Az irigység orvosságai részben negatívak, részben pozitívak.
A negatív orvosság abban áll, hogy meg kell vetni a lélekben támadó irigységnek és féltékenységnek első megmozdulásait, és ki kell magunkból vetni mint nemtelen dolgot, el kell taposni, mint egy mérges kígyót. Azután vonjuk el tőle a figyelmünket. Foglaljuk el magunkat valamivel, és csak miután visszatért lelkünk nyugalma, akkor gondoljuk meg, hogy felebarátunk jó tulajdonságai nem csökkentik a mieinket, hanem még ösztönzőül is szolgának nekünk, hogy mi is utánozzuk a jót.
A pozitív orvosságok között kettő van, amelyik fontos:
1. Az elsőt annak meggondolásából merítjük, hogy mindnyájan testvérek vagyunk, mindnyájan tagjai annak a titokzatos testnek, amelynek Krisztus a feje, amiért is az egyik tagnak kiválósága, sikerei a másik tagnak is díszére válnak. Tehát ahelyett, hogy szomorkodnánk testvéreink fölényén, Szent Pál gyönyörű tanítása szerint örülni kellene neki, mert a köznek javára válik, sőt még a mi személyes hasznunkra is szolgál.
2. A második eszköz abban áll, hogy fejlesszük ki magunkban a nemes versengést, ezt a dicséretreméltó keresztény érzelmet, amely utol akarja érni, sőt Isten kegyelmével felül is akarja múlni a felebarát erényeit.
Hogy a versengés erkölcsileg jó legyen és valóban különbözzék az irigységtől, legyen:
– tárgyában tisztességes: azaz felebarátainknak nem akármiféle sikereit, hanem erényeit óhajtása utánozni;
– szándékában nemes: azaz ne azt keresse, hogy mást legyőzzön, megalázzon, hanem hogy önmaga legyen jobbá, hogy ezzel nagyobb dicsőségére szolgáljon Istennek;
– tisztességes eszközeiben: céljának elérésére ne használjon fondorlatot, cselt, vagy bármi más meg nem engedett eszközt, hanem ernyedetlen munkát, az Isten adományainak okos kihasználását.
Ha ilyen tulajdonságai vannak a versengésnek, akkor hathatós eszköz az irigység ellen, mert nem sérti meg semmiben sem a szeretetet, hanem kitűnő ösztönzést ad a jóra. Mert ha azokat, akik fölöttünk vannak, követendő mintaképeknek tekintjük, ezzel hallgatólagosan beismerjük a magunk tökéletlenségét, és gyógyulni akarunk belőle, felhasználva azoknak jó példáját, akik körülöttünk élnek. Így azután az irigység csak arra fog szolgálni, hogy alkalmat adjon az erény gyakorlatára.
Fotó: Pixabay