Napjainkban „divatba jött” a karácsonyt megelőző advent. Örülhetnénk is neki, ha nem volna olyan kereskedelmi jellege. Persze a karácsonyi ajándékozás, vásárlás sem ördögtől való, csak nem jó helyettesíteni az ünnepre való lelki előkészületet a karácsonyi bevásárlással.
Az elnevezés latin eredetű. Adventus azt jelenti, hogy eljövetel, adventus Domini = az Úr eljövetele. Várakozás, előkészület az Úr világra születésének, karácsonynak ünneplésére, de jelen van e várakozásban az ő második eljövetelének reménye is. Itt azonban mindjárt felmerül a kérdés, hogy várhatjuk-e annak eljövetelét, megszületését, aki jó kétezer éve már e világra született? Bizony várhatjuk, sőt várnunk is kell. Mert az ünneplés célja, hogy minden évben újra és jobban befogadjuk a velünk élő Krisztust.
Van jó és idegesítő várakozás. Villamosra, autóbuszra várni nagyon nem szeretünk. Idegesítő tud lenni. Karácsony estére várni, családi összejövetelre várni sokszor jobb, mint a beteljesülés. Legyen az adventünk jó várakozás. Rorátékkal, az adventi koszorú körüli családi imával, szentgyónással, Szentírással, próféták üzenetével. Ha jól beosztjuk időnket, marad a vásárlásra, takarításra is.
Az adventi koszorú, ha nemcsak dísz a szobánkban, hanem figyelmeztető jel, imádságra intő fény, megtaníthatja családunkat máskor is közös imára találkozni. Ne féljünk tőle, nem hosszú-hosszú imákra szólít, de a család találkozására, örömére.
Az adventi liturgia gyönyörű ősi imái, az úgynevezett ó-antifónák. Mind a hét fohász az Ó sóhajjal kezdődik. Értékes adventi imádságunk lehet.
Ó, Bölcsesség, ki a Fölségesnek szájából származol, ki a mindenséget egyik végétől másikig erősen átfogod és jóságosan el is rendezed: jöjj el, és taníts meg minket az okosság útjaira!
Ó Adonai! Izrael házának vezére, ki Mózesnek a pirosló tűzlángban megjelentél, és neki Sinai hegyén törvényt adtál: jöjj el és szabadíts meg minket kinyújtott karoddal!
Ó, Jessze gyökere! Ki jelként állasz a népek között, kinek láttára a királyok elnémulnak, kire minden nemzetek vágyakoznak: jöjj el és szabadíts meg minket és ne késlekedj!
Ó Dávid kulcsa! Izrael házának jogara, ki megnyitsz – és nincs, aki bezárja, bezársz – és nincs, aki megnyissa: jöjj el és vezesd ki a börtön házából a bilincsbe verteket, kik sötétségben ülnek és a halál árnyékában!
Ó Napkelet! Örök fény ragyogása, igazság Napja: jöjj el, és világosíts meg minket, kik sötétségben ülünk és a halál árnyékában!
Ó Népek királya! Mindannyiunknak vágyakozása, Szegletkő, a két népet egybefoglaló: jöjj el, és mentsd meg az embert, kit a porból alkottál!
Ó Emmanuel! Törvényünk és Törvényhozónk, népek reménysége és üdvözítője: jöjj el, és üdvözíts minket, mi Urunk, Istenünk!
- Az aradi vértanúk utolsó szavai
- Minden gyermek üdvözül?
- Katolikus-református házasságban hogyan neveljük a gyermekeinket?
- A Vatikánban már készülnek a karácsonyra
- „Ne hadd, hogy elnyomják magyar nevünket…”
- Boldog Giuseppe Puglisi (1937–1993)
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
