A lelkiatya válaszol
Kezdőlap A lelkiatya válaszol
„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Szabadulnék a megromlott házasságból
Tisztelt Lelkiatya! Házasságban élek, ami csak polgári színekben köttetett. Van egy 7 éves kisfiunk. Már évek óta, szinte a gyermek születése óta, megromlott a házasságunk. Ott tartunk, hogy a férjem a gyermeket ellenem neveli, kocsmába jár, engem minden rossznak elmond, éheztet, kínoz lelkileg. Fenyeget, hogy elveszi tőlem a gyermeket, mert semmire nem vagyok jó. Teljesen belefáradtam és nagyon félek. A gyermek az életem, és ha nem lenne velem, akkor nincs is miért éljek! Senki nem segít! Hova menjek, mit tegyek? Sajnos a gyermek tudja, érzi, látja ezeket a napi borzalmakat. Első osztályos, és félek, hogy a tanulás rovására és az ő kis lelki fejlődésére megy. Szabadulni akarok, de csak a gyermekemmel együtt, hogy ne ilyen példa legyen előtte. Csak a gyermek tart ebben a házasságban és a félelem, hogy elveszítem. De meddig lehet ezt még így bírni?
A beteg gyermek gondozása is munka?
Tisztelt Lelkiatya! Több mint 10 éve egyedül nevelem (nagyszülői segítséggel) a bátyám két gyermekét, akik az édesanyjuk halála után félárvák lettek. Egyikük központi idegrendszer sérült nem beszélő autista, így vele vagyok ápolásin. A gyermek gondozása egész az napomat leköti, fejlesztésekre hordom (van amikor, 140 km távolságra tőlünk), tanítom, fejlesztem, emellett állandó felügyeletet igényel. Mindezek ellenére „megkapom”, hogy nem csinálok semmit és, hogy el kéne mennem dolgozni és nem a szüleimen élősködni (ők támogatják a fejlesztéseket, mert arra már nem elég az ápolási és a családi pótlék). Én úgy gondolom, a beteg gyermek ápolása, gondozása is munka, én ennek a két gyereknek szenteltem az életem, teljesen a családnak adtam az életem, bár hiányzik a tanítás, de így jó nekünk (a szüleim is így tartják jónak). Lehetséges, hogy valakinek a családja a hivatása?
Muszáj volt elválnom
Tisztelt Lelkiatya! Nagyon szomorú vagyok, mert muszáj volt elválnom. A volt férjem kettős életet élt és olyan jól működő kapcsolatot tartott velem is, hogy még csak eszembe sem jutott, hogy megcsal. Egy éjszaka arra lettem figyelmes, hogy a telefonján ír és magas telefonszámlát csinált, majd egyszer meghallottam, hogy mást szólított „szerelemnek”, pedig engem is így hívott. Arról nem is beszélve, hogy eltűnt egy házra való pénz, s mikor mindezt számon kértem, az is kiderült, hogy a házunkat és így a gyerekek és az én életemet is veszélyeztette. Mindenképpen fel kellett bontsam papíron a házasságunkat, azaz beadtam a válást és megnyertem a házat is. Így ezzel megmentettem a saját és a gyerekeket illető részt, s egyedül rajta hajtották be a tartozását. Nem én és a gyerekek halmoztuk fel a tartozást. Hiszem, hogy Isten és Jézus sem így gondolta volna, hogy belemenjek abba, hogy a gyerekeim és jómagam is az utcára kerüljünk, csakis azért, hogy a híd alatt szerethessem továbbra is a férjemet. Mindemellett a szívem legmélyén talán sosem múlik el az iránta érzett szeretetem; jómagam sem tudom miért, pedig oly sok rosszat tett velem. A kérdésem az lenne: ebben az élethelyzetben járulhatok szentáldozáshoz?
Reformátusként hogyan kérhetem a befogadást a katolikus közösségbe?
