Kezdőlap Egyéb Az ország, ahol soha nem üldözték a keresztényeket

Az ország, ahol soha nem üldözték a keresztényeket

Virágvasárnapi ünnepi szentmise a Fülöp-szigeteken

Közéletünk és az egyre fejlettebb nyugati társadalom egyik legnagyobb hiánycikke a szeretet. Amikor még csak azon töprengtem, hogy az idei húsvétkor miről írjak, az volt az első gondolatom, hogy a szeretet nem kifejezetten húsvéti téma. Hiszen a szeretet inkább a másik nagy ünnephez, a karácsonyhoz illik. A karácsonyt, Jézus születésének ünnepét a szeretet ünnepének is mondjuk. A húsvét alkalmából Krisztus kereszthalálára, feltámadására emlékezünk.

Először erre gondoltam, aztán kezembe került egy hazai pap-író kötete, amelyet kedves gyermekkori barátomtól kaptam, amikor megtudta, hogy a húsvét ünnepéről kívánok írni. Könyvtárának rendezése közben bukkant a könyvre, amelynek szerzője egy szalézi atya, Peisch Ferenc. Megérdemli, hogy a nevét említsem és megjegyezzük, könyvének címét úgyszintén.

Peisch Ferencet – a fülszöveg szerint – 1938-ban szentelték pappá, de a szerzetesrendek emlékezetes betiltása nyomán 1950-ben kénytelen volt gyári munkásként elhelyezkedni, megélhetést keresni. Papi tevékenységét csak a nyolcvanas évek végén folytathatta. Új templom építése Pestszentlőrincen, ahol szentbeszédeinek sorozatát sok-sok gyermek, fiatal hallgatta – ezt emelem ki tevékenységéből.

Szobán forgó könyve valójában vasárnapi szentbeszédeinek gyűjteménye, köztük több is a húsvétiaké. Erre utal a cím is: Vasárnapi üzenetek.

Íme néhány idézet a szalézi atya könyvéből – a krisztusi szeretet témakörében.

„Amikor arról a legnagyobb szeretetről elmélkedünk, amivel Jézus adta magát értünk a keresztfán, akkor rájöhetünk arra, mennyire szeretett bennünket.”

„A krisztusi szeretet maximuma, hogy odaadta magát és meghalt értünk.”

„Jézus azt mondja, akkor szerettek engem, ha parancsaimat megtartjátok. Parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást…”

Itt és most nem folytatom az idézeteket, amelyekből világos, hogy téves volt az első gondolatom, a szeretet húsvétkor is fontos, jelen van, időszerű, sőt!

Keresztényüldözés – világszerte

Amikor már-már úgy döntöttem, hogy ezen a húsvéton akár a Peisch-kötet bővebb felidézésével is beérhetném, még az év elején kezembe került egy civil szervezet, az Open Doors jelentése – nem a szeretetről, hanem éppen ellenkezőleg a gyűlöletről, a szinte világszerte egyre aggasztóbban terjedő keresztényüldözésről.

Ötven országban 360 millió keresztényt érint az üldözés, ami akkor is megdöbbentő, ha tudjuk, hogy mintegy két milliárd keresztény él ma a világ különböző országaiban. Alapvetően tíz országban tízezrek, sőt milliók vannak állandó életveszélyben.

Igen, életveszélyben, hiszen az Open Doors jelentése szerint a keresztények üldözésének új hulláma nyomán 80 százalékkal nőtt azok a száma, akik életüket vesztették.

Az üldözés legváltozatosabb formáival kell a hitükhöz ragaszkodóknak szembenézniük. Szélsőséges csoportok iskolás fiatalokat ejtenek túszul, tartanak fogva olykor hónapokon keresztül, sokan hiába várják a szabadulást, örökre eltűnnek. És a keresztények folyamatos üldözésében nemcsak szélsőséges szervezetek vesznek részt, van, amikor az állam meghirdetett politikájának része és bevallott része a keresztényüldözés.

Észak-Korea mellett jó néhány afrikai ország is „jeleskedik” az üldözésben. Nigéria, Szudán, Szomália, – hogy csak néhányat említsek az afrikai földrészen, aztán említhetem Jement, de – ha nem is a legdrasztikusabb formákban – a keresztényellenesség a nyugati világ különböző országaiban is megjelent! A Nyugat távolról sem tesz meg mindent a keresztényüldözés ellen az ún. harmadik világban.

