Kedves Lelkiatya! Édesanyám 78 éves, mindig vallását gyakorló keresztényként élte az életét. Sajnos az utóbbi időben szellemi állapota megromlott (demencia, depresszió). Templomba jár és mindig áldozik, de gyónni már évek óta nem gyónt. Ha említjük neki, hogy meg kellene gyónni, a válasza: „Nemrég gyóntam, nincs énnekem bűnöm!” Nem tudom, mi lenne a helyes Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a testvérével nem beszéltek, ki tudja, miért, mert már ő sem emlékszik igazán. Bántja, hogy nagy betegségében nem látogatta meg. Sajnos ő már meghalt, ezt már nem is tudjuk pótolni, de akkor hiába mondtuk, hogy elvisszük hozzá. Körülbelül ez időtájtól nem végez szentgyónást. Ha említjük neki, dühös lesz, és elkezd veszekedni.

Kedves Levélíró! Örülök, hogy szívén viseli Édesanyja sorsát, életét, és a lelke állapotát is. Valóban nagy jó és fontos volna, hogy a bűnbánat szentségéhez is járuljon, a testvérével való nehézség terhét is letegye Krisztus keresztje elé, és átélhesse az Ő megbocsátó, gyógyító szeretetét. Természetesen egy lelkileg labilis állapotban levő ember nem tud, és nem is köteles olyan tudatossággal szembenézni az élete sebeivel, mint egy teljesen egészséges. Nem szabad ezt tőle elvárni, vagy erre kényszeríteni. Azonban kisebb lépéseket meg tud tenni, valamilyen szintig át tudja azt érezni, hogy szüksége van Isten megbocsátó, irgalmas szeretetére.

Ilyen esetekben papként gyakran azt tettem, hogy különösebb kérés nélkül is meglátogattam az illető idős embert. Elmondtam neki, hogy mi papok, szoktuk látogatni a betegeket, épp erre jártam, gondoltam, őt is meglátogatom. Azután leülünk, és javaslom neki, hogy imádkozzunk. Keresztet vetünk, imádkozom a saját szavaimmal, és aztán elmondom, hogy kérjük Jézus megbocsátó szeretetét a sebeink, botlásaink, bűneink gyógyítását, megbocsátását. Azután megkérdezem, hogy van-e olyasmi az életében, olyan seb, olyan hiba, amit érez, hogy szebben, jobban is tehetett volna. Ha nem nagyon képes ilyesmit kimondani, vagy csak nagyon töredékesen, akkor én kiegészítem, hogy még ezért és azért is kérjük Jézus megbocsátó irgalmát, ha esetleg ezt vagy azt is megtette. Ezután megtörténik a bűnbánati ima, majd a feloldozás, azután pedig részesülhet a szentáldozásban.

Legtöbbször az a tapasztalatom, hogy az illető nagyon hálás, kimond az életéből komoly, nagy sebeket, és nagy katarzist, nagy megtisztulást él át. Sokszor egy ilyen első gyónás után már bátran mehetek 2-3 hónap múlva újra, és akkor már sokkal könnyebb, természetesebb lesz a beteg számára. Próbáljon meg elhívni egy atyát, és kérje meg, hogy ehhez hasonló módon segítse át Édesanyját ezen a nehéz, szűk kapun.

Imádkozom Édesanyjáért, Önért, az egész családért!