próbáltuk megérteni – a zavarás közepette –, mit mondanak a Vatikáni Rádióban. A rendszerváltás óta rendszeres hallgatója vagyok az adásnak, és nagy öröm számomra, hogy első kézből értesülhetek a világegyház híreiről. Az elmúlt kilenc évtized történéseiről kérdezem a rádió magyar szerkesztőségének vezetőjét, Vértesaljai László jezsuita atyát.
– Mikor alakult meg a Vatikáni Rádió, ki alapította és mi volt a célja?
– Egy politikai szükséghelyzet és egy új technikai lehetőség találkozott egymással az 1920-as évek végén, amikor megszülethetett a világ legkisebb állama, a Vatikán Városállam. A római pápa ismét szeretett volna találkozni a híveivel. Mind a mai napig a világon a legnagyobb létszámú egységes vallási közösség a római katolikus egyház. Ezt tette lehetővé a Szentszék és az Olasz Állam között 1929-ben létrejött Lateráni Egyezmény.
Péter utódának világméretű küldetéséhez önként kínálkozott az új technikai vívmány, a rádió, mely akkor már tízéves tapasztalattal rendelkezett. Guglielmo Marconi Nobel-díjas olasz fizikus, a rádió egyik feltalálója sietett XI. Piusz pápa segítségére, aki az 1931. február 12-én – tehát az éppen 90 éve – alapított Vatikáni Rádió irányítását a jezsuita rendre bízta, akiket a negyedik rendi fogadalmuk egyébként is a pápa szolgálatára rendel. Megszületett a „Pápa Rádiója”, hogy az ő alapvető péteri küldetésében a segítségére legyen.
– Mikortól lehetett más nyelveken is hallani? Melyek voltak az első országok, ahol megszólalt?
– Filippo Soccorsi 1934-től szervezte meg a műsorszerkesztést és kibővítette a rádió nyelvi családját. Eleinte a nagy világnyelveken kezdte sugározni az adásait, így olasz, francia, angol, német spanyol és portugál nyelveken. 1936-ban a Vatikáni Rádió tagja lett a Rádiósugárzás Nemzetközi Uniójának. Ez azt is jelentette, hogy a pápa rádiója földrajzi korlátozás nélkül sugározhatja adásait. 1939-ben már kilenc nyelven hallhatták a hívek, mert elkezdődött a lengyel, az ukrán és a litván nyelvű adás.
– A II. világháború idején milyen feladata volt a Vatikáni Rádiónak?
– A II. világháború különleges szerepet rótt a pápára és a rádiójára is. A fronton harcoló katonák nagy része keresztény volt, ezért a pápa létrehozta az Államtitkársági Információs Hivatalt, hogy felkutassa a háború zűrzavarában eltűnt, nyoma veszett katonákat és civil személyeket, és hírt adjon róluk családjaiknak. Sokszor a Vatikáni Rádió műsorában rövid, tőmondatos üzenetek hangzottak el.
– Magyarországon mikor hallhattuk először?
– Alig ért véget a második világháború, létrejött a két szembenálló tömb, melynek kommunista fele azonban nem önként lépett a helyére, hanem elfoglalták és leigázták. A bolsevik tömb kiépítette a vasfüggönyt, amin csak a madarak és a rádióhullámok jártak át. A Vatikáni Rádió azonban nem szállt bele az ideológiai harcba, hanem továbbra is „csak” Isten Országának az örömhírét hirdette, mégpedig az 1949-ben létrehozott új struktúrájával, melyet a határozott és világosan látó XII. Piusz pápa alapított meg. Attól kezdve sugároznak az európai nemzetállamok nyelvein, eleinte heti egy alkalommal, majd később napi gyakorisággal 15-20 perces hírműsort a pápa tanítói tevékenységéről és apostoli működéséről. De ez a tisztán vallási műsor is sok volt a hivatalból ateista hatalomnak. Így az első időszakban erőszakkal tiltotta hallgatását, később már megtűrte a vallásgyakorlást és így a Vatikáni Rádió adásainak a követését.
– Kik voltak azok a magyar személyek az elmúlt évtizedekben, akik itt dolgoztak?
– A magyar szerkesztőség legmeghatározóbb egyénisége Szabó Ferenc jezsuita atya, aki 1967-től 1993-ig állt az adás élén. Kis magyar oázis volt a rádió, ahová betértek a római magyar zarándokok és ott friss levegőt szippanthattak és szabad gondolkodással találkozhattak. Szabó atya – főként „kinti” magyar jezsuiták közreműködésével – próbálta kiegészíteni a szabadságától megfosztott hazai teológia művelését. Óriási szerep hárult rá, hogy társaival a zsinat utáni friss szellemiséget és lelkiséget magyar nyelven is megfogalmazzák könyvek és folyóiratok megjelentetésével. A magyar adás a „lelket tartotta” az emberekben… Ferenc atya mellett hallhattuk/hallhatjuk még a teljesség igénye nélkül Benkő Antal SJ, Nagy Ferenc SJ, Ipacs Katalin és Vertse Márta hangját.
