Kezdőlap A lelkiatya válaszol Bűnnek számít az önkielégítés?

Bűnnek számít az önkielégítés?

Kedves Lelkiatya! Kamasz fiúként szeretnék egy fontos kérdést feltenni Önnek. A legutóbbi hitoktatáson a bűnről tanultunk, és azt mondták, hogy bűn az, amiről meggyőződésünk van, hogy rossz dolog. Szeretném megkérdezni, hogy az önkielégítés bűnnek számít-e, mert én erről nem érzem, hogy rossz lenne. A tetteim nem kapcsolódnak semmilyen pornográfiához, és igyekszem Istennek tetsző életet élni.

Kedves Fiatal Testvérem! Nagyon örülök annak, hogy hitben, szeretetben él, hittant tanul, igyekszik Isten szeretet-törvénye szerint, helyes módon élni. Ebben tartson ki, ebben haladjon előre nap mint nap!

A nemiség természetes, a Teremtő Isten által neki szánt célja:

  • a férfi és a nő eggyéválása (a házasságban, az egymásnak kimondott totális, életreszóló igen és mély szeretetszövetség megvalósításaként), a szerelmük átélése, megpecsételése, megünneplése,
  • valamint a gyermekek nemzése.

Amikor a nemiség nem ezt a természetes, Istentől neki szánt szerepet tölti be, akkor helytelen a használata. Az önkielégítéskor nem a házastárssal való eggyéválás és nem a gyermeknemzés érdekében éli meg valaki a nemiségét, hanem az önmagának való örömszerzés, vagy egyszerűen a feszültéségének levezetése érdekében, így ez egy helytelen cselekedet.

Szubjektív értelemben azonban a cselekedet gyakran nem tekinthető súlyos bűnnek, mert nem annyira rossz vagy önző szándékból, inkább gyengeségből, néha (pl. éjszaka) nem is teljes tudatossággal követi el valaki. Különösen is igaz ez fiatal korban, amikor a nemi ösztön ereje nagyon nagy, főként a férfiakban.

Azt tanácsolom, hogy törekedjen a tiszta életre ezen a téren is. Így élt Jézus, így éltek a szentek, így él nagyon sok tiszta életű keresztény (és sok más jóakaratú ember) ma is. Ugyanakkor ne ez legyen a lelki életének központi kérdése. Ha elbotlott, álljon fel, kérje Isten bocsánatát, és menjen tovább derűsen az élete útján. Amikor gyónik, mindig őszintén vallja meg, hogy ezen a téren vannak botlásai, de ne ez álljon a lelki élete központjában, hanem az imádságban, a szeretet cselekedeteiben való növekedés.