3.8 C
Budapest
kedd, 2021. április 13.

A lelkiatya válaszol

Kezdőlap A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.

Egy bérmálkozó kérdései

Ima igazságosságért

Tisztelt lelkiatya! 17 éves fiam készül a bérmálásra, amely kb. fél év múlva lesz, de több dolgot nem ért a katolikus hittel kapcsolatosan: – Miért kell minden vasárnap és ünnepnap templomba menni, szerinte nem attól jobb egy ember, hogy templomba jár. – Miért kellett Jézusnak meghalnia (szerinte egyenlő az öngyilkossággal, hogy Isten létére megengedte, hogy megöljék)? – A szentségek értékét is megkérdőjelezi. Hogy tudnék neki segíteni, hogy jól felkészüljön a bérmálásra, azon kívül, hogy imádkozok érte?

Kedves Édesanya! Nagyon örülök, hogy a fia bérmálkozni fog, és próbálja segíteni őt a hit útján. A fia kérdései nagyon jók, és nem lehet őket hamar, két szóban megválaszolni. Nagyon jó volna, ha a fia el tudna menni egy olyan emberhez (pl. egy atyához), akiben bízik, akinek ad a szavára, és megkérné, hogy beszélgessenek ezekről a témákról.

A fiának igaza van abban, hogy Istennel bárhol találkozhatunk. Jelen van a természetben, az emberek szívében, mindenhol. Azonban Isten az idők teljességében, 2000 évvel ezelőtt egészen közel akart jönni az emberhez, „átvérezte a történelem szövetét”, át akarta ölelni a világot és az embert, emberi hangon akart szólni és emberi szívvel akart szeretni minket: emberré lett. A templomban, a vasárnapi misén ezzel a megtestesült, közénk jött kegyelemmel, az élő és feltámadt Krisztussal találkozunk a Biblia szavain keresztül, a szentségeken keresztül, a közösségben. Ezt nem tudjuk megtenni az erdő csendjében, csak az élő Egyház segítségével, amelyben Jézus ígérete szerint Ő jelen van és cselekszik az idők végéig.

Jézus az emberi gonoszság miatt kellett, hogy meghaljon. Ám ez a rettenetes halál mégis az üdvösség eszköze lett, mert ő a legszörnyűbb kínok között, minden emberi gyűlölet ellenére szeretett. Jézus keresztje által Isten végtelen szeretete, mint valami hatalmas folyó áradt ki a világra. Azóta is vonzza magához szelíd erejével az egész emberiséget.

Az interneten megtalálható egy írás, aminek több fejezete a fia kérdéseiről szól (Jézus igen, Egyház nem; a kegyelem forrásai). A többi fejezetben is lesznek olyan részek, amik neki szólnak. Kérje meg a fiát, hogy olvasgassa ezeket. Ha a közelben laknak (Budapest, Vas vagy Zala megye), én is szívesen találkozom vele, és próbálok neki segíteni. Írja meg, ha a fia elfogadja ezt a segítséget.

Nem minden anya édesanya
A lelkiatya válaszol

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Hogyan térhetnék át a katolikus hitre?

Tisztelt Lelkiatya! 21 éves református lány vagyok. Gyerekkorom óta hitben neveltek, de csak pár évvel ezelőtt tértem meg. Mindig jártunk templomba, de soha nem láttam értelmét, nem kötött le az istentisztelet és nem találtam a helyem a református gyülekezetben. A nagypapám római katolikus volt, és amikor meghalt, a nagymamám kért neki egy szentmisét amire az egész család elment. Ott megváltozott az életem. Elkezdtem gyakorolni a hitemet, és azóta csak római katolikus misékre járok, mert úgy érzem, hogy ott megnyugodhatok és oda tudok figyelni, annyira szép és egyszerű. Szeretnék római katolikus lenni. Azt szeretném kérdezni, hogy ez lehetséges-e, és ha igen, akkor mi a menete? Már megkereszteltek és konfirmáltam is.

Kedves Levélíró! Nagy öröm volt olvasni a levelét! Örülök, hogy ilyen nyitott, tiszta szíve van, megérezte a kegyelem jelenlétét, áradását a Szentmisén, és szeretne Benne egészen részesedni.

