Ferenc pápa Csíksomlyón

Helyi idő szerint fél tizenkettőkor kezdődött a pápai szabadtéri szentmise a sok szép pünkösdi búcsút látott nyeregben. A csíksomlyói Szűzanya palástjával fogta föl az esőt a szentmise idejére, jóllehet korábban kora reggeltől esett.

A szentmisén az erdélyi és partiumi főpásztorok mellett koncelebrált a teljes magyar püspök kar, látható jeleként az együtt haladás gondolatának. A pápai misén részt vettek Románia és Magyarország köztársasági elnökei. A szentmise során Ferenc pápa először olasz nyelven olvasta fel a homíliáját. Utána rögtön román nyelven ismételtek meg, míg végül magyarul is elhangzott a pápai beszéd. A beszéd testvériségre és együtt haladásra buzdított. A Szentatya homíliájának hivatalos magyar fordítását az alábbiakban olvashatják:

Kedves testvéreim!

Isten iránti örömmel és hálával vagyok ma itt, ezen a történelmi értékekben és hitben gazdag, kedves Mária-kegyhelyen, ahová gyermekként jövünk, hogy találkozzunk égi Édesanyánkkal és hogy egymásban valódi testvérekre leljünk. Az Egyház voltaképpen tábori kórházhoz hasonlít. Ennek mintegy „szentségi” helyei, a kegyhelyek, a hívő nép emlékezetét őrzik. Ez a nép a szenvedések közepette sem fárad el keresni az élet vizének a forrását, ahol a remény új erőre kaphat. A kegyhelyek az ünnep és az ünneplés, a könnyek és az esdeklések helyei. Édesanyánk lábához járulunk, szinte szavak nélkül, hogy így az ő szemével láthassuk magunkat, és hogy tekintetével elvezessen Ahhoz, aki »az Út, az Igazság és az Élet« (Jn 14,6).

Ezt azonban nem akárhogyan tesszük: zarándokok vagyunk. Ti minden évben, pünkösd szombatján, elzarándokoltok ide, hogy eleget tegyetek őseitek fogadalmának, megerősödjetek az Istenbe vetett hitben és a Szűzanya iránti áhítatban, akit ez a fából készült csodálatos szobor jelenít meg. Ez az évi zarándoklat Erdély öröksége, azonban egyúttal tiszteletben tartja a román és a magyar vallási szokásokat is. Ezen a zarándoklaton más felekezetek hívei is részt vesznek, és ez a párbeszéd, az egység és a testvériség jele. Ugyanakkor felhívás az életté vált hit és a reménnyé lett élet bizonyosságának a helyreállítására. Zarándokolni azt jelenti, hogy mint nép hazatérünk. Egy nép, amelynek gazdagsága a számtalan arc, kultúra, nyelv és hagyomány; Isten hívő szent Népe, amely Máriával együtt zarándokol az Úr irgalmát énekelve. Ha a galileai Kánában Mária közbenjárt Jézusnál, hogy megtegye első csodáját, akkor minden kegyhelyen ő virraszt és ő jár közben. Nem csak szent Fiánál, hanem mindannyiunknál, hogy ne hagyjuk, hogy azok a hangok és azok a sebek, amelyek az elkülönülést és a megosztottságot táplálják, megfosszanak minket a testvériség érzésétől. Nem szabad elfelednünk vagy tagadnunk a múlt összetett és szomorú eseményeit, azonban ezek nem jelenthetnek akadályt vagy ürügyet, hogy meggátolják a vágyott testvéri együttélést.

Zarándokolni nem más, mint érezni a meghívást és a késztetést, hogy járjunk együtt az úton, kérve az Úrtól a kegyelmet, hogy a régi és a mostani sérelmeinket és bizalmatlanságainkat változtassa új lehetőségekké a közösség érdekében. Azt jelenti: elszakadni a bizonyosságainktól és a kényelmünktől, egy új földi életnek a keresésében, amelyet az Úr nekünk akar ajándékozni. A zarándoklat kihívás, hogy felfedezzük és továbbadjuk az együttélés lelkületét, és ne féljünk a kölcsönös érintkezéstől, találkozástól és segítségnyújtástól. Zarándokolni azt jelenti, hogy belekerülünk abba a kissé kaotikus tengerárba, amely a testvériség igazi megtapasztalásává válhat. Így egy minden helyzetben szolidáris karavánná válunk a jövő építésének érdekében (vö. Evangelii gaudium apostoli buzdítás, 87).

Zarándoklatunk során ne azt kutassuk, hogy mi lehetett volna (és nem lett), hanem inkább azt, ami ránk vár és nem odázhatjuk el. Zarándokolni annyit jelent, hogy hiszünk az Úrban, aki hozzánk jön és közöttünk van, előmozdítva és ösztönözve a szolidaritást, a testvériséget, a jó utáni vágyat, az igazságot és az igazságosságot (vö. uo., 71). Jelenti a küzdelemre való elköteleződést is, hogy azok, akik a tegnap lemaradtak, a holnap főszereplői lehessenek, viszont a ma főszereplői holnap se maradjanak hátra. Ez pedig a jövő szálainak kézműves összefonását teszi szükségessé. Íme, ezért vagyunk itt, hogy közösen mondjuk: Édesanyánk, taníts meg minket összevarrni a jövőt.

