1 C
Budapest
péntek, 2025. február 7.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Hogyan lehet megszenteltetni egy medált?

Kedves Lelkiatya! Mi a menete pontosan, ha meg akarok szenteltetni egy medált vagy egy nyakláncot, amin medál van?
Kedves Levélíró! Bátran lépjen oda egy paphoz, akár mise után egy templomban, akár a plébániai irodában, és kérje meg őt a medál vagy nyaklánc megáldására. Ez egy rövid áldás, semmilyen nehézséget nem jelent, az atya azonnal meg fogja áldani.

Mindannyian Isten gyermekei vagyunk?

Kedves Lelkiatya! Régen azt tanultam, hogy az ember a keresztség által lesz Isten gyermeke és a mennyország örököse. Most meg már többször is hallottam, hogy mindannyian Isten gyerekei vagyunk. Régen még úgy tanították, hogy az a gyerek aki nincs megkeresztelve, az nem üdvözül. Most mi az igazság? Mi értelme lenne a keresztségnek, ha anélkül is Isten gyermeke mindenki, és anélkül is üdvözül minden gyermek?

Kedves Levélíró! A keresztség nélkül meghalt kisgyermekek üdvözülnek, hiszen semmilyen bűnt nem követtek el. Az üdvösség rendes útja a hit, a megtérés, a szentségekben való részesedés. Az üdvösség azok számára nyitott, akik szabad döntésükkel igen mondanak Isten kegyelmi ajándékára, Jézusra, és ennek a kimondott igennek megfelelően alakítják az életüket (Mt 7,21-22).

Azonban vannak rendkívüli útjai is. Az a sok millió ember, aki a kereszténységről nem hallott (pl. az amerikai indiánok a missziók megérkezése előtt), szintén üdvözülhetnek, ha a lelkiismeretük szavát követik, a szerint élnek (Lumen gentium 16: „Az isteni Gondviselés azoktól sem tagadja meg az üdvösséghez szükséges segítséget, akik önhibájukon kívül nem jutottak el Isten kifejezett ismeretére, de — nem az isteni kegyelem nélkül — iparkodnak becsületesen élni. Mert ami jó és igaz van náluk, azt az evangéliumra való előkészületnek értékeli az Egyház és Isten adományának tartja, aki megvilágosít minden embert, hogy végül élete legyen.”).

Ez azonban sok esetben sajnos nem valósul meg. Így írja a szent zsinat: „Az emberek azonban gyakran, mert a Gonosz rászedte őket, belevesztek okoskodásukba és Isten igazságát hazugsággal cserélték föl azáltal, hogy inkább szolgáltak a teremtménynek, mint a Teremtőnek (vö. Róm 1,21.25), vagy Isten nélkül élve és meghalva ebben a világban a végső kétségbeesés fenyegeti őket. Ezért Isten dicsőségére és mindannyiuk üdvösségének előmozdítására az Egyház, emlékezve az Úr parancsára: „Hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek” (Mk 16,15), gondosan törekszik arra, hogy támogassa a missziókat.” (Lumen gentium 16)

Az „Isten gyermeke” kifejezést több értelemben lehet használni. Tág értelemben minden ember Isten gyermeke, hiszen az Ő teremtményei vagyunk (ApCsel 17,28-29), akiket Ő végtelenül szeret, akiket üdvözíteni akar (1Tim 2,4).

Szoros értelemben azok Isten gyermekei, akik újjászülettek a Krisztusba vetett hit által (Jn 1,12).

A járvány miatt maradt el a szájra áldozás szokása?

Kedves Lelkiatya! Mi az oka annak, hogy a katolikus egyház elhagyta a járvány miatt a szájra áldozást, a templom bejáratánál a szentel vizet (kézfertőtlenítő van nálunk a helyén), és még a kézfogás helyett is csak egy semmitmondó engesztelődési felszólítás van a misén? Hosszabb távú problémának tűnik, hogy nem látok reverendás papokat, mint gyerekkoromban, nincsenek májusi litániák a környékünkön, és rózsafüzért sem imádkoznak már a miséink előtt.