– Mi volt a küldetése 90 évvel ezelőtt a rádiónak, és mi ma?
– Azért született meg a „Pápa Rádiója”, hogy az ő alapvető péteri küldetésében a segítségére legyen. Ennek megfelelően a rádió feladata lényegét tekintve máig nem változott: építse Isten Országát annak a megbízatásnak az erejében, amit az Úr Jézus Péter apostolra bízott: „Legeltesd bárányaimat!” A rádió napról napra szóvá teszi ezt az egyetemes péteri szolgálatot. A technika folyamatosan változik, mindig új és új lehetőséggel bővül a rádió működése, de az „országépítő” szolgálat marad.
– Mik ezek az új lehetőségek, hogy dolgoznak ma?
– A technika változásával mi is követjük a modernizáció útját. Természetesen van internetes honlapunk, használunk videófelvételeket, megjelenünk a Facebook, a Twitter felületein is.
Ferenc pápa a Kúria reformja keretében átalakította a vatikáni hírközlés világát is. Létrehozta a Kommunikációs Dikasztériumot, mely összefogja az eddig önállóan működő egységeket. A Vatikáni Rádiót, a Vatikáni Televíziós Központot, az Osservatore Romano napilapot, a Vatikáni Fotószolgálatot, a Vatikáni Könyvkiadót és a Vatican News hírportált.
A dikasztérium vezetése Paolo Ruffini, az olasz püspöki konferencia TV2000 adásának egykori igazgatója, szerkesztő igazgatónk pedig Andrea Tornielli újságíró, a La Stampa újság „Vatican Insider” rovatának egykori vezetője.
Ferenc pápa szívesen nyilatkozik közvetlenül különféle újságoknak, rádióknak, televízióknak, így a mi feladatunk az a csöndes, alázatos munka, hogy pontosan, megbízhatóan közvetítsük az Egyház és a világ felé az ő napi tanítóhivatali megnyilatkozásait és apostoli tevékenységét.
A magyar szerkesztőségben hárman dolgozunk, most többnyire távmunkában, otthon készítjük a napi húszperces, többnyire hírműsor adásainkat. Becslésünk szerint egymillió hallgató követi a műsorainkat a helyi rádiók és tévék jóvoltából, melyek naponta háromszor is megismétlik az előző esti programunkat.
– László atya mikor került kapcsolatba a Vatikáni Rádióval?
– Az ember sokszor látszólag „véletlenül” kerül képbe. Utólag persze mindez másként mutatkozik, mert ilyenkor jobban lehet már látni a „mindenség összetartó szálait”. Így történt ez velem is, amikor 1994-ben másodéves novíciusként rendeltek Rómába a Vatikáni Rádióhoz, hogy az idősebb korú P. Benkő Antalnak segítsek. Semmiféle rádiós tapasztattal nem rendelkeztem, csupán egykori római diákként beszéltem olaszul. Féléves „tapasztalatszerzés” után hazajöttem, hogy aztán két évvel később egy másik rendtársam helyett „beugorjak átmenetileg kisegíteni”.
Hét év lett belőle, aztán tízéves budapesti szép lelkipásztori munka után ismét visszakerültem, immár „öreg rádiósként”. Szolgáltam Szent II. János Pál, majd XVI. Benedek pápa alatt, érzem a Péter-katedrában rejlő erőt, amit minden pápa a saját karizmájával bont ki. Szeretem Rómát, egyre mélyebb rétegében ismerkedem vele, térben és időben, széltében-hosszában. Együtt élnek itt a korok, nem is csak egymásutáni folytonosságban, hanem egymás mellett. Őskeresztény kor van ma is, meg a népvándorlás időszaka, és a naplementés fogyatkozásé, de épp Róma figyelmeztet, hogy jön a Kikelet, lesz újból Föltámadás és lángos Lélek-áradás!
E gondolatokat éppen a születésnapunkon fogalmazom. Délelőtt a Szent Péter-bazilikában Pietro Parolin bíboros államtitkár hálaadó szentmisét celebrált az eltelt 90 évért. A mise után a bazilikában odatérdeltem Szent II. János Pál pápa sírjához, és közbenjárását, segítségét kértem, hogy mi ma is éppúgy betölthessük Isten Országa rádiós építésének szép és lelkesítő feladatát. A rádió vezetésének egyik hatékony eleme volt, hogy az egyes szerkesztőségek élén álló jezsuiták. A jezsuiták a rádióhoz közeli rendházban nemcsak együtt laktak, hanem egy lelki és szellemi közösséget alkottak. Ez a testvéri közös élet formálta őket a küldetésükben és adott a máig negyven nyelven sugárzó Vatikáni Rádiónak olyan egybecsengő hangot, mely – noha nyelvileg más és más volt – a szíve mégis közös maradt. Ezt a szép örökséget folytatjuk most is Ferenc pápa péteri szolgálata alatt.
Rózsásné Kubányi Andrea
A cikk a Keresztény Élet hetilap február 28-i lapszámában jelent meg.
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek zene áldozás élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")