Néha olyan nagy lelki szorongattatások közepette él az ember, hogy mindent sötéten lát és minden kín neki. A napnak egyetlen sugara sem tűnik fel, hogy megvigasztalja. Számára már csak Isten igazsága létezik, a félelem, hogy elkárhozik, és képtelen kievickélni ebből az előlegezett pokolból.
De amikor legkevésbé várja, megnyilatkozik neki Isten, szava vagy élete által, és egészen elvakult szeme előtt. Újból eszébe jutnak elfelejtett szavai az irgalomról és a békéről, s a kimondhatatlan szenvedéstől kiégett, eltikkadt szívnek ismét irgalmat és békét adnak.
És Krisztus ismét úgy tűnik fel előtte, mint szelíd, iránta való szeretetből feláldozott Bárány, aki a szeretet végső határáig tudta szeretni őt.
(Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.)
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