Kedves Levélíró! Ma is lehetséges nyelvre áldozni, ha egy hívő így jön ki, a pap köteles őt így megáldoztatni. A templomokban újra van szenteltvíz. Nem tilos a kézfogás sem a békeköszöntésnél, csak fakultatívvá vált. A mi egyházmegyénkben visszahoztuk a kézfogást.

A mi egyházmegyénkben – és sokfelé a világon másutt is – vannak reverendában járó papok, nem is kevesen. Van a legtöbb helyen májusi litánia és közös rózsafüzér imádság is.

Abban azonban igaza van, hogy sajnos sok helyen nagyon gyengül a hit, gyengül a hit megvallása, megélése, és ezzel együtt eltűnik a vallásosság sok külső jele is.

Igyekezzen a maga körében apostol lenni, ahogyan azt az első keresztények tették! Hívja a barátait, rokonait, ismerőseit vallási jellegű találkozókra, zarándoklatokra, lelkigyakorlatokra! Szervezzen közösséget, vezessen májusi litániát vagy rózsafüzért, legyen Ön a közösségének oszlopa!

Az Élet fája

Tisztelt Lelkiatya! Érdeklődni szeretnék, hogy az Úr által a teremtéskor az Éden kert közepén sarjasztott Élet fája (Ter 2,9) tekinthető a kereszt előképének, s ha igen, helyes azt gondolnunk, hogy valójában az Eucharisztia annak életet adó gyümölcse, valamint a Krisztus oldalából kifolyt vér és víz, amely megtisztít minket?

Kedves Levélíró! Nagyon helyesen írja, hogy az Élet fája előképe a keresztnek. A zsolozsma egyik nagyböjti antifónája így hangzik: „Urunk keresztje az élet fájának bizonyult.” Krisztus Keresztje adott új életet a világnak. A Krisztus oldalából kifolyó vér és víz jelzi az Ő keresztáldozatából fakadó kegyelmet, amely tisztára mos, és életet ad. Keresztáldozatának gyümölcse minden szentség, elsősorban az Eucharisztia, amely az Ő értünk megtört Teste, értünk ontott Vére.

Melyik bibliafordítást érdemes olvasni?

biblia

Kedves Lelkiatya! Egyik unokatestvéremnek karácsonyra Bibliát szeretnék vásárolni. Templomba járó római katolikus fiatalember, jövő tavasszal bérmálkozni is fog, ezért úgy gondoltam, hogy egy Biblia szép ajándék lenne karácsonyra. Melyik fordítást vegyem neki?


Kedves Levélíró! A katolikus kiadású Szentírások nagy értéke, hogy szerepelnek benne azok a könyvek is, amelyeket a protestáns testvéreink elhagynak a Bibliából (Tóbiás, Judit, Báruk, 1-2 Makkabeus, Bölcsesség, Sirák fia). Két jelentős katolikus bibliafordítás van, a Szent István Társulaté és a Szent Jeromos Katolikus Bibliatársulaté (amely utóbbi a Káldi György féle kitűnő fordítás szövegéből indult el, azt módosította a magyar nyelv azóta lezajlott fejlődésének megfelelően). Mindkét fordítás igen jó, bármelyiket tudom szívből ajánlani.

Bűn, ha nem tudom elfogadni az ökumenizmust?

Kedves Lelkiatya! Ha valaki nem tudja elfogadni az ökumenizmust, és emiatt nem tudja elfogadni a II. Vatikáni Zsinatot, akkor ő hitehagyó?

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm, hogy szereti az Egyházunkat, hogy aggódik érte.