Marad a kérdés – vajon felfoghatom-e húsvéti témaként a keresztényüldözést, az Open Doors jelentését?!

Kereszténység a Fülöp-szigeteken

Bizonytalan vagyok a válaszadásban, viszont eszembe jutott, hogy van egy ország, ahol valójában soha nem volt a manapság megfékezhetetlenek tűnő keresztényüldözés! A Fülöp-szigetekre gondolok, amely 7100 sziget, a világ egyik legnagyobb szigetországa, a Távol-Keleten, közel az ázsiai szárazföld partjaihoz, mintegy százmillió lakossal, akik nem kevesebb, mint 85 százalékban – katolikusok. Mélyen vallásos, hitbuzgó katolikusok. A családokon belül egészen a legutóbbi időkig általános szokás volt Jézus, vagy Jézus Mária nevet adni az újszülötteknek. A spanyol gyarmati uralom elleni harcok vezérét, akit a 19-ik század végén kivégeztek, máig Krisztus megtestesüléseként tisztelik a filippínók.

Nem mulaszthatom el, hogy az igazi nevét is ideírjam, Jose Rizalnak hívták. Ha jól emlékszem, mellszobrát is láttam. Abban a múzeumban, ahol az első „Bibliát” is őrizték, még spanyol nyelven. Legalábbis Bibliának mondták, különben Doctrina Cristiana (Keresztény tanítás), – egy korai könyv a katolikus egyház katekizmusáról – volt a címe.

Amikor a nyolcvanas évek elején gyors egymásutánban kétszer is jártam Manilában, egy szekérszerű alkalmatosságban a húsvéti körmenetben láttam Krisztus életnagyságú híres faszobrát, persze csak másolatban, mert eredetije, állítólag egy mexikói mester alkotása, a főváros egyik barokk székesegyházában, a Qiapoban áll. Vagy fél évezreddel ezelőtt készült. Fején töviskoszorú, sötétbarnára fakult vállain piros lepel, arcán vér csorog. Alul a felirat: Nuestra Padre Senor Nazareno.

Régi és új katolikus templomokkal, sok évszázados barokk katedrálisokkal, de nádfedelű apró imaházak tízezreivel lehet találkozni a Fülöp-szigetek városaiban és falvaiban. Saját szememmel is láttam, mindig tele vannak hívőkkel. A filippínók szeretnek templomba járni…

Jézus és Szűz Mária szobraival nemcsak a templomokban, hanem a filippínók, vagy, ahogy önmagukat nevezik, a pinoyok otthonaiban is a legkülönbözőbb formákban találkozunk, szinte családtagok lettek. A család, az egyszerű emberek segítőtársai ők, a bajban, betegségek, katasztrófák idején elég megérinteni őket, a jobb esetben ébenfából, vagy elefántcsontból készült faragványokat és máris ott a segítség!

Az ilyesféle kegytárgyak akár húsvéti ajándékok is lehetnek a Fülöp-szigeteken, ahol a vallás évszázadok óta szinte beépült az emberek életébe.

A filippínók húsvétja

A húsvét a legrégebbi keresztény ünnep, így vélik nyilván a filippínók is.

