Mihez kezdjünk a dühöngő emberekkel?

A dühös ember veszedelmes portéka. Saját magát gerjeszti be, és mindjobban erőt vesz rajta a gyilkos indulat. Nem ismer se Istent, se embert. A goromba szavaktól rohamosan áttér a verekedésre, ütlegelésre, gyilkolásra. Olyan, mint egy megvadult bika. Hát még ha alkohol vagy kábítószer fokozza elme-és idegállapotát.

Ha igazán keresztények vagyunk, csak egy lehet a célunk: a dühöngő ember lelkében a tüzet eloltani. Nem szabad a nagy lángra még újabb olajat önteni. A kegyelem segítségével megérezzük, mit kell tenni. Van, amikor szépen, nyugodtan hallgatni kell, hiszen úgyis süket minden szóra. Maga az Úr Jézus is ezt tette. Szenvedéstörténetében visszatérő kép, hogy „Jézus pedig hallgatott”.
Van, amikor érdemes védeni magunkat, de csak pár szóval. Az Úr Jézus is azt mondta: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat. Ha meg jól, akkor miért ütsz?” (Jn 18,23).
Ha találunk a haragos embertársunk szavai között olyat, amiből valamit ki lehet hozni, nyert ügyünk van.

A kórházban egyik szobatársam borzalmasan szidta a papokat. Sokat imádkoztam, hogy eszembe jusson valami. Végül azt mondtam neki kedvesen: „Én viszont szeretem a kommunistákat. – Nézett rám, mint egy kérdőjel, majd így folytattam –: Azért mert megtanultam a teológián, hogy milyen fontos a disztingválás, a megkülönböztetés. Találtam nagyszerű pártembereket, nem is egyet, akiket nagyon nagyra becsültem. Maga azért szidja általában a papokat, mert nem tud disztingválni”. Ezzel kezdődött a jó kapcsolatunk, amikor megkapta a zárójelentést, sírva búcsúztunk. Ha az ember békével tűri a bántalmazást, megtéríti azokat, akik gyötrik.
Süle Ferenc atya 18 hónapot töltött Kistarcsán magánzárkában. Amikor ennyi szenvedés után az orvos megvizsgálta, így szólt hozzá: „Kénytelen leszek hinni a maga Istenében. A civilek 3–4 hónap után megbolondulnak itt, s a bolondokházába kell küldeni őket, maga pedig ilyen szépen beszél velem”.
Nem a kiabálás, hanem a végtelen türelem indít el valamit a rosszindulatú, a dühöngő ember szívében.

Erdődy Imre atya elmélkedése.