Az igazságnak nincs szüksége sok szóra…

viszont annál több szeretetre…

Mennyi házasság, barátság és kapcsolat megy tönkre, amiért az érintetteknek nem akaródzik kimondaniuk ezt az egyszerű szót: „sajnálom”! A bűn megvallása nyilvánvalóan nehezünkre esik nekünk embereknek. Ahelyett, hogy felelősséget vállalnánk a szavainkért és a cselekedeteinkért, sokkal szívesebben toljuk másokra a vétkünket, vagy leplet borítunk rá annak reményében, hogy idővel a feledés homályába merül.

Minduntalan belebotlottam már Péter első levelének ebbe a versébe: „a szeretet sok bűnt elfedez” (1Pét 4,8). Vajon ezzel azt mondaná nekünk Isten Igéje, hogy mások helytelen viselkedését minden esetben el kell fedeznünk, vagy tudomást sem szabad vennünk róla? Más igehelyek nem éppen arra szólítanak-e fel bennünket, hogy igazítsuk helyre azokat az embereket, akik eltévelyedtek az igazságtól?

Tudjuk, hogy Isten feltétel nélkül szeret, és fenntartások nélkül elfogad minket. Ezt a feltétel nélküli szeretetet azonban nem szabad a gazság jóváhagyásával azonosítanunk. Isten nem tűri el a gonoszságot, akármilyen formában mutatkozzon is. Ő határt szabott az embernek, rendelkezéseket adott nekünk, nem azért, hogy korlátok közé zárjon, hanem hogy megóvjon bennünket és az egymás közötti kapcsolatainkat a károsodástól.

Ősszel a kertünkben beért almákat mindig a lehető legkedvezőbb helyen tárolom be. Eközben már sokszor volt részem kellemetlen meglepetésben, ha egy rothadásnak indult almát elmulasztottam rögtön különválasztani az egészségesektől. Rövid időn belül az egész kosarat rossz szagú massza töltötte meg. Ha a gyülekezetben rosszul értelmezett szeretetet gyakorolunk, nem teszünk eleget Jézus velünk szembeni elvárásának, hogy világosság legyünk ebben a világban. (…)

A teljes cikket a Karizmatikus.hu-n olvashatják el.