Az ökumené egyáltalán nem azt jelenti, hogy a hitünk egyes részeiről lemondjunk. A hitünk legfontosabb igazságait vallják a protestáns testvéreink is: a Szentháromság titka, a teremtés, a kinyilatkoztatás, a Szentírás sugalmazottsága, Krisztus istensége és megváltói műve, a Tízparancsolat, a szeretet parancsa, a keresztség, az örök élet.

Az ökumené során mi katolikusok is sokat tanulhattunk protestáns testvéreinktől. Így a Szentírás fontosságát minden hívő keresztény életében, a népnyelvű liturgiát, a világi hívek aktív szerepét az egyházban, a kegyelem elsődlegességét.

Bízunk abban, hogy protestáns testvéreink is fognak tanulni tőlünk, katolikusoktól. Elsősorban is az Eucharisztia titkát, amely Krisztus valóságos Teste és Vére, azután a Bűnbánat szentségét, a felbonthatatlan házasság szentségét, a szentek tisztelete és az elhunytakét végzett ima helyes voltát, az erényes élet fontosságát, amely minden hiteles, kegyelemben való életből szükségképpen fakad.

A kereszténység mostani válságát a nyugati kultúrkörben – ugyanis Afrikában, Ázsiában a kereszténység egyáltalán nincs válságban, hanem dinamikusan fejlődik – sokféle tényező okozza. Ezek között talán a legfontosabb a nyugati ember eltávolodása Istentől és az Ő törvényétől a felvilágosodás óta a félreértett szabadság nevében. A válság egy másik oka a nyugati kereszténység langyossága, bűnei: hitének és erkölcsi életének gyengülése.

Ne a II. Vatikáni zsinatot hibáztassa e miatt. Nem magában a zsinatban volt a hiba, hanem annak a téves megvalósításában, a zsinat félremagyarázásában, a zsinatra hivatkozó, de azzal ellentétes, liberális eszmék megjelenésében az egyház keretein belül is. Ezt a folyamatot felerősítették az 1968-as diáklázadások és az 1960-80 között végbement szexuális forradalom. Az egyház egyes képviselői nem a legmegfelelőbb válaszokat találták meg ezekre a kihívásokra, hanem igen gyakran a könnyebb utat választották.

Imádkozzon az egyház lelki megújulásáért, éljen szent és hiteles életet, hívjon meg erre a radikális Krisztus követésre minél többeket!

Bűn, ha reformátusként katolikus misére járok?

Kedves Lelkiatya! Bűn, ha reformátusként katolikus misékre járok? Sokat merítek lelkiekben és tanulok katolikus honlapokról és az egyik katolikus templomban találtam egy szolgálatot. De bűntudatom van, hogy nem a reformátusokhoz járok. Természetesen Eucharisztiát nem veszek magamhoz, pedig szeretnék.

Kedves Levélíró! Semmilyen bűnt nem követ el, ha reformátusként katolikus templomba jár. A református és a katolikus egyház hitének legfontosabb igazságai ugyanazok: Isten szeretete, a teremtés, a Tízparancs, a megváltás, a keresztség, a Szentírás sugalmazottsága, az örök élet, a felebaráti szeretet stb.

A katolikus egyház őrizte meg a krisztusi tanítás teljességét, amelyből a reformáció egy-két kincset elveszített (az Eucharisztiát, mint Krisztus valóságos Testét; a bűnbánat szentségét; a felbonthatatlan házasság eszményét; az elhunytakért való imádság és a szent emberek tiszteletének helyes voltát). Ha katolikus templomba jön, akkor nem kell megtagadnia semmit a református egyház tanításából, hanem inkább részesül abból a többletből, amit a katolikus egyház megőrzött 2000 éven át a krisztusi kegyelmi kincsből. Örülök annak, hogy ilyen nyitott szívvel van jelen a katolikus templomban, és ennyit merít az ott hallott, az ott átélt dolgokból!

Valóban léteznek csodák?

