„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Kedves Lelkiatya! Elvált és újraházasodott emberként nyerhetek-e üdvösséget, vagy kárhozatra vagyok ítélve ebben az állapotban? Ismerem Jézus tanítását, és az egyházunk álláspontját ez ügyben, amit megértek és elfogadok. (Bár a második házasságkötésemkor nem voltam még tisztában ezekkel). A második házasságom 13 éve tart, békés és szeretetteli. Van egy közös gyermekünk is, aki sérült, de a nehézségek csak még jobban összekovácsoltak minket. Ezért nem tudom, és nem is szeretném elhagyni szeretett kisfiamat és feleségemet. Templomba járunk, hiszünk Istenben, így neveljük a gyermekünket is. Tudom, hogy – hacsak nem élünk önmegtartóztató életet – nem gyónhatok, nem áldozhatok. De az üdvösségre lehet-e így reményem, vagy kárhozatra vagyok ítélve?
Tisztelt Lelkiatya! Jól gondolom, hogy a jógában hasonló tevékenységet végeznek az emberek, mint a például pünkösdisták: kikapcsolják az öntudatukat és átadják magukat Istennek?
Kedves Lelkiatya! Egy baptista barátom megkért, hogy segítsek nekik a nyári felekezeti táborukban gyerekekre vigyázni. Szívesen elvállalnám, de félek, nem sértem-e meg ezzel az első parancsot: „Uradat, Istenedet imádd és csak neki szolgálj!”
Léböjtkúrán vettem részt, ahol a programba jógaórák is napi rendszerességgel voltak. Ezeken az órákon, amelyek számomra csak a test mozgást jelentették, én is részt vettem. A barátnőm, miután a napi programról meséltem neki, elmondta, hogy a jóga a keresztény tanítás szerint bűn, és én a jógagyakorlatok alatt teret adtam a démonoknak. Igaz lehet ez?
Tisztelt Lelkiatya! Bűn a házasságon belüli védekezés gumióvszerrel? Református lelkészre értem, akinek családja van, felesége van, viszont gumióvszerrel védekeznek. (Ez csak egy példa)
Kedves Lelkiatya! Nem kaptam vallásos nevelést a családomtól, mégis a hit felé fordultam, és kamaszkoromban a római katolikus egyházban megkeresztelkedtem, illetve – ugyanazon alkalommal – bérmálkoztam is. Sok év után sajnálatos módon kiüresedett a hitéletem, a szentségekben való részesedés, a szentmisén való részvétel nem érintett már meg, mindezeket közönnyel szemléltem, és valamiért úgy véltem, egy másik (bizonyos értelemben, külsőségekben visszafogottabb) egyházhoz való csatlakozás lehet a megoldás a helyzetemre. Ezért a református egyház tagja lettem, ahol konfirmáltam is. Évek múlva azonban a katolicizmus egyre jobban hiányzott, a lelkiségnek azok a sajátosságai (a szentgyónás, a Mária-tisztelet, a szentek tisztelete stb.), ami jellemzően és egyedien katolikus sajátosság. Átértékeltem az ezekhez fűződő viszonyomat, és minden vágyam, hogy a történtek után, azok ellenére visszatérhessek az Egyházhoz. A kérdésem az lenne, hogy ezt ilyen előzmények után hogyan, milyen feltételekkel tehetném meg?
Tisztelt Lelkiatya! Ha egy református hiszi, hogy a gyónásban Isten irgalmával és megbocsátásával találkozik, aki eltörli minden vétkét, gyónhat-e? Egyáltalán milyen feltételek mellett részesedhet valaki a gyónás szentségében? Gyónhatnak a reformátusok?
