Kedves Lelkiatya! A férjemmel 3 éve vagyunk házasok, ő 42, én 40 éves leszek. Én hithű katolikus vagyok/voltam, ő evangélikus, de édesanyja tragikus halálát követően (egy részeg sofőr halálra gázolta) a maradék hite is megszűnt. Régóta próbálkoztunk a gyermekkel, és 3 hónappal ezelőtt kiderült, hogy babát várunk. Hihetetlen boldogok voltunk, azt hittem, Isten végre meghallgatta az imánkat. Azonban a 3. hónapi ultrahangon kiderült, hogy a baba egyszerűen eltűnt… meghalt… Teljesen összetörtem, és a férjem csalódottságát látva, az nekem ezerszer jobban fájt, mint a saját fájdalmam… Nekünk nincs senkink a 86 éves édesapámon kívül, aki támogat mindenben, egyedül Isten volt, akire mindig számíthattam, akiben megbíztam és most mégis ő szúrt hátba. Ideadta a babát, aztán egyszerűen elvette. Miért??? A környezetünkben sok nem hívő ember van, akiknek mindene megvan, szép családja, gyereke, de mi, akik hiszünk, csak szenvedést és keserűséget kapunk. Ezt kapják Istentől azok, akik benne remélnek… Akkor hát megéri inkább nem hinni…

Kedves Levélíró! Osztozom a fájdalmában. Nagyon szerették volna ezt a kisgyermeket felnevelni, és most azzal kell szembesülni, hogy a kisgyermek meghalt. Akkora Önben a fájdalom, amit alig lehet kifejezni, alig lehet túlélni.

Isten nem azonos a természet eseményeivel. Nem úgy működik a világ, hogy ha valahol sokat imádkoznak, akkor oda gyűlnek a felhők, ha pedig keveset, akkor szárazság lesz. Nem ő irányítja titokzatos szálakon a felhőket, és az atomokat, a sejteket sem.

Természetesen minden eseményben jelen van. Jelen van ebben a mostani fájdalmukban is. Úgy, hogy magukkal együtt sír. Ahogyan vért izzadt a getszemáni kertben, ahogy megsiratta az elhunyt Lázárt, ahogy az életét adta értünk a kereszten. Nézze a keresztet, az Isten könnyekkel és vérrel teli arcát! Gondoljon arra is, hogy a mennyben szembe fog majd magával futni ez a kisgyermek, és átöleli magát!

Együttérzek Önökkel, és imádkozom Önökért.

Kedves Lelkiatya! Az Egyháznak mi a véleménye a tetoválásról, a testékszerről?

Tisztelt Lelkiatya! Szeretném tudni, hogy a tisztítótűz léte az Anyaszentegyház dogmája-e? Emberi logikával ez nyilvánvalónak látszik, azonban az evangéliumokban nincs erre utalás, sőt néhány helyen látszólag ezzel ellentétes szövegek találhatók. Ezek közül csak kettőre utalok. A tékozló fiút az Atya azonnal szeretetébe fogadja. Jézus pedig a keresztfán a jobb latornak megígéri, hogy még ma vele lesz a paradicsomban. Lehetséges tehát, hogy az isteni irgalom közvetlenül is megadhatja az üdvösséget a bűnös embernek, hiszen a jobb latornak nyilván voltak bűnei.

Kedves Levélíró! Az egyház egyöntetű, ősi tanítása az, hogy lehetséges tisztulás a halál után. Istentől a bűn idegen, Ő örök, tiszta szeretet. Vele nem tud egyesülni az, akiben gyűlölet, önzés, torzulások vannak (Zsolt 24,3). Az emberek jó része azonban a bűn sebeivel hal meg.

Már a Biblia is beszél az elhunytakért való imáról (2Makk 12,44; 15,14; Jel 8,3: ‘a szentek imádságai’). Az egyház ősi idők óta imádkozott az elhunytakért. Ebben az ortodox hagyomány, sőt az evangélikusok gyakorlata is közös.

A Szentírás beszél a halál utáni tisztulás lehetőségéről. Mt 5,26: „amíg az utolsó fillért vissza nem fizeted”; Mt 12,32: „nem nyer bocsánatot se ezen a világon, se a másvilágon”; 1Kor 3,12-15: a rossz apostol „megmenekül a tűz által”.

Ezek alapján bontakozik ki a szenthagyományban a Szentlélek vezetése alatt a halál utáni tisztulás lehetőségének és szükségességének tanítása. Elsőként Szent Ciprián említi a tisztító tűz kifejezést. Később ez a tanítás megjelenik a tanítóhivatal döntéseiben is. IV. Ince pápa (1254), II. Lyoni zsinat (1274), Firenzei zsinat (1439), Trienti zsinat (amely a túlzások elkerülésére is felhívja a figyelmet; 1563).

A tisztulás állapota elsősorban nem büntetés, hanem egy fájdalmas, de boldogító út, amelyben az elhunyt megszabadul az őt gúzsba kötő bűn-kötelékektől, képessé válik arra, hogy szabadon szeressen, és így Isten örök szeretetébe beléphessen.

A halál pillanatában kilépünk a földi idő keretei közül. Így Jézus szavai a jobb latornak ezért nincsenek ellentétben azzal, hogy neki még tisztulásra is szüksége volt ahhoz, hogy Isten teljes közösségébe belépjen.

Tisztelt Lelkiatya! Gyermekünk, Johanna névnapját védőszentjének ünnepén szeretnénk tartani. Nagyon sok felületen utánanéztük a dátumnak, de két eltérőt találtunk. Az egyik a szent halálának a napja, a másik a szentté avatásának napja. Melyik az általánosan elfogadott gyakorlat, mikor van egy szent ünnepnapja? Esetünkben Lestonnac Szent Johannáról van szó, aki február 2-án hunyt el, és május 15-én avatták szentté. Befolyásolja ezt az ünnepnapot, ha más egyházi ünnep is van aznap (Gyertyaszentelő Boldogasszony)?

Kedves Lelkiatya! Lehet-e egy angyalt választani védőszentnek? Szent Mihály angyal éneke nagyon tetszik, és vonz, hogy őt válasszam védőszentemnek. Ábrahám és Dávid története is nagyon tetszik; ószövetségi szentek közül is választhatunk védőszentet?

Kedves Lelkiatya! Nagykilencedet lehet úgy is végezni, hogy online misét nézünk, lelki áldozást végzünk és tökéletes bánatot tartunk? Jelenleg nem tudok misére menni és a járvány után sem megoldható a hétköznapi mise, mert beteg gyermekem van.

Kedves Lelkiatya! Sajnos előző pénteken, május elsején elfelejtettem, hogy elsőpéntek van, így nem voltam szentmisén és nem áldoztam. Ezzel megszakadt a nagykilenced. Tehetek bármi mást, mint hogy újrakezdem, illetve van bármi akadálya annak, hogy újrakezdjem? (A Katolikus Lexikon alapján én úgy értem, hogy nincs.)

Kedves Lelkiatya! Tényleg létezik olyan, hogy valaki szövetséget köt az ördöggel? Isten óvjon ettől, csak olvastam Gabriele Amorth ördögűző atya könyvét, és elgondolkodtatott.