Kedves Lelkiatya! Nagyon felháborítónak tartom az internetes társkereső hirdetéseket. Kérés nélkül naponta ostorozzák, zaklatják a normális családi életet élő embereket. Ezt az iskolás korú gyermekek is nézhetik. Mit lehet tenni ennek a kiiktatására?

Kedves Lelkiatya! A családom nem vallásos, nem sok mindent tudok ezekről a dolgokról. Viszont nagyon érdekel, szeretnék Isten közösségébe tartozni, de nem tudom, hogyan kezdhetnék neki. Szeretnék elmenni templomba, de nem ismerem a szokásokat, mi hogy működik. Mi ilyenkor a teendő?

Kedves Lelkiatya! Azzal a kérdéssel és dilemmával fordulok Önhöz, hogy egyszerűen nem tudok – vagy csak nehezen – érvelni hitem és értékrendem mellett. Művészeti területen dolgozom, így a liberalizmus sokkal inkább teret nyer gyakran ezen a területen. Azon túl, hogy engem így neveltek, és átérzem, hiszem és tudom a Jóisten tanítását, gondviselését, sajnos gyakran gondban vagyok azzal, hogy hogyan védjem meg az egyházat, papságot, keresztény életet élő embereket… A kettős mérce is rosszul tud esni, hogy “hát keresztény és mégis hogy viselkedik?” És a hasonló mondások. Hogyan érdemes ilyenkor egy-egy dialógusban reflektálni? Szeretnék magabiztosabban kiállni hitemért, mert fontosnak tartom, hogy egy jóindulatú párbeszéd során a másik ember hallja és érezze, hogy ez egy fontos dolog számomra és még sok más embernek is.

Kedves Levélíró!

Nagyon örülök, hogy fontos Önnek a hite, az evangélium, és szeretne szólni is az érdekében. Maga Jézus mondta: „Aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom majd Mennyei Atyám előtt…”

Tanácsolom, hogy készüljön fel a gyakran előforduló kérdésekre, problémákra. Jó segédeszköz ehhez pl. Székely János ’A hit kapuja’ c. könyve.

Ha éppen nincsenek konkrét érvei, akkor is tehet tanúságot a személyes hitéről, arról, hogy Önnek mit jelent a hite. Ennek is nagy súlya tud lenni.

Nagyon örültem a kérdésének, és kívánok sok bátorságot, nyitottságot, bölcsességet a nehéz helyzetekben!

Tisztelt Lelkiatya! Korábbi vőlegényemmel együtt lettünk a testvérem kislányának keresztszülei. Mivel azóta a kapcsolat megromlott, szakítottunk, testvérem családjával évek óta nem beszélek, nem szeretném fenntartani ezt az állapotot. A törlésre semmilyen úton nincs lehetőség? A gyereket sem láttam már évek óta, és nem is fogom.

Kedves Lelkiatya! Életem társát szeretném megtalálni. 6 éve egyedül vagyok, és valamilyen oknál fogva nem sikerül. Milyen imát ajánlana?

Kedves Lelkiatya! Beleszerettem egy nárcisztikus, személyiségzavarban szenvedő emberbe. Rá kellett jönnöm és megtapasztalnom, hogy képtelen érzelmeket táplálni, és csak én adok folyamatosan, de vissza nem kapok. Tudom, hogy ott kell hagynom, de kötődöm hozzá. Mit tegyek?

Tisztelt Lelkiatya! A fiam 17 éves múlt. Nagyon jó fiú volt mindig. Stresszes, de szófogadó, kissé magába zárkózó, de mégis nagyon kedves fiú. Igen anyás. Az oktatás kezdetével nagyon megváltozott a lelkiállapota. Azelőtt sem volt teljesen rendben. Túl nagy teher számára a gimnázium. Kb. két éve kiderült, hogy magas a vérnyomása, emiatt most nyár óta abba kellett hagynia a sportot, amit annyira szeret. Most még zajlanak a vizsgálatai a vérnyomásával kapcsolatban. Bízunk benne, hogy folytathatja a továbbiakban. Ráadásul most nyáron pótvizsgáznia is kellett két tantárgyból. Nem nagyon megy neki az iskola, hiszen ilyen lelki állapotban tanulni is nehéz. Depressziós tünetei vannak, amire gyógyszert is szed. A pszichiáter a gyógyszeres kezeléssel próbál segíteni. Kiskorában (ovis) is voltak nagyon rossz gondolatai. Akkor az orvosok semmit sem segítettek rajta. Próbáltam két lelkiatyával is beszélni, de sajnos nem nagy sikerrel. Kedvesek voltak, de nem tudtak olyat mondani, tenni, ami segítene. Keresztény iskolába jár és mi is próbáltuk Isten szeretetére, megismerésére nevelni. A legnagyobb probléma az lehet, hogy amikor kismama voltam, az első hónap után hasonlóan rossz lelkiállapotban voltam. Sokszor elviselhetetlen volt. Pszichológushoz hiába mentem, nem csináltak semmit. Attól félek, hogy a fiunknak a magzati állapotban átélt, tőlem származó rossz érzések, gondolatok “öröklődtek”. Hiszek Istenben, bízom abban, hogy segíteni fog, de a fiam egyre rosszabb állapotban van. Nem tudom hova fordulhatnék segítségért… A kérdésem az lenne, hogy kineziológushoz lehet-e vinni a fiunkat, vagy ez Isten számára rossz dolog?

Folytatás

Kedves Lelkiatya! Ötgyermekes anyuka vagyok. Néhány évvel ezelőtt megtértem, találkoztam az Úr Jézussal. Életem legszebb élménye volt. Nagy változások történtek bennem, sokat imádkoztam, hogy a férjem is az Ő útjára léphessen. Egy év múlva Isten válaszolt imámra, egyik este jöttem haza, férjem a nyakamba borult és bocsánatot kért mindenért, és örömmel tett bizonyságot, hogy Ő is elfogadta Jézus Krisztust. Teltek a hónapok, s egy idő után nem láttam a férjemben azt a tüzet, ami bennem volt. Nem vette elő a Bibliát és nem akart olvasni semmit, ami az igével kapcsolatos. Ennek már 9 hónapja. Közben bennem is nagy változások történtek, inkább rossz irányba, nagyon bánt, hogy nem figyelek eléggé Istenre. Mit teszek rosszul?

Tisztelt Lelkiatya! A megyei napilapban olvastam Várszegi Asztrik volt pannonhalmi főapát nyilatkozatát, amely a Keresztény szerdai esték sorozatban hangzott el. Kérdésre azt válaszolta: A Szentszék lehetőséget ad az önhibájukon kívül elvált katolikusok szentgyónására és szentáldozására, hogy továbbra is a Krisztus-követők kötelékéhez tartozhassanak. Ez ellentétes Jézus tanításával, nem eretnekség ez?