„A lelkiatya válaszol” a Keresztény Élet Portál egyik legnépszerűbb rovata. Ha szeretnél választ kapni egy felszentelt paptól hit-és életbeli kérdéseidre, bátran fordulj hozzánk. Kérdésedet – és a rá adott választ – honlapunkon, név nélkül közöljük. Amint a válasz elérhető, e-mailben értesítünk. A lelkiatya eddigi válaszaiért görgess lejjebb.
Tisztelt Lelkiatya! A rokonságban van egy nő, akit évekkel korábban megsértettem azzal, hogy rászóltam, ne sértegessen, ne rágalmazzon egy nagyon jóra való embert. Megsértődött, azóta sem szól hozzám. Bocsánatot kértem, de továbbra is kitartott sértődöttsége mellett. Egy alkalommal mégis megszólalt, beszélgettünk. Kapva kaptam az alkalmon, és örültem, hogy megtört a jég az ő részéről is. Aztán kiderült, hogy a barátság csak szalmaláng volt. Továbbra is elzárkózik tőlem. Nem tudom mi tévő legyek? Egyáltalán szorgalmaznom kell-e, hogy békejobbot nyújtson felém, ha szándékába sem áll?
Tisztelt Lelkiatya! 70 éves nagymama vagyok. 5 unokám van, közülük kettőre, azaz két kislányra, heti szinten vigyáztam. Felejthetetlen kötődés alakult ki köztem és a kislányok között. Közben múlt az idő és a kislányok 11 és 9 évesek lettek. Változást hozott az életükbe/ünkbe az is ,hogy a fiam a válása után két éve újra nősült. A kislányok nagyon nagy szeretettel fogadták az új „mamájukat”, nagyon jól kijönnek egymással, ragaszkodnak hozzá. Az új „mama” is hozzájuk. Én ezt nagy hálával köszönöm a Jóistennek, mert így van ez rendjén. Csak az fáj egy kicsit, hogy a kislányok szinte teljesen háttérbe szorítanak. Ha a család együtt van, már nem jönnek hozzám, nem ülnek az ölembe, helyette az új mama ölébe ülnek, és ez nagyon rövid idő leforgása alatt változott így meg. Azt veszem észre, hogy távolodunk, kezdünk elidegenedni egymástól és ezt nem szeretném annyiban hagyni. Mit tegyek? Hogy nyerjem őket vissza?
Kedves Lelkiatya! Negyvenéves, egyedülálló, vallásomat gyakorló, katolikus nő vagyok. Sosem éltem párkapcsolatban (nem is fogok, nem vagyok rá képes). Életem korai időszakában történtek olyan események, amik miatt nem tudok és félek is kapcsolatot kialakítani bárkivel is. Azon események emléke viszont nem hagy nyugodni. Ezt követően, kamaszkoromban nagyon erősen pornófüggő voltam és mindennapos volt az önkielégítés is (amit akkoriban nem tekintettem akkora nagy bajnak). Később, ahogy felnőttem, a probléma megszűnt. De most hogy elkezdtem az életemet rendbe tenni, hogy Krisztushoz méltó életet élhessek, küzdök a harag és a lobbanékonyság ellen, de újra elbukom az önkielégítés bűnében. Olyan jó volt évekig tisztának lenni, sokat gondolok rá, jó lenne újra tisztaságban élni. Mit tegyek, hogy letudjam, győzni ezt a vágyat? Miért van az, hogy ha egy bűnt teljesen le akarunk győzni, akkor egy másik erőre kap?
Kedves Lelkiatya! A barátommal tervezgetjük az esküvőnket, sajnos azonban a dadogásom miatt eléggé szorongok a sok ember előtt, mikrofonba mondandó eskütételtől. Nem szeretném, hogy házasságkötésünk ilyen mértékű szorongással és szégyenérzettel töltene el egy ilyen apróság miatt, ezért az lenne a kérdésem, hogy az egyházi eskütételre lenne-e valamilyen más megoldás?
Tisztelt Lelkiatya! “(…) VI. Pál egész keresztény országokat szolgáltatott ki a kommunistáknak! (…) de az igazi Egyház még mindig a miénk, katakombákba kényszerítve.” (Mindszenty bíboros) Később II. János Pál pápa új pápaválasztási törvényt hozott, amelyben előírja, hogy minden választó bíboros tartózkodjon minden paktumtól, egyezségtől, ígérettől, vagy bármilyen lekötelezettségtől, ami kötelezné, hogy egy vagy több személynek adja vagy megtagadja szavazatát. „Ha ez megtörténik, én előírom, hogy az ilyen elkötelezettség érvénytelen és hamis, és ezennel automatikus kiközösítéssel sújtom mindazt a választó bíborost, aki megsérti ezt a tilalmat.” Ferenc pápa szentté avatta VI. Pált. Kérdésem az lenne: Utólagosan szentté lehet avatni egy pápát, ha a későbbi választójogi törvény tiltja az ehhez hasonló magatartást?
Kedves Lelkiatya! Rendszeresen gyónok. Életem legszebb napja az első szentgyónásom napja volt. Hihetetlen felszabadultság és öröm tölt el minden egyes alkalommal. Mégis minden alkalommal, a gyónások előtt és alatt félelem és szorongás fog el, remegek a félelemtől és nem is minden bűn jut eszembe (pedig rendesen felkészülök előtte és össze is írom, mégis van, amikor napokkal a gyónás után jut eszembe, hogy kimaradtak bűnök). És minél többször gyónok, annál több bűn jut eszembe, hogy kimaradtak a korábbi gyónásaimból. Ez miért lehet? Utólagosan is meggyónható?
Tisztelt Lelkiatya! Az Ön egyik válaszában olvastam, hogy az elvált és új kapcsolatot létesítő hívő nemcsak nem járulhat a Szentáldozáshoz, hanem nem is gyónhat. Ezek szerint nem kaphat feloldozást a válásához nem kapcsolódó egyéb bűnei alól sem, amelyeket őszintén megbánt és amelyektől szabadulni szeretne?
Tisztelt Lelkiatya! Lehet-e másik keresztapát választani a keresztlányomnak? A keresztapa nem foglalkozik a gyermekkel. A mostani párom pedig szívesen vállalná a további keresztapaságot.
Tisztelt Lelkiatya! A barátnőmmel mindketten hívők vagyunk, és természetes, hogy az együttléttel várunk a házasságig, azonban én a csókot lehetséges dolognak gondoltam, de ő nem így vélekedik. Szerinte ez ugyanúgy még éretlen, le nem szakított gyümölcs lenne.