Kedves Lelkiatya! Reformátusként konfirmáltam, de szeretném felvenni a római katolikus hitet. Mit kell tenni ahhoz, hogy ezt megvalósítsam?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy őszintén keresi Istent, a teljes krisztusi igazságot, és hogy szeretné befogadását kérni a katolikus egyház teljes közösségébe, amely ezt a krisztusi kincset, ha törékeny cserépedényben is, de 2000 év óta a Szentlélek segítségével mégis megőrizte és hordozza.
A befogadás szertartása végtelenül egyszerű, és ugyanakkor nagyon mély: a befogadást kérő személy elmondja a Nícea-Konstantinápolyi Hitvallást, majd egy záró mondatot, amely kifejezi, hogy elfogadja mindazt, amit a katolikus egyház mint kinyilatkoztatott igazságot hirdet és vall. Ez a záró mondat a legfontosabb hitigazságokra utal (pl. az Eucharisztiában valóban Krisztus tettét, Őt magát vesszük magunkhoz; a bűnbocsánat szentsége; a házasság szentsége; az elhunytakért való imádság helyes volta; a szentek tiszteletének megengedett volta; a hit mellett a szeretet parancsának fontossága a keresztény életben). Ezután a pap imádkozik Önért és megáldja Önt.
Ezt a befogadást bármely katolikus papnál kérheti. Szükséges majd ehhez bemutatnia a keresztlevelét. Ha szükséges, akkor a pap egy előkészítőt fog tartani, vagy ajánlani az Ön számára. A befogadás után pedig elkezdhet részesülni a szentségekben (gyónás, áldozás, bérmálás az illető atya útmutatása szerint).
Reformátusként az alábbi írásunk is érdekelheti: Fegyveresek megöltek egy 8 gyermekes református lelkészt és feleségét
Hordhatok-e keresztet a nyakamban, ha még nem vagyok megkeresztelve?
Kedves Lelkiatya! Hordhatok-e keresztet a nyakamban, ha még nem vagyok megkeresztelve, és lehet-e ugyanígy megáldott asztali feszületem? Még nem vagyok megkeresztelve, de szeretném ezt elérni folyamatában (és vannak római katolikus családtagjaim, illetve még ezen a héten el csatlakozom felnőttkeresztségi csoporthoz). Nem tervezem a kereszt/feszület profán használatát. Természetesen tudok várni, ha még ez túl korai lenne megkereszteletlenül számomra (és nem szeretném, hogy az áldás az említett kegytárgyakon elvesszen). Az említett kegytárgyakra amúgy én kértem áldást a lakóhely szerinti Plébános Úrtól (és fel is tehettem volna a kérdést, utólag látom), de nem is használtam még ezeket, amíg nem tudom, biztosan jól teszek-e így.
Kedves Levélíró! Nagy örömöt okozott a levele! Érződik a soraiból, hogy őszinte, nyitott szívű ember, aki keresi a léte értelmét, az élő Istent, sőt félig-meddig már rá is talált, és ezért a szíve tele van az Ő fényével. Bátran haladjon tovább ezen az úton!
Aki vágyik a keresztségre, aki elindult a hit útján, az már Krisztus tanítványa, így hiteles módon viselheti is az ő keresztjét, és kiteheti azt a lakásában is. Az első keresztények ezt az állapotot így is nevezeték: vágykeresztség. Ha valaki netán a keresztség előtt elhunyt, azt olyannak tekintették, mintha megkeresztelkedett volna, hiszen a szívében a vágy, a döntés már megvolt Krisztus mellett.
Kívánom, hogy a keresztségig hátra levő idő és majd az azt követő is a kegyelem, az áldás, a hitben és szeretetben való növekedés ideje legyen az Ön számára!
Ha tetszett a „Hordhatok-e keresztet a nyakamban, ha még nem vagyok megkeresztelve” kérdésre adott válasz, nézzen körül itt.
Mehetek szentmisére, ha kapcsolatba kerültem igazolt fertőzött személlyel?