A szentségekben való részesedés útja nagyon szép és alapvetően egyszerű. Menjen el a plébániára (vagy a mise után szólítsa meg az atyát), és jelezze ezt a kérését, hogy reformátusként keresztelték, konfirmált, és szeretne áldozni, szeretne a katolikus egyház teljes közösségébe befogadást nyerni. El kell majd vinnie a plébániára a keresztlevelét. Az atya egy felkészülési módot fog ajánlani (a katolikus hitről szóló valamely könyv elolvasását, vagy valamilyen oktatáson való részvételt), azután pedig egy egyszerű szertartás keretében, ahol elegendő, ha csak Ön és az atya van jelen, elmondja a Nícea-Konstantinápolyi hitvallást azzal a kiegészítő mondattal, hogy hittel elfogadja mindazt, amit a katolikus egyház mint Istentől kinyilatkoztatott igazságot hirdet és vall. Ez a mondat a szentségek elfogadására (főként Krisztus valóságos jelenléte az Eucharisztiában, a bűnbánat szentsége, a házasság szentsége), a szentek tiszteletének és az elhunytakért való imádságnak a helyes voltára, a jó cselekedetek fontosságára vonatkozik. Ez után az atya megáldja Önt, és ünnepélyesen befogadja a katolikus egyház teljes közösségébe. Ettől kezdve Ön gyónhat és áldozhat, majd később bérmálkozhat, köthet egyházi házasságot, és bekapcsolódhat az egyház életébe, a karitász munkájába, közösségek életébe.

Induljon el bátran ezen az úton, nagy-nagy szeretettel várjuk! Ha bármilyen segítségre szüksége van. írjon újra, és igyekszem megoldani a nehézséget.

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Elvált férfi a barátom

Kedves Lelkiatya! Az első férjem 39 évesen meghalt. Nem bírtam az egyedüllétet, kértem a Jóistent, hogy adjon egy társat, akivel összeházasodhatom. Adott egy nagyon jó férjet, akivel 16 boldog évet éltünk, aztán magához szólította az Úr. Később megismerkedtem egy elvált férfival, akivel szeptember óta együtt vagyunk, de nem élünk együtt. A korábbi felesége mellett rendszeresen ivott, amióta együtt vagyunk, nem iszik. A gyónásról és áldozásról nem tudok lemondani, és ha vele összeköltöznék, nem áldozhatnék. Mit tegyek?

Kedves Levélíró! Örülök, hogy ennyire fontos az Ön számára a gyónás és az áldozás, a Jézussal való egyesülés. Őrizze meg ezt a nyitott szívét mindig!

A barátjával kapcsolatban fontos volna utána járni annak, hogy az ő házassága érvényes, vagyis teljes értékű volt-e. Ha egy házasságkötéskor hiányzik az őszinte szándék valamelyik fél szívéből, hogy ő valóban egy életre szóló szeretetszövetséget akar megkötni, vagy ha elsősorban valami külső nyomás (pl. érkező gyermek) miatt kötődik meg a házasság, akkor az a házasság Isten előtt nem jött létre. Ezt az érvénytelenséget utólag ki lehet mondani (egyházi eljárás keretében), és ezután köthetnek szentségi házasságot. Menjen el a plébános atyához a barátjával együtt, és kérjenek segítséget az érvénytelenítés elindításában.

Fontos az is, hogy a barátja a poharat végleg letegye, és nem csak Ön miatt, hanem meggyőződésből, örökre. Fontos, hogy ne fenyegesse Önt ilyesmivel, hogy ha ez vagy az történik, akkor ő újra inni fog. Szép házasságot két egészséges, szabad, szeretetre képes ember tud felépíteni, akik nem rabjai valamilyen szenvedélynek, akik örömmel és szabadon adják egymásnak az életüket.

Új védőszentje lehet az alkoholistáknak
Segítség esküvőnk megszervezésében
Őszinte gyónás

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

A következő gyónásban megismételhetem a kifelejtett bűnöket?

Szexuális zaklatás esetén meg kell szegni a gyónási titoktartást?

