Kedves Lelkiatya! Református lelkész szeretnék lenni. Gimnazista vagyok, és egy ideje úgy érzem, hogy ezt szeretném csinálni, hálám jeléül az Úrnak, hogy adott értelmet az életemnek depresszió után. Viszont inkább reál beállítottságú vagyok és kissé csendesebb, visszahúzódóbb (de kisebb idő után ki tudok nyílni). Aggódom, hogy ezek a tulajdonságok alkalmatlanná tesznek ennek a szolgálatnak az végzéséhez. Illetve nem tudom, hogy a család mit szólna, hiszen ők nem annyira hívők, és arra számítanak, hogy informatikus vagy mérnök leszek. Ön szerint alkalmas lennék erre feladatra?
Kedves Levélíró! Örülök, hogy ilyen álmok, igazán értékes célok fogalmazódnak meg a szívében! Úgy gondolom, hogy Isten nagyon sok fajta jellemből tud kincseket előhozni, sokfajta embert tud az igehirdetésre, az emberek szolgálatára alkalmassá tenni. Ha valaki kissé zárkózottabb, az néha azzal is jár, hogy mélyebb gondolkodású, nem felszínes, nem hirtelen, és ennek nagyon sok értéke van. Úgy gondolom, hogy ma sok olyan ember van, aki nem túlságosan pörgő, aktivizmusba bele-bele csúszó lelkészre vágyik, hanem olyanra, aki meghallgatja, megérti, akinek ki tudja önteni a szívét.
Javaslom, hogy beszélje meg mindezt egy olyan emberrel (lelkésszel, lelki vezetővel), aki Önt ismeri, és aki külső szemmel is tud mondani néhány olyan gondolatot, ami hasznos lehet ebben a döntésében. Ezen túlmenően azonban, ha úgy érzi és tapasztalja, hogy a lelkészi hívása valóban Istentől jön, ha nem egyéni, emberi vágy pusztán, akkor kövesse ezt a hívást bátor szívvel! Isten meg fogja adni hozzá a szükséges kegyelmet.
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút