Egymásra találtak az akarat bajnokai

Berei Mózes József műkorcsolyázó és Gór-Sebestyén Júlia szakedző: „A jég a mi otthonunk”

Kitartás, akaraterő, hit – ezek a kulcsszavai a talpon maradásnak. Bizalom, szorgalom – ezek is feltételei a továbblépésnek. Nehéz helyzetekben mindenkinek szüksége van kapaszkodókra, olyan példákra, amelyek megmutatják, hogy van kiút. Hogy van tovább. Amelyekből, a mellett, hogy elismeréssel rájuk csodálkozunk, erőt is meríthetünk. A Jégkirálynő és a Hópihe példája ilyen.

Tizenhat évvel ezelőtt Sebestyén Júlia többszörös felnőtt magyar bajnok, négyszeres olimpikon műkorcsolyázó káprázatos kűrjével megnyerte a Budapest Sportarénában a műkorcsolya és jégtánc Európa-bajnokságot s ezzel Magyarország első női aranyérmese lett a kontinensviadalok történetében. Ugyanazon év ugyanazon hónapjában – 2004. februárban – Dunaújvárosban megszületett egy kisfiú, Berei Mózes József, akit az édesanyjával közös útja két évvel később Ausztriába vezetett. Pepe – a kisfiút a világ így ismerte meg – szintén jégre lépett a Pusztaszabolcson élő nagyapjától kapott első korcsolyájával, és ahogy gyűltek azután az évek, úgy sokasodtak a csillogóbbnál csillogóbb érmek is, amelyeket a különböző országos és nemzetközi megmérettetéseken önmagának és új hazájának szerzett.

A nagyapa halála előtti pillanatok megrendítő élményt tartogattak a hétéves kisfiú számára. „Kisunokám, ha felmegyek az Égbe, akkor is veled leszek mindig. Ott leszek, amikor húzod fel a korcsolyádat, amikor jégre lépsz, amikor edzel, amikor versenyzel. És amikor ugrasz, felemellek, mint egy hópihét…” – így búcsúzott a nagyapa, és egy kérése is volt az unokához. Azt kérte tőle, egy nap térjen haza szülőföldjére, és a mezére az legyen ráírva, hogy Magyarország…

A Bécsben töltött hosszú évek után, 2018 nyarán Berei Pepe többszörös osztrák ifjúsági bajnok műkorcsolyázó hazatért Magyarországra és megkezdte a közös munkát – kitalálják, hogy kivel? Gór-Sebestyén Júlia műkorcsolya-szakedzővel a Sebestyén Korcsolya Sport Egyesületben!

„Pepe szorgalmas, tehetséges és nagyon szereti azt, amit csinál. Mindene a korcsolya, ez az élete, ezzel kel és fekszik, ahogy mondani szokás. Mindent megtesz azért, hogy jó formába kerüljön és sikeresen képviselje most már Magyarországot. A jó eredmény titka pedig pontosan ez. Nagyon hálás vagyok, hogy az edzője lehetek” – mondta lapunknak Sebestyén Juli.

„Nagyon szeretek Sebestyén Julival dolgozni. Példaképem ő, mert rengeteget bizonyított az életében. Két évig sérült volt, aztán mégis kijutott az Európa-bajnokságra, sőt meg is nyerte azt, mint ahogy 2006-ban Kínában a Világkupát is és sok más versenyt. Felnézek rá. Nagyon sokat tanulok tőle, amiért nem tudok elég köszönetet mondani neki” – jegyezte meg Pepe a tiszaújvárosi jégkirálynőről.

Ilyen kölcsönös tisztelet jellemzi mester és tanítvány kapcsolatát, ám korántsem indult és folytatódott ilyen harmonikusan Pepe életének és sportpályájának merőben új, magyar fejezete.

Magyar színekben a dobogók tetején

Pepe tizennégy éves koráig csak a szünidőket töltötte Magyarországon, meg kellett szoknia a számára minden szempontból új környezetet, az új iskolát. A kezdeti nehézségen azonban átsegítette őt a sok szeretet, amellyel itthon körülvették őt. „Tudtam, hogy jó döntés volt hazajönni, mert sport szempontjából itt sokkal jobb lehetőségeim vannak, mint Ausztriában voltak. Az emberek tárt karokkal vártak és ez nagy örömet jelentett nekem” – elevenítette fel Pepe a beilleszkedés hónapjairól. Nagyobb megpróbáltatást jelentett azonban számára az a sportolókra vonatkozó szabályozás, miszerint az országváltást követő szezonban nemzetközi versenyen nem indulhatnak, csak versenyen kívül vehetnek részt az ilyen eseményeken. Pepe természetesen ez alatt is minden alkalmat megragadott, hogy jégre mehessen.