Kosztolányi Dezső: Gyógyulás

Tisztelt Lelkiatya! Szeretném előre jelezni, hogy a kérdésemben semmi irónia vagy provokatív szándék nincs! A katolikus egyházért aggódó hívő vagyok. Két kérdésem lenne, de hasonló a téma:

1. Vannak-e olyan ördögi jelenségek, amikor pl. tárgyak, vagy a megszállott személy lebegnek? Ha igen, akkor nem-e lehetne ezeket kicsit nyilvánosabbá tenni? Esetleg dokumentálni? Sajnos a mai hitetlen ember csak abban hisz, amit a „tudomány” bizonyítani tud, ezért szerintem nagyon sokan térnének meg, ha látnák, hogy ez valódi dolog.

2. Lehetséges-e, hogy felszentelt áldozópap (vagy még felsőbb rangú egyházi személy) Krisztus nevében halottat támasszon fel? Olvastam, hogy elvileg Néri Szent Fülöp csinált ilyet, vagy pl. „A tisztítóhely a szentek kinyilatkoztatásai szerint” c. könyvben egy pap egy domonkos nővért támasztott fel. Illetve az evangélium alapján is lehetségesnek tűnik „A betegeket gyógyítsátok meg! A halottakat támasszátok fel!” mondja az Üdvözítő.

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm a levelét. Valóban úgy van, ahogyan írja, léteznek természetfeletti események. A Lourdes-i kegyhelyen felállítottak egy évente ülésező orvos bizottságot, amelyben ateista orvosok is vannak. A bizottság sok esetben megállapítja, hogy a gyógyulást az orvostudomány semmilyen módon nem tudja megmagyarázni. Ilyen csodálatos gyógyulások leírását könnyen meg lehet találni.

A csoda megtapasztalása azonban sok esetben kevés ahhoz, hogy valakit elvezessen a hitre. Így például Alexis Carrel, bár a kezei között történt egy csodálatos gyógyulás (Marie-Louise Bailly gyógyulása), mégis jóval később lett hívő emberré: https://talita.hu/magazin/a-ketked-orvos-es-a-csodalatos-gyogyulas/.

A szentek között voltak olyanok, akiknek a közelében sok csodás esemény történt, így például Szent Antal, Pio atya, vagy Vianney Szent János. A legtöbb felszentelt papnak azonban nincs ilyen karizmája, kegyelmi ajándéka, sőt sok szentnek az életében sem történnek ilyen látványos csodák.

Isten nem akarja csodákkal térdre kényszeríteni az embert. Azt karja, hogy szabadon dönthessünk mellette. Szeretni ugyanis csak szabadon lehet. Isten szeretetre teremtett minket, és azt várja, hogy az igenünket, a hit igenjét szabadon mondjuk ki neki.

Jósnőhöz jár az ismerősöm

jósnő, varázslat, jóslás, üveggömb

Tisztelt Lelkiatya! Az egyik barátom egy húszéves lány, akinek segítségre van szüksége. A keresztény vallást gyakorolja, templomba jár, Bibliát olvas, imádkozik. De közben a legjobb barátja, akivel én ismertettem össze, boszorkányjóslással foglalkozik. És egyikük se veszi észre mit csinálnak. Nem hallgat rám, csak eltol magától. Nagyon megváltozott, mióta a jósnő barátjának ismerőseivel együtt van. Nagyon sok jel utal arra, hogy veszélyben van. Mit tehetnék érte?

Kedves Levélíró! A halottidézést és a jóslást az Ókorban kuruzslók, hivatásos médiumok végezték gazdag fizetségért. Manapság is az emberek hiszékenységét kihasználva, nyereségvágyból, és gyakran a Gonosz lélek befolyását is beengedve végzik a halottidézést, jóslást, mágiát. A Biblia az efféle mágikus, igen gyakran csaláson és megtévesztésen alapuló gyakorlatot szigorúan tiltja (Lev 19,31; 20,6; MTörv 18,11; 1Sám 28,3).