Ez a zarándoklat tekintetünket Máriára és az Isten általi kiválasztottság titkára irányítja. Mária, ez a Názáretből, Galilea egyik kis településéről, a Római Birodalom és Izrael perifériájáról származó lány „igen”-jével képes volt elindítani a gyöngédség forradalmát (vö. uo., 88). Az Isten általi kiválasztottság titka ez, amely tekintetét a gyenge felé fordítja, hogy összezavarja az erőseket, és arra ösztönöz meg bátorít minket, hogy mi is hozzá hasonlóan mondjuk ki az „igen”-ünket, hogy végigjárjuk a kiengesztelődés ösvényeit.

Aki kockáztat, annak az Úr nem okoz csalódást. Járjunk az úton, járjunk együtt az úton, és engedjük, hogy az Evangélium legyen az a kovász, amely képes áthatni mindent és képes megajándékozni népeinket az üdvösség örömével az egységben és a testvériségben.

*

A csíksomlyói szentmise végén, az áldás előtt Jakubinyi György gyulafehérvári érsek „házigazdaként” köszöntötte Róma püspökét és köszönetet mondott neki a látogatásért. Utalt Szent II. János Pál pápa 1999-ben meg nem valósulhatott látogatására, amikor Erdélyt is szerette volna meglátogatni, „ahol hívei többsége lakik”, majd utalt az erdélyi katolikusokat máig kötelező fogadalomra: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.”

Szentatya! Húsz évvel ezelőtt II. Szent János Pál pápa látogatta meg először az országot, de csak a fővárosra, Bukarestre szorítkozhatott. Nagyon sajnálta, hogy nem látogathatta meg Erdélyt, ahol hívei többsége lakik, de megígérte, hogy ha még egyszer jön, mindenképpen eljön hozzánk. Húsz év múlva, Ferenc Szentatya teljesítette ezt az ígéretet.

Szentatya! Itt köszöntjük a négy erdélyi római-katolikus egyházmegye magyar-székely többségű hívei és Püspökei: Gyulafehérvár, Nagyvárad, Szatmár és Temesvár. Kérjük, Szentatya, segítsen, hogy bekapcsolódjunk az Egyetemes Egyház vérfolyásába. Köszönjük, Szentatya, hogy eljött velünk együtt imádkozni, a szentmiseáldozatot bemutatni, kérni a Csíksomlyói Segítő Máriát, hogy áldjon meg minket a fogadalmi kereszt felirata szerint: „Isten! Tarts meg minket őseink szent hitében és erényeiben.”

*

A csíksomlyói búcsú főszereplője a Szentlélek Úristen és a Boldogságos Szűz Mária. A Szentlélek Úristen hagyományos csíksomlyói főszerepére egyhetes fáziskéséssel kerül majd sor pünkösd vigíliáján szombaton. A Szűzanya pedig az Alázat Asszonyaként egyébként is a csendhez szokott és Szent Fia rendjéhez, amit itt a földön Ő ismer egyedül kizárólagos teljességgel. Ezért mondja nekünk is, hogy „tegyük azt, amit a Fia mond”.

Csendben kivárta a Szűzanya a pápai szentmise végét, mint az Úr igazi Szolgáló Leánya, jóllehet termeténél fogva mindenki fölé magasodik. Ám amikor Fiának a népe „jóllakott” már, vagyis a szentáldozás után, eljött az Ő pillanata.

Ferenc pápa, elődjei nemes szokását követve, ajándékot hozott a csíksomlyói Szűzanyának, egy szál aranyrózsát. Ő maga adta oda neki és mert Ferenc pápa nagy tisztelője a Szűzanyának, nemcsak főhajtással tisztelgett előtte, hanem meghatottan, kedvesen meg is simogatta a köntöse szegélyét. Nem csoda, hogy a pápai áldás és a magyar himnusz eléneklése után egy szívvel, egy lélekkel zengett gyönyörű nyelvünkön a Máriát dicsérő ének: Te vagy földi éltünk Vezércsillaga, Édes reménységünk, Kegyes Szűzanya. Téged rendelt jó Anyánknak az Isten Fia, azért áldunk örvendezve, Ó, Szűz Mária!

*

Ferenc pápa a csíksomlyói szentmisét követően a közeli Csíksomlyóra hajtott, ahol a Jakab Antal Házat kereste fel. Itt találkozott fogyatékosok egy csoportjával. Miután bemutatták a Szentatyának a tanulmányi házat és a karitász központot, a Jakab Antal Ház ízes magyar étellel kínálta meg ebédre a pápát. Ferenc pápa egy Jézus Szíve képet ajándékozott a Háznak.

Vatikáni Rádió

Címlapkép: MTI/Koszticsák Szilárd