„Hajnal előtt van a legsötétebb” – szoktuk mondani. Erre az igazságra mutat rá ez a szomorú, mégis reményekkel teli történet.
Egy francia katonatiszt első világháborús visszaemlékezéseiben olvastam, hogy amikor súlyosan megsebesült és a segélyhelyre vitték, ott a hordágyon sokáig kellett várakoznia, és ezalatt a következő jelenetet látta:
Nem messze tőlem egy francia katona feküdt, hatalmas seb volt a fején, bekötötték, de tudták, hogy csak órái vannak hátra. A katona kicsiny ezüstkeresztet vett elő zsebéből, mellén összekulcsolt kezébe vette és félhangon imádkozni kezdett: „Ave Maria, gratia plena…” – és folytatta latinul az Üdvözlégy Máriát. Mellette egy súlyosan sebesült német katona feküdt. Roham közben a francia árokban sebesült meg, és őt is ide hozták a segélyhelyre. Hallja maga mellett latinul imádkozni a sebesült franciát, és annak imáját ő is így folytatja:
…Sancta Maria, Mater Dei… – hangzik ajkáról. A francia katona erőlködve fordítja fejét, hogy ránézzen a németre. Az is fölemelkedik és szembenéz a franciával. A francia odanyújtja a kis feszületet. A német katona elveszi, megcsókolja és visszaadja. Azután remegő kézzel kezet fognak. Néhány perc még és először a francia szemei törnek meg, utána a német veszti el eszméletét…
Hisszük, hogy a Szűzanya előtt újra találkoztak!