Nehezebb kérdés, hogy hogyan tudna segíteni a barátnőjének. Javaslom, hogy írja össze neki az összes olyan bibliai verset, ahol a halottidézésről, boszorkányságról szó van. Adja oda neki.

Kérje meg őt, hogy ne menjenek többet a jósnőhöz. A jövőt egyedül Isten ismeri. Menjenek Őhozzá, kérjék imádságban az Ő világosságát!

Minden gyermek üdvözül?

Egy csecsemő dala

Kedves Lelkiatya? Régen azt tanultam, hogy az ember a keresztség által lesz Isten gyermeke és a mennyország örököse. Mostanában többször is hallottam, hogy mindannyian Isten gyermekei vagyunk. Emellett pedig már többször hallottam, hogy minden gyerek mennybe megy. Régen viszont úgy tanították, hogy az a gyerek, aki nincs megkeresztelve, az nem üdvözül. Mi az igazság? Mi értelme lenne a keresztségnek, ha anélkül is Isten gyermeke mindenki és anélkül is üdvözül minden gyermek?

Kedves Levélíró! A kérdésére csak nagyon hosszan tudnék teljes és igazán mély választ adni. Röviden igyekszem a legfontosabbakat leírni.

Az üdvösség egyetlen útja Krisztus, Ő az egyetlen híd, az egyetlen összekötő Ég és Föld között. Az ember a maga erejéből nem tud Istenhez eljutni, az Ő örök szeretet-országába belépni. Jézus mondta: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem juthat az Atyához, csak általam (Jn 14,6). Péter apostol pedig ezt mondta a főtanács előtt: „Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott az ég alatt az embereknek más név, akiben üdvözülhetnénk. (ApCsel 4,12) Isten kegyelme, Krisztus megváltó műve nélkül a bűnös és sebzett ember nem tud belépni Isten szeretetének romomlhatatlan birodalmába.

Isten kegyelme azonban nem csak a látható egyházon keresztül működik. Sok ember élt a Földön, akik sohasem ismerhették meg Krisztust, nem tudtak megkeresztelkedni (pl. Amerika felfedezése előtt az ott élő népek). Közülük mindazok, akik keresték Istent, követték a lelkiismeretük szavát, eljuthatnak az üdvösségre. Amikor ugyanis keresték az igazságot, valójában Krisztust keresték. Amikor a lelkiismeretük szavát követték, valójában Krisztust követték, anélkül, hogy ennek a tudatában lettek volna. Krisztus jelen van mindenütt a világon, a látható egyház keretein kívül is. Akik keresik a hit és a szeretet útját, valójában Őt keresik, Vele találkoznak, és Őáltala üdvözülhetnek is.

Ez azonban sajnos nagyon sok esetben nem így történik, mert az ember akarata a bűnbeesés óta rosszra hajló, az értelme elhomályosult, így nehezen talál rá az isteni kegyelem útjára.

Azonban az üdvösség biztos útja Krisztus megismerése, az evangélium szerinti élet, a szentségekben való élet. Jézus gyakran figyelmeztet, hogy szűk a kapu, keskeny az út, ami az életre vezet, csak kevesen találják meg, ugyanakkor széles az út, ami a kárhozatra visz, sokan járnak rajta (Mt 7,13-14; Lk 13,24). Ezért fontos mindenkinek hirdetnünk az evangéliumot, s mindenkit meghívnunk a megtérésre. Ezért fontos a gyermekeket megkeresztelni, a hitben nevelni, rávezetni őket a Krisztus követés útjára.

Minden ember Isten szeretett gyermeke, Isten mindenkit üdvözíteni akar (1Tim 2,4). Ennek az üdvösségnek azonban a rendes és biztos útja a megtérésen, a keresztségen, a Krisztusba vetett hiten és az Ő követésén keresztül vezet.