Az égiek különös rendezése volt, hogy miután letelt ez a szűk év, az első verseny, amelyen Pepe megmérettette magát, éppen Ausztriában volt! Már napokkal korábban elutazott Bécsbe, majd onnan az osztrák csapattársaival együtt érkezett Innsbruckba, velük melegített, velük öltözött, s ők ugyanúgy szurkoltak neki, mint azelőtt. Pepe pedig, az egykori osztrák bajnok, megnyerte magyar színekben 2019 kora tavaszán a Cup of Tyrol-t! „Nagy örömmel versenyeztem. Jó érzés volt megint otthon lenni, otthon versenyezni, úgy, hogy ott voltak a legjobb barátaim, korábbi edzőim és nekem szurkoltak. Soha nem fogom elfelejteni Ausztriának, hogy bármikor hazamegyek, mindig örömmel fogadnak” – lelkendezett Pepe, és rögtön meg is kérdeztük tőle, miért nevezi otthonának Ausztriát és a Monarchia gyermekének önmagát. „Azért – felelte –, mert Ausztria az otthonom és Magyarország a hazám, én pedig összefogom a két országot…”

Az innsbrucki után három további versenyen is aranyérmet szerzett Pepe. Úgy tűnt, minden jóra fordult…

Sérvműtét, karantén…

Az oroszországi Cseljabinszkban a Junior Világkupára készült az ifjú sportoló, amikor edzés közben kiugrott a sérve. Így edzett tovább és így szaladt neki a versenynek is. Fizikai fájdalmán a tízezer fős közönség enyhített valamelyest. „Nagyon szeretek közönség előtt versenyezni, ez motivál engem és biztat, így ott a jégen nem foglalkoztam a sérvvel” – mondja Pepe, de a baj nem múlt el magától…

„Minden erejével és akaratával küzdött, hogy ott lehessen és minél jobb programokat fusson két héttel később a zágrábi Junior Világkupán is, de ott már eldőlt, hogy műtétre van szükség” – folytatta Juli, és valóban: Pepe Zágráb után egy héttel már a műtőasztalon volt. Újabb két hónap kényszerpihenő következett, amikor nem mehetett jégre.

De véget ért ez is, Pepe és Júlia dolgozni kezdett ismét. Csakhogy ez sem tartott sokáig: 2020 márciusában jött a vírus és vele a karantén. Erről Juli így mesélt: „Március 13-án, pénteken délután bezárták a Vasas Jégcentrumot, és mi, edzők, balett-tanárok már szombaton egyeztettünk az online edzésekről. Nagyon gyorsan szinteknek és korosztályoknak megfelelő csoportokat hoztunk létre és már hétfőtől elindítottuk a munkát. Mindennap voltak szárazedzések, a nagyobbak önállóan is végeztek kinti feladatokat, máskor mindannyian képernyők előtt hajtották végre a gyakorlatokat. Kezdetben könnyebb volt, aztán egyre nehezebbé és monotonabbá vált számukra, de igyekeztünk motiválni őket. Pepe folyamatosan és nagyon keményen dolgozott. Sok balettórája volt, napi hat-hét órákat edzett, hogy ne essen ki a formából. A korcsolyát is felvette otthon, hogy ne szokjon el tőle a lába. S amikor már láttuk, hogy a környező országokban enyhítettek a szigoron, mi is kezdtünk bízni abban, hogy előbb-utóbb túl leszünk ezen a nehéz időszakon és visszamehetünk a jégre, ami a mi otthonunk…”

A nyár valóban a jégen telt, de nem felhőtlenül. Pepe hirtelen megnőtt – jelenleg 180 cm –, és mint mondja, a műkorcsolyában magas emberként bizony nehezebb ugrálni, mert nehezebb megtalálni a súlypontot. De ő az elmúlt félévben magára talált, tud ezzel bánni, tudja kezelni.

