„Az oltár körüli vágyódás töltötte el a szívemet” – Dallos Tamás

Dallos Tamás komlói plébános Gyermekkorában megérezte a papi szolgálatra a hívást. Pécsett, majd Esztergomban tanult a szemináriumban. Mohács után került Komlóra.

„Kétgyermekes családból származom. Szüleim nagy odaadással és szeretettel nevelték a nővéremet és engem. Mindketten meg lettünk keresztelve, de a vallásgyakorlás, a hitre nevelés nem volt mindennapos dolog. Általános iskola alsós éveiben egyszer megszólított a keresztanyukám, hogy lenne-e kedvem az unokatestvéreimmel beiratkozni a hittanra. Máig emlékszem az akkor bennem lévő érzésre, hogy bár nem tudom pontosan, milyen a hittan, de nekem is mennem kell. Így indultam el a hit megismerésének útján. Kereszturi József hitoktatómnak sokat köszönhetek. Őszinte szeretettel ismertette meg velünk Jézus személyét és életét. Hamar beálltam a ministránsok közé, talán ez volt Isten vezetésének első érezhető fuvallata az életemben, amikor az oltár körüli szolgálatok közben egy különös vágyódás töltötte el a szívemet, és mondtam ki a miséző atyát látva: én is ezt szeretném tenni. Akkoriban egy fiatalos lendületű, rendkívül nyitott pap, Kövesi Ferenc atya volt a plébánosom. Sokat köszönhetek neki. Már a gyermekfejjel kimondott tervemet a papságra komolyan vette, pedig eleinte aligha lehetett megkülönböztetni a gyermeki tervektől, hogy orvos, rendőr, tűzoltó legyen valaki. Ő tudta, hogy ha Istentől jövő a meghívás, akkor megmarad, de addig is komolyan kell venni. Betekintést engedett papi életébe, és hivatásának gyakorlásába” – meséli meghívását a papi szolgálatra az atya.

Dallos Tamás szülei kezdettől támogatták, mert családjukban az az alapelv, hogy bármi lehet belőlük, amihez szorgalmas munka kell és tisztességes életet ad. Ehhez minden támogatást megkaptak.

„2007 nyarán Mayer Mihály akkori megyéspüspököm vett fel a papnövendékek közé, és ősszel Pécsett kezdtem a szemináriumot. Mivel kevesen voltunk a szemináriumban, nagyon családias légkör uralkodott. Egy évvel később a pécsi szeminárium működését felfüggesztették, és Esztergomban, az Érseki Papnevelő Intézetben folytattuk tanulmányainkat. Hirtelen és éles váltás volt. Esztergomban kinyílt számunkra a magyar és a világegyház. Máig tartó papi barátságok kezdődtek ott. Hálás vagyok az akkori elöljáróknak és tanárainknak, akik igyekeztek a papi élet gyakorlati oldalát is megvilágítani.”

2013. június 22-én, a pécsi székesegyházban szentelte pappá Udvardy György püspök. Az első állomáshelye meglepetésként érte, ugyanis Pécsre, a szülővárosába került, a Jézus Szíve Plébániára, a „Piuszba”.

„Kvanduk Frigyes atya, egykori filozófiatanárom lett a plébánosom. Élettapasztalata és bölcs meglátásai miatt felnéztem rá, örülök, hogy papi karakterem formálódásának első éveiben mellette tanulhattam, vele együtt szolgálhattam. Káplán elődeim munkája nyomán egy igen pezsgő egyetemi és ifjúsági csoport volt a plébánián, akikkel magam is hamar megtaláltam a közös hangot. Felejthetetlen beszélgetések voltak Istenről, emberről, hitről és világról.

Ezután Mohácsra kerültem Bog­nár Attila plébános úr mellé. Mohács egy sokszínű város, kultúrák és nemzetiségek olvasztótégelye. Ide kötődik az emlékem, mikor odakerülésem után nem sokkal néhány szülő megkeresett, és kértek, hogy szervezzek a fiataloknak egy ifjúsági közösséget. Azt mondták, ők küldik a gyermekeiket és minden hátteret biztosítanak, én csak tegyem a dolgom. A szülők ilyen példás hozzáállásának és persze a fiatalok nyitottságának köszönhetően egy valóban klassz kis közösség tudott épülni. Ma ezt a kezdeményezést és elszántságot hiányolom a szülőkből. A lelkipásztoroknak és a családoknak együtt kell tenni a fiataljainkért, nem spórolható ki egyik összetevő sem. Mo­hácson fél időben plébánosváltás történt, így másfél évig szolgálhattam együtt Bacsmai László atyával is, aki a diakónusi évben Szekszárdon is plébánosom volt.

Mohács után Udvardy püspök úr központi szolgálatra rendelt, az egyházmegyei hivatalba, ahol szertartóként és jegyzőként szolgáltam. Itt sokat tanulhattam az egyházmegye igazgatásáról, a hivatali működésről.

Két és fél év hivatali szolgálat után az új főpásztorom, Felföldi László püspök atya a komlói plébánia élére helyezett, ahol Hamzau Relu plébános a COVID-19 járványban elhunyt. A plébániát Kovács József káplán atyától vettem át, akinek hálás vagyok segítőkészségéért, a kezdeti beszélgetésekért, ami segített, hogy megismerjem a közösséget. Relu atya és József atya gondos magvetései ma is éreztetik hatásukat, szeretettel emlékeznek rájuk a hívek. Az emberek részéről nagy nyitottságot tapasztaltam. Bizalommal fogadtak, amit immár két és fél éve építünk kölcsönösen, együtt járva Isten útját. A hívek olykor humorosan emlékeztetnek rá, hogy Komló hét dombra épült város, csakúgy, mint Róma, ami minket arra emlékeztet, hogy minden közösségnek a maga közegében kell Isten Országát építenie. Az ehhez szükséges alapokat tesszük le a komlói Kodály Zoltán Ének-zenei Katolikus Általános Iskolában és Óvodában, valamint a városi iskolák hittanóráin. Ezt mélyítjük el a családokat meghívó közösségi alkalmakon, és a plébániai kiscsoportokban.”

Papi jelmondatom János evangéliumából származik: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek” (21,17). Ezt válaszolja a korábban Jézust eláruló Péter a Feltámadottnak, aki háromszor kérdezi meg: szeretsz-e engem? A legjobb emberi törekvések ellenére is jogosak lehetnek életünk egy-egy helyzete felett Jézus kérdései: valóban szeretsz engem? Ugyanakkor bízhatunk abban, hogy az elesések ellenére is megmarad az emberi gyengeségen felülkerekedő krisztusi szeretet.

Rózsásné Kubányi Andrea