Tisztelt lelkiatya! Ha nem emlékszem, hogy a szentgyónásban egyes bűneimet elmondtam-e, a következő gyónásnál megismételhetem? (Nem felejtettem ki, csak nem emlékszem biztosra, hogy elmondtam-e?)

Kedves Levélíró! Örülök, hogy ilyen őszintén, komolyan veszi a szentgyónást, az irgalmas Istennel való találkozást, a bűnbocsánat megtisztító kegyelmének befogadását!

Az ember soha nem tudja az összes bűnét meggyónni, mert sok bűnünket fel sem ismerjük, nem is vagyunk a tudatában, mennyi mindent másképpen, szebben, jobban tehettünk volna. A szentgyónás során, ha szándékosan nem hallgattunk el súlyos bűnt, ha őszintén léptünk Isten színe elé, hogy a bocsánatát kérjük, akkor Isten az összes bűnünktől megtisztít, azoktól is, amelyeket nem mondtunk ki, mert nem jutottak az eszünkbe.

Így az ön számára sem szükséges, hogy újra meggyónja az esetlegesen kifelejtett bűnt. Ha azonban úgy érzi, hogy nyugodtabb a lelke, ha biztosan kimondja, akkor tegye meg, de csak most, egyszer. Ne essen abba hibába, hogy elkezd kételkedni Isten megbocsátó irgalmában, elkezd aggályoskodni. Mindig azzal a bizalommal lépjen Isten elé, hogy ahogyan a jobb latornak megbocsátott a kereszten egyetlen bűnbánó mondatára, ugyanúgy velünk szemben is végtelen az irgalma. Nem elítélni akar, hanem megtisztítani és fölemelni.

Gyónás után akarták kirabolni a plébánost

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Meghívjuk az alkoholproblémával küzdő anyósomat az egyházi esküvőnkre?

Mégsem kell külön fizetni az egyházi esküvőkért Szlovákiában

Kedves Lelkiatya! A tanácsát és véleményét szeretném kérni egy különös helyzetben. Férjemmel a polgári esküvőnk után az egyházi esküvőre készülődünk, ahogy a jelenlegi járványügyi helyzet engedi, szerény körülmények között. (A polgári is szerény volt) Férjem édesanyja – anyósom – azonban alkoholproblémákkal küzd, sajnos nem volt olyan állapotban, hogy a polgári szertartásra eljöjjön. Ez váratlanul ért bennünket. Igyekszünk törődni vele, látogatni, foglalkozni vele. Nem számítottunk erre, noha tudtunk, hogy gondja van az itallal. Azonban azon gondolkodunk, hogy elkerüljük az egyházi esküvőn ezt a helyzetet, hogy csak a pap, a tanúink és mi lennénk jelen az egyházi esküvőnkön. Sokat jelent nekünk az egyházi szentség, az egyházi esküvő. Nekem nagyon fájt a férjemet látni a polgári esküvő reggelén, amikor megtudta, hogy az édesanyja nem képes eljönni. Nincs bennem harag, de talán ezzel megelőzhetnénk, hogy az anyósom ismét ebbe a helyzetbe kerüljön.

Kedves Levélíró! Örülök az esküvőjüknek, sok áldást és boldogságot, őszinte szeretetet, hűséget, gyermekáldást, sok örömet kívánok Önöknek!

Örülök, hogy anyósa iránt megvan Önökben a megértés, a türelem, az irgalom. Talán az volna a legjobb, ha a tanúk mellett a szülőket és a testvéreket meghívnák az egyházi esküvőre. Természetesen azzal a lelki szabadsággal, hogy tudják, lehet, hogy a férje édesanyja most sem fog tudni eljönni.

Úgy gondolom, hogy ennek egészségügyi kockázata nincs, a templomokat fertőtlenítik, igen nagyok, eddig nemigen volt arra példa, hogy valaki templomban fertőződött meg.

Még egyszer sok boldogságot kívánok Önöknek!

Segítség esküvőnk megszervezésében
Hogy vegyünk részt liturgiákon járvány idején?

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Hogyan élhetnék félelem nélkül a halál közelségében?

