A szentek bűnei

Kedves Lelkiatya! Amíg az ég és föld el nem múlik nem vész el a törvényből semmi hanem minden érvényben marad…így mondta Jézus. Miért van akkor az, hogy a múltban elkövetett királyokat, kikhez kezéhez vér tapadt, szentként tisztelünk. Szent László például, aki „Szűz Máriára hivatkozva” gyilkolta Salamon testvérének seregeit. Tényleg Szűz Mária asszisztált volna ehhez, Szűz Mária akinek Fia kimondta mit szabad és mit nem és nincs semmifajta kivétel? Vagy csak az idő múlása tette széppé ezeket a történeteket? De mégis szentek lettek.

Kedves Levélíró! A szentek nem mindenben példaképek, nem mindenben tökéletesek. Péter háromszor megtagadta Jézust. Pál halálra kereste, üldözte a keresztényeket. Szent Ferenc könnyelmű, üres életű ifjú volt. Szent Ignác fiatalon fanatikusan küzdő katona volt.

Az emberiség, és benne a kereszténység erkölcsi tudata tisztult az évszázadok során. Valaha sokan természetesnek érezték a rabszolgaságot, a nők hátrányos megkülönböztetését vagy a halálbüntetést. Ma már, hála Istennek az emberek nagy része világosan tudja, hogy ezek helytelen dolgok, és igyekszenek is elkerülni ezeket.

Nem szabad túl könnyen ítélkeznünk régi korok emberei fölött. A mi korunkban ártatlan gyermekek millióit pusztítják el szörnyű kínok között az abortusz által a kórházainkban. Nemigen tesz ez ellen senki semmit. Megbecsült orvosok végzik. Emberek százmilliói éheznek és halnak éhen a Földön. Nem sokan próbálnak ez ellen bármit is tenni. Egyetlen bombázás során sok esetben több ártatlan ember hal meg, mint 10-20 véres terrortámadás következtében, mégsem tartják ezt sokan elfogadhatatlannak. A Föld elfogadott és ünnepelt nagyhatalmai hajtják végre ezeket a véres megtorló akciókat. Lesz miért szégyenkeznie a mi korunknak is.

Szent László szentsége nem a háborúiban van, hanem az önfeláldozásában (pl. amikor élete kockáztatásával mentett meg egy elrabolt fiatal lányt), az igazságos és nemzetmegtartó törvényeiben, a mély hitében és imádságos lelkületében.