Miért engedi Isten a szenvedést?

Fulton J. Sheen érsek gondolataiból erőt és útmutatást nyerhetünk a nehéz időkben.

„Miért engedi meg Isten a keresztet? A lelki szenvedéseket – aggódást, félelmet, szorongást – azért engedi meg, hogy megérezzük a távollétét. Ha a jó iránti szeretet nem vonz minket Istenhez, legalább gyötrelmünk visszatérít hozzá.
A testi szenvedéseket pedig azért engedi meg, hogy megérezzük a jelenlétét. A betegség erőszakkal elszakít a világtól és annak örömeitől; ráébreszt, hogy Urunk megsebzett keze nem érinthet minket úgy, hogy meg ne sebezne.”
(About Crosses)

„Vannak szívek, amelyekbe Urunk csak úgy tud bejutni, hogy összetöri őket.”

„Az emberek nem abban különböznek leginkább, hogy miken mennek keresztül, hanem hogy hogyan reagálnak arra, amin keresztülmennek. A vakság egyeseket megkeserít, másokat – mint Helen Kellert – apostolokká tesz.”

„Jelen gyötrelmeink nagyobb örömre tesznek képessé a jövőben. Urunk – annak érzékeltetésére, hogy a kereszt dicsőséggé válik, a szenvedés pedig örömmé – vajúdó anyához hasonlítja az életet. Az önmegtagadás szülési fájdalmai a feltámadás és a boldogság előfutárai. Vegyük észre, hogy bánat és öröm egyazon tőről fakad. Nem ütköznek, hanem keverednek. Legtisztább, legnemesebb örömeink átalakult fájdalmak. A bűnbánó szív fájdalma a megbocsátást nyerő gyermek örömévé lesz. Az eke minden nekifeszülése és minden sötét téli nap jelen van a széles, aranyló búzamezőben. A szenvedésben Krisztus a kezébe vesz mint néma, tehetetlen márványtömböt, és vésőjével kialakítja benned azt, akinek megálmodott.”
(Lenten & Easter Inspirations) 

„Több ember talál rá a lelkére a sötétség közepette, mint világosságban. Ez nem azt jelenti, hogy hívjuk a sötétséget; csupán azt, hogy ne feledjük: ha ránk szakad, nem kell, hogy kárba vesszen.”

„Nehéz isteni célt látnunk az élet csapásaiban és megpróbáltatásaiban, a betegségben, a gyászban, az anyagi veszteségben, a daganatos testben, a leprás végtagokban. Ezért kellett Urunknak magára vennie a szenvedést, hogy megmutassa: az Atya kelyhe az.
Minden könnycsepp, bánat, szenvedő szív üres csekk. Ha a magunk nevét írjuk rá, értéktelen. Ha Krisztusét, végtelenül értékes.
Amikor jó sorod van, Krisztus ajándékaiban részesülsz; amikor hittel szenvedsz, az Úr önmagát ajándékozza neked.”
(Lenten & Easter Inspirations)

„Mi lehet az a különleges összetevő, aminek hiányában átokká válik, meglétében pedig örömre fordul a szenvedés? Egyesítsd szenvedéseidet és fájdalmaidat Krisztussal, és úgy tekints saját kálváriádra, mint ami Isten kezéből származik! Krisztus Urunk nem Júdástól, Pilátustól, Kaifástól fogadta szenvedése kelyhét, hanem Atyjától: „Ne ürítsem ki a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?” (Jn 18,11) A szenvedés Krisztus nélkül gyötrelem; a szenvedés Krisztussal áldozat.”
(Lenten & Easter Inspirations)

„Minden ember kereszten függ. Egyesek, mint a bal lator, azt kérik, hogy lejöhessenek; mások, mint a jobb lator, azt, hogy felmehessenek.”

„A láthatatlan hatások a legerősebbek. Ha felajánlod a szenvedésedet, megmenthetsz egy bűnöst Indiában, biztatást adhatsz egy leprásnak Afrikában, gyászolókat vigasztalhatsz Vietnámban. Olyan lehetsz, mint a felhő, amely összegyűjti egy víztömeg páráját, elszállítja a hegyeken túlra, és hűs harmatként hullatja a kiszáradt földekre.”
(Lenten & Easter Inspirations)

„Ha az életedbe beköszönt a nehézségek sora, a fájdalom vagy szenvedés keresztje, gondolj arra, hogy olyan ez, mint amikor a gyerek új leckét tanul. Ahogy a kis elsősből neves zenész, nyelvész vagy tudós válik, úgy vezet téged is az isteni Tanító, hogy megszentelődj – akkor túlárad majd benned az öröm, amit senki sem vehet el tőled.”
(Lenten & Easter Inspirations)

Forrás: Christianae.wordpress.com