Kedves Lelkiatya! Mostanában egyre több helyzetben került hozzám közelebb a halál témája, részben a saját halálommal kapcsolatban (betegség miatt), részben idős rokon halála miatt, részben egy fiatal barátom és más fiatalok halála miatt, részben ismeretségi körben lévő többgyermekes édesanyák halála miatt, részben kisgyermekek haláláról szóló történetek miatt. Az utolsó csepp a pohárban a fiatal barátom hirtelen halála volt. Azóta elvesztettem a biztonságérzetemet, van bennem egy állandó félelem, rettegés, hogy milyen váratlan tragédia fog következőleg történni. Próbálok bízni Istenben, próbálom helyre tenni magamban az érthetetlen tragédiákat, amik történnek a világban, fejben tudom is, hogy Isten kihozza belőlük a legjobbat, ott van mellettünk ilyenkor is, de a biztonságérzetem mégis teljesen felborult. Tudna esetleg valamit tanácsolni, hogy mit tudnék tenni azért, hogy újra tudjam a hétköznapjaimat félelem nélkül, bizalomban élni?

Kedves Levélíró! A szeretteink halála megrendítő dolog. Mintha belőlünk is meghalna ilyenkor egy darab. A gyász fájdalmán végig kell menni. Nem lehet rövidíteni, vagy eltüntetni ezt a fájdalmas időt. Egészen el sem múlik ennek a fájdalma. Aki szeret, az kötődik, sebezhetővé válik, és így nagy fájdalmakat is át fog élni életében.

Gondoljon arra, ahogyan az elhunyt szeretettei most vannak. Próbálja látni az ő mosolygó, végtelen békét sugárzó arcukat. Ők már minden fájdalmon, nehézségen túl vannak. Isten örök örömében. Akkor tudnak felhőtlenül boldogok lenni, ha azt látják, hogy Ön is szépen éli az életét itt a földön, lassan túlvan a gyász fájdalmán, és szeretetben, mások szolgálatában, hitben él.

Nemrég hallottam egy egyetemista lány tanúságtételét, akinek háromszor megállt a szíve, a halál torkából hozták vissza három alkalommal. A második alkalom után óriási halálfélelem kerítette őt hatalmába hónapokra. Rádöbbent, hogy nincs a kezében biztonságosan az élete, hogy bármikor meghalhat. Rettegett, összezavarodott. Azután rádöbbent, hogy ezzel szembe kell néznie. Az egyik napon higgadtan kimondta: „Lehet, hogy hamarosan meghalok. Semmi biztosíték nincs arra, hogy hosszú életű legyek. De ott is velem lesz az Isten, fogja majd a kezemet, ott vár a halál kapujában kitárt karokkal.” Ettől kezdve a lány félelme elmúlt. Ha a felelem elől menekülünk, akkor azt üzenjük a lelkünknek, hogy a félelem erősebb nálunk, akkor a félelem egyre nő. Ha merünk szembenézni vele, akkor elfut.

Imádkozom Önért, az elhunyt szeretteiért!

Mit jelent számodra a halottak napja?
Két magzatomat is elveszítettem

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Elveszítettük a magzatunkat

Két magzat beszélget
Kedves Lelkiatya! A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, ő 42, én 40 éves leszek. Én hithű katolikus vagyok/voltam, ő evangélikus, de édesanyja tragikus halálát követően (egy részeg sofőr halálra gázolta) a maradék hite is megszűnt. Régóta próbálkoztunk a gyermekkel, és 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy babát várunk. Hihetetlen boldogok voltunk, azt hittem, Isten végre meghallgatta az imánkat. Azonban a 3. hónapi ultrahangon kiderült, hogy a baba egyszerűen eltűnt… meghalt… Teljesen összetörtem, és a férjem csalódottságát látva, az nekem ezerszer jobban fájt, mint a saját fájdalmam… Nekünk nincs senkink a 86 éves édesapámon kívül, aki támogat mindenben, egyedül Isten volt, akire mindig számíthattam, akiben megbíztam és most mégis ő szúrt hátba. Ideadta a babát, aztán egyszerűen elvette. Miért??? A környezetünkben sok nem hívő ember van, akiknek mindene megvan, szép családja, gyereke, de mi, akik hiszünk, csak szenvedést és keserűséget kapunk. Ezt kapják Istentől azok, akik benne remélnek… Akkor hát megéri inkább nem hinni…

Kedves Levélíró! Osztozom a fájdalmában. Nagyon szerették volna ezt a kisgyermeket felnevelni, és most azzal kell szembesülni, hogy a kisgyermek meghalt. Akkora Önben a fájdalom, amit alig lehet kifejezni, alig lehet túlélni.