A Fülöp-szigeteken is hamvazószerdától nagypéntekig tart a negyvennapos böjt, amelyet városon-falun egyaránt máig komolyan vesznek, szerintem komolyabban, mint manapság nálunk. A nagyhét első napja virágvasárnap; a Fülöp-szigeteken pálmavasárnap az ünnep neve, mivel Krisztust pálmalevelekkel köszöntik, amelyeket később kiszárítanak, megőrölnek, majd megpörkölnek és szentelt vízzel keverve orvosságnak használnak különféle betegségekkel szemben. A templomokban hétfőtől piros lepellel borítják le a szentek szobrait, az utcákon egész héten át manangok, öregasszonyok vonulnak égő gyertyával a kezükben, illetve egyik kezükben, a másikban imakönyv, amelyből monoton hangon éneklik a passiót, amelynek pabasa a neve. A passiójátékok népszerűségére annak idején az akkori külügyminiszter, José Ramos hívta fel a figyelmet. A passiót a szabad ég alatt, vagy a templomokban éneklik, kórus közreműködésével, a téma pedig Krisztus kereszthalálának, kínszenvedésének története az utolsó vacsorától a temetésig. Nagycsütörtökön, az utolsó vacsora napján késő délutántól jajongva szól az ének a szabadban, vagy a templomokban. Manilában, a fővárosban a katedrális előtti téren zeng a passió, amelyet ott cenaculo néven ismernek. Nagypénteken értelemszerűen néma meditációval emlékeznek Krisztus keresztre feszítésére és halálára. Az utcákon kicsit megborzong a külföldi a flagellánsok láttán, akik – nevükhöz méltóan – önkínzásból, Krisztus szenvedését átélve véresre korbácsolják, sőt olykor keresztre feszítik-feszíttetik önmagukat. A flagellánsok állítólag a főváros környékéről, az északi és a déli tartományokból érkeznek Manilába. Fejükön kapirosas, fehér vászonból készült csuklyaszerű valami, hogy ne lehessen őket felismerni. Más esetben egyszerű töviskoszorú helyettesíti a csuklyát. A korbácsolást külön arra „szakosodott” személyek végzik, bár van, aki önmagát korbácsolja az üvegszegekkel kivert bőrszíjjal „az első vércseppekig”, azaz, míg a flagelláns meztelen hátán fel nem szakad a bőr.

Ahogy a néhai külügyminiszter megfogalmazta: „a filippínók valójában nem mazochisták, de igyekeznek minél jobban átérezni Krisztus szenvedését, a filippínó ember számára a halál önmagában is valójában a halhatatlanság, az örök élet előszobája.”

A feltámadás jegyében vonul a nagyszombati körmenet, majd jön a húsvét vasárnapja, amikor az élénksárga miseruhába öltözött papok hangos harangzúgás közepette eltávolítják a gyászleplet az oltárról és a szentek szobrairól. Ezt követően a salubongnak nevezett ünnepélyes szertartás, immár a templom udvarán, vagy a templom előtti téren, a Feltámadt Jézus és a Szűzanya újra találkozását jelképezi. Minél gazdagabb a templom, a hívek közössége, annál nagyobb, látványosabb a húsvéti tűzijáték. Robbannak a petárdák, dalol-táncol a tömeg, sokszor késő éjszakáig.

A Fülöp szigeteken húsvét vasárnap is van éjféli mise, sőt utána még passiójáték is következik, amely nem a temetéssel zárul, hanem Krisztus feltámadásával és mennybemenetelével. Ennek megfelelően a játék hangulatának semmi köze a gyászhoz, igazi örömünnepet sugall, valóságos vigasságot, énekkel, sok-sok tánccal és – húsvéti lakomával, amelynek csúcsa a lechon, azaz a sült malac, szép piros almával a szájában.

A sült malac, a lechon hazai vagy európai hasonlattal a húsvéti sonka megfelelője a filippínóknál.

Elnézést a profán apróságért, de ez is az ünnep része. Pontosabban a nagy ünnepen is az élet része. A húsvéti ünnep azonban messze több ennél! A krisztusi megváltással, Krisztus mennybemenetelével az örök élet ígérete.

Talán a dánoknál is, akik pár héttel az idei húsvét előtt eltöröltek egy ősi keresztény ünnepet. hiába tiltakoztak a dán keresztények, a baloldali kormány arra hivatkozott, hogy az ukrán háború miatt megnőtt a költségvetési hiány a skandináv országban.

Csak nehogy valakinek eszébe jusson a húsvét ősi ünnepének eltörlése Dániában!

Végül egy utolsó gondolat húsvétkor és nemcsak húsvétról.

Jellemző, hogy míg Európában egy kormányrendelettel megszüntetnek egy keresztény ünnepet, a „Nagy Imanapot”, a távoli Ázsiában, a Fülöp-szigeteken és Pápua Új-Guineában háborítatlanul ünnepelnek a krisztushívők.

P. Szabó József

Megjelent a Keresztény Élet hetilap húsvéti duplaszámában

a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút