Tisztelt Lelkiatya! A szomszédommal nagyon jó viszonyban voltuk, mindennap kávéztunk, többnyire én jártam hozzá. Amióta a kisfiam iskolába jár, nem tudok menni hozzájuk. Egy idő után azt láttam rajta, hogy mintha haragudna rám. Megkérdeztem, hogy mivel bántottam meg de nem adott választ, elszaladt. Később egy alkalommal egy társaságban voltunk, akkor tudtunk beszélgetni, de azóta is, ha találkozunk, csak köszön, nem közeledik. Ez az én bűnöm? Járulhatok szentségekhez?
Kedves Levélíró! Egy kapcsolat mindig két emberen múlik. A mi felelősségünk az, hogy minden ember felé jóakarattal forduljunk, mindenkinek az igazi javát keressük, senkit se gyűlöljünk, senkinek ne tegyünk rosszat.
Ön ezt megtette, hiszen próbálta megtudni a probléma okát, próbálta megoldani. Ezért menjen nyugodtan áldozni. A jövőben is törekedjen arra, hogy köszönjön a szomszédnak, imádkozzon érte, legyen a segítségére, ha valamiben erre a szomszédnak szüksége volna. Néha egy bizonyos idő eltelte után, sok apró szeretetcselekedet után nyílik meg a másik ember szíve, és sikerül rendezni a félreértést, megbocsátani vélt vagy valós sérelmeket.
a lelkiatya válaszol betegség boldogság Böjte Csaba bűn család Egyház események Európa Ferenc pápa fiatalok gyerek gyónás halál határontúl hit házasság ima Isten Istenkapcsolat Jézus kultúra lelkiatya Magyarország nagyvilág pap papok Pál Feri remény segítség szentek szentmise szentségek szenvedés szerelem szeretet társadalom Vatikán vers viccek válás zene élet életbölcsességek életút