Isten nem azonos a természet eseményeivel. Nem úgy működik a világ, hogy ha valahol sokat imádkoznak, akkor oda gyűlnek a felhők, ha pedig keveset, akkor szárazság lesz. Nem ő irányítja titokzatos szálakon a felhőket, és az atomokat, a sejteket sem.

Természetesen minden eseményben jelen van. Jelen van ebben a mostani fájdalmukban is. Úgy, hogy magukkal együtt sír. Ahogyan vért izzadt a getszemáni kertben, ahogy megsiratta az elhunyt Lázárt, ahogy az életét adta értünk a kereszten. Nézze a keresztet, az Isten könnyekkel és vérrel teli arcát! Gondoljon arra is, hogy a mennyben szembe fog majd magával futni ez a kisgyermek, és átöleli magát!

Együttérzek Önökkel, és imádkozom Önökért.

 

A válóperes ügyvéd, aki megmenti a házasságokat

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Hogyan szoktathatjuk le az unokánkat a túlzott édességfogyasztásról?

Csokoládé

Tisztelt Lelkiatya! Tizenhat éves unokám kicsi korától fogva édesszájú. Az évekkel mind jobban és jobban fokozódik nála az édesség utáni vágy. Ezt nyíltan és titokban is csinálja. Oly nagy vágyat érez az édesség után, hogy nem válogat az eszközök között. Így történt meg, hogy a boltban csokit lopott és rajtakapták. Természetesen ennek már komolyabb következménye lett, beszélgetünk vele, szeretnénk megtudni, hogy mi vezetett ehhez, hiszen megkap szinte mindent, amit akar. Az édesség túlzott fogyasztását nem tartjuk helyesnek, de nem tudunk hatni rá. A csoki iránti vágy erősebb bárminél. Mit tegyünk?Hogy érjük el nála, hogy belássa, rosszat tett és jó útra kell térnie?

Kedves Nagymama! Örülök, hogy szereti az unokáját, és szeretne neki segíteni. Amit leírt, abban az igazán aggasztó az, hogy „nem válogat az eszközök között”, illetve hogy „megkap szinte mindent, amit akar”. Mintha a lelkiismeret, az erkölcsi tartás, a komoly gondolkodás hiányozna az unokájánál, és ennek egyik oka talán pontosan az, hogy szinte mindent megkap.

Nem ismerem az unokáját, a családot, így nagyon nehéz konkrétan bármit is javasolni. Sok mindent kérdeznék az unokájától. Például, hogy szerinte mi az emberi élet célja, és ezen belül mi az ő személyes életének a célja? Vagy azt, hogy mit gondolna, ha az ő egyik dugi csokiját valaki ellopná? Mennyiben más ez, mintha a boltból lopja el valaki? Megkérdezném, hogy milyen emberré szeretne válni? Vagy mit érezne, ha egyszer a saját gyereke rajta kapná, hogy csokit lop? Szégyellné? Megkérdezném, hogy ő szeretné-e csökkenteni ezt az édesség függőséget? Mit tenne meg azért, hogy csökkenjen? De egyébként csak úgy, komoly téma nélkül is próbálnék beszélgetni vele, kirándulni vinném, játszanék vele, hogy megértsem, mi zajlik benne.

Nem tudom, hogy az unokája hisz-e. De ha igen, azt is megkérdezném, hogy szerinte Istennek mi a véleménye az ő édesség imádatáról? Szerinte Isten mit szeretne, ha mit tudna ő kihozni az életéből, mi Isten álma őróla?

Ha értékesnek találta tartalmunkat, kérjük ossza meg a közösségi médiában.

