Kezdőlap A lelkiatya válaszol Elváltam, de gyónnék és áldoznék

Elváltam, de gyónnék és áldoznék

Tisztelt Lelkiatya! A húsvét közeledtével egyre több alkalommal jut eszembe, hogy bizonyos kérdésekre sajnos nem tudom a választ. Egy ilyen kérdés, hogy elvált nő vagyok. Párkapcsolatban élek harminc éve. A szentgyónást és szentáldozást igénybe vehetem-e? Szeretnék én is gyakorló keresztény lenni. Hogyan induljak az úton ilyen háttérrel?

Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy szeretne a szentségek forrásából részesedni. Isten azért lett emberré, azért hozta létre a történelemben az Ő népét, az egyházat és annak szentségeit, hogy a maga életét, szeretetét, irgalmát közölje velünk, nekünk adja.
Krisztus arra tanít minket, hogy a házassági igen, a házassági kötelék felbonthatatlan, végérvényes odaadás. Ezért, aki egy érvényes házasság után egy másik kapcsolatba kezd, az vét az első házastársának ígért hűsége, szeretete ellen.

Ebben az esetben fontos megvizsgálni azt, hogy az első házassága valóban teljes értékű, érvényes házasság volt-e. Azt az igent az esküvőn valóban őszintén, egész lényükkel és akaratukkal kimondták-e, vállalták-e a sírig tartó hűséget, szeretetet? Javaslom, hogy keressen fel egy atyát, és mesélje el neki az első házassága történetét. Ha az tűnik ki, hogy az első házassága nem volt Isten előtt teljes értékű, akkor lehetséges azt utólag semmissé nyilvánítani, és a mostani élettársával szentségi házasságot kötni, ami után aztán újra gyónhat és áldozhat is.

E mellett, ha a kapcsolatuk az élettársával egy olyan szakaszba jut az idős kor miatt, hogy már nincs testi kapcsolat maguk között, akkortól újra gyónhat és áldozhat.
Természetesen addig is tagjai az Egyháznak, nincsenek onnan kitaszítva. Járjanak szentmisére, imádkozzanak otthon, legyenek aktív tagjai a plébániai közösségnek!