Kedves Lelkiatya! Manapság mindenki, ha rajong valamiért vagy nagyon tetszik neki valami, akkor arra azt mondja, hogy imádom. Mit gondol erről?
Kedves Levélíró! A vallásos szóhasználatban az imádás fogalmát Istennek tartjuk fenn az első parancsolatnak megfelelően: „Uradat, Istenedet imádd, és csak neki szolgálj!” A legnagyobb szeretet, a szívünk legmélyéből fakadó imádás, a teljes lényünket átjáró vonzódás és hódolat csak Őt illeti, csak Ő méltó rá. Ő alkotott minket, meghalt értünk a kereszten. Jobban ismer minket, mint mi saját magunkat, és jobban szeret, mint mi saját magunkat. Isten jobban szereti az embert, mint ahogyan a legjobb szülő tudja szeretni a gyermekét, a legjobb nagyszülő az unokáját, a legjobb házastárs a kedvesét. Ezért csak őrá használjuk ezt a szót, hogy imádom.
Természetesen a dolog lényege nem a szavakban van. Lehet, hogy valaki figyelmetlenségből sokszor mondja más dolgokra is, hogy „imádom”, valójában azonban Istent mindennél jobban szereti, és a többi dolgot a maga helyén kezeli. Van olyan ember is, aki Istenen kívül soha más személyre vagy dologra nem mondja, hogy imádom, ám sajnos mégis az élete legfőbb mozgatója nem Isten, hanem a hatalomvágy, a pénz, a testi vágyak, az önzés, a siker stb.
Figyeljen arra, hogy az imádni szót csakis Istenre használja, de mindenekelőtt arra törekedjen, hogy Őt valóban mindenek felett szeresse, az Ő gyönyörű, életadó parancsainak útján járjon.