Nemcsak arra érdemes odafigyelnünk, hogy tisztességes emberek vesznek-e körül minket, hanem arra is, hogy mi azok vagyunk-e.
A jómódú gazda és a szegény ember üzletet kötött. A gazda minden héten ad két kiló túrót a szegénynek, aki pedig viszonzásul két kiló mézet ad. Ment az üzlet rendben jó ideig, amíg egyszer csak a gazda arra gondolt, hogy bizony nem minden ember tisztességes; meg kellene mérni, amit kap. Úgyhogy amikor legközelebb vitte a túrót és megkapta a mézet, azt hazavitte, és a pontos mérlegén megmérte – csak másfél kiló volt!
Felháborodva ment a szegény emberhez, és indulatosan a szemére vetette, hogy becsapta őt. A szegény ember lehajtotta fejét, és így szólt:
– Nagyon sajnálom, hogy így történt, de én nagyon szegény ember vagyok. Egy kétserpenyős mérleget még tudtam szerezni, de súlyokra már nem volt pénzem. Így amikor megkaptam tőled a túrót, és kivittem a kamrába, rátettem a mérleg serpenyőjére, és a másik serpenyőbe kimértem az azonos súlyú mézet. A gazda roppant módon elszégyellte magát, és hazament.
Pál Feri gondolatai a helyes önértékelésről.
Fotó: Pixabay