A lelkiatya válaszol
Eltávolodtak tőlem az unokáim

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Milyen növény lehetett az égő csipkebokor?

Égő csipkebokor

Kedves Lelkiatya! Olvastam a Bibliában egy lábjegyzetben, hogy az égő csipkebokor egy a Sínai pusztában megtalálható, hő hatására foszforeszkáló, olajos bogyójú bokor volt valószínűleg. Próbáltam az interneten több információt találni erről, de nem sikerült semmit sem találni róla. Lehet arról tudni valamit esetleg, hogy melyik növény lehet ez?

Kedves Levélíró! Valóban van a Sínai félszigeten (és más hasonló klímájú helyeken) előfordul egy olyan bokor, melynek termése olajos nedvet bocsát ki, amely a nagyon meleg napokon könnyen lángra is lobban. A bokor növénytani neve: dictamnus albus.

A lelkiatya válaszol

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

Rossz testbe születtem?

Kedves Lelkiatya! Hiszek Istenben, és szeretetet érzek a Szentháromság iránt. Van egy súlyos gondom, én interszexuális (vagy régebbi kifejezéssel élve hermafrodita) testbe születtem, ami számomra nehéz teher.

Az emberek, ha rám néznek, mindig ez az első kérdésük: „Ez most fiú vagy lány?” Mindig tövisként szúródik a szívembe a fájdalom, hogy sosem leszek szép vagy nőies mint mások… Ráadásul fiatal koromban, azt hiszem, nem jó helyen kerestem barátokat, sok olyan férfi barátom volt, aki nőnek öltözik. Mindig csodálatosnak és gyönyörűnek láttam őket. Két éve belső sugallatra (szerintem a Szentlélek vezetése lehetett) szakítottam ezekkel a barátokkal és a többi káros szokással. Két éve mintha fejlődne bennem egy új én, de még mindig ott van bennem a régi én. Mintha két énem volna, elveszítettem önmagam, nem tudom, hogy ki vagyok, sokszor gyötörnek rohamok, hogy térjek vissza a régi énemhez. A régi barátaim szerint elveszítettem az egyediségemet, önmagamat. S néha magam is úgy érzem, hogy a mai világban aki nem az LMBTQ közösség tagja, az unalmas, régimódi és nem értékes, érdekes, különleges.

Kedves Levélíró! Nagyon köszönöm az őszinte levelét, nagy szeretettel gondolok Önre így ismeretlenül is. A kapott teste kihívást jelent az Ön számára. Az élete egyik nagy feladata, hogy erre a kihívásra a lehető legjobb választ adja.

Talán az első feladat elfogadni a tényt, nem akarni másnak lenni, másnak látszani, mint ami. Úgy gondolom, hogy nehéz alaphelyzetekből is lehet nagyon sok jót kihozni. Láttam már tolószékben ülő embert, aki teljesen boldog volt, boldog házasságban élt, ismerek koldusszegény fiatalokat, akiknek a családi háttere mindkét oldalon katasztrofálisan rossz, de mégis nagy boldogságban és szeretetben alakítják a szegényes, de örömmel teli közös életüket.

Az emberi élet célja az, hogy szeressünk, hogy ajándékká tegyük az életüket, hogy odaadjuk Istennek és a felebarátnak. Az életünk célja az, hogy megtanuljunk szeretni, és így majd Isten örök szeretetébe beléphessünk. Keresse ennek az útját, a lehetőségeit a maga életében. Szeretni lehet teljesen egészséges testtel, de lehet betegen, problémák között is, lehet gazdagon, de lehet szegényen is, lehet egy harmonikus, de lehet egy megsebzett családban is.

Elfogadás és cél, talán ez a két alap lépés. Sok erőt, kegyelmet kívánok Önnek hozzá.

A lelkiatya válaszol

betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit Hogyan evangelizáljunk? házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus keresztényüldözés koronavírus kultúra kétségek lelkiatya Magyarország nagyvilág Pál Feri remény segítség szentek szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene áldozás élet életbölcsességek

123...761. oldal a 76-ból
 
 
Facebook Instagram Mail Youtube
© 2014–2021 Szent Maximilian Kft.