Az augusztusi Tesztversenyen azonban nem hozta a várt szintet. Ez volt az a pillanat, amikor Juli leküldte őt a jégről. „Bizonyos esetekben jó, ha az edző kellő szigorral lép fel, főleg, amikor azt látom, hogy meg tudja csinálni, csak nem oda figyel, vagy csak meg kell ráznia magát, el kell gondolkodnia pár percet. Akkor is azt mondtam neki, hogy üljön ki a padra és gondolja végig, hogy mik a céljai, miért dolgozik ennyit. Azután visszament és mindent megcsinált. Jó szándékkal tettem és meglett az eredménye” – magyarázza Juli az esetről.

Van út a viszontagságokon túl

Pepe valóban sok erőt meríthet edzője példájából. Tizenhat éves korában Sebestyén Julinak is eltört a lába, egymás után kétszer is, de amikor 1998-ban kijutott a téli olimpiára, majd a felnőtt világbajnokságra és az Európa-bajnokságra, ezzel bebizonyította, hogy túljutott a nehézségeken és vele igenis számolni kell. Juli úgy látja, Pepének is nagy akaratereje van; ha csak előre tekint és hosszabb távon sérülésmentesen, problémák nélkül tud dolgozni, sokra viheti. Lám, az elmúlt hetekben is elérte a nemzetközi versenyeken a legjobb pontszámait és ezzel kvalifikálta magát a junior világbajnokságra. Az eredmények alapján tizenhat évesen már a felnőtt magyar bajnokságban is megméretteti magát.

Arra a kérdésünkre, hogy mi hajtotta őt ennyi nehézség közepette, Pepe ezt válaszolta: „A bizonyítási vágy. Az, hogy megmutassam, mit tudok valójában és hogy a sok negatív tényező mellett, ennyi kihagyás után is ki tudom hozni magamból a legjobbat és a céljaimat valóra tudom váltani. Ha elég akaratot és hitet fektetek a munkámba, akkor minden lehetséges, ez lebegett a szemem előtt. Hiszek Istenben, hiszek abban, hogy van küldetésem, és van célom, amit el akarok érni: kijutni egyszer az olimpiára, és büszkévé tenni azokat, akik támogatnak. Kell valami, ami motiválja az embert, ami átviszi azokon az időszakokon is, amikor éppen nem megy. Nekem azért nagyon fontos imádkozni, mert mindennap meg tudom köszönni Istennek és a fent lévő embereknek a mai napomat, az életemet, azt, amim van, és tanácsokat is tudok tőlük kérni. Akár jól, akár rosszul sikerül valami, én mindig dicsőítem Istent…”

Akik ismerik, tudják: a fiatal sportoló soha nem lép a jégre versenyezni anélkül, hogy keresztet ne vetne és nem jön le onnan úgy, hogy az égre ne mutatna…

A közelgő karácsonyról Pepe és Juli is azt mondta, idén más lesz, mint a korábbi években: szűkebb családi körben töltik az ünnepet, hiszen most legfőbb az óvatosság, a biztonság. Az új évhez pedig új reményeket fűznek. „Közel húsz versenyzőnk van az ötévestől a felnőttig. Velük együtt bízunk abban, hogy lassan túljutunk ezen a nehéz időszakon, és nyugodtabb, könnyebb év jön mindannyiunk számára” – mondja Juli.

Pepe is reméli, hogy az új évben nem lesz ennyi rossz dolog és „közbeakadás”. Ő mindenesetre készen áll a versenyekre, és bízik abban, hogy többé nem kell síri csendben korcsolyáznia, üres csarnok előtt meghajolnia, sokan látják megint egy-egy kűr után az égre emelt tekintetét és kezét. Poggyászában ott van az Erdő Péter bíborostól kapott dobókocka is, amelynek mind a hat oldalán egy-egy pozitív, motiváló gondolat áll német nyelven, mint Ez a te napod; Ma sikerülni fog; Isten veled van… A korábbi, nagymamájától kapott maci helyett, amelyik annyi éven át annyifelé elkísérte őt, Pepe most ezt a kockát viszi át az új esztendőbe. És a kockán Erdő Péter bíboros üzenetét.

Varga Gabriella
Fotó: Ambrus Marcsi