Szoktál-e rózsafüzért imádkozni?

Keresztkérdés (152. rész)

Az ima egy igen időigényes, ám annál népszerűbb formájáról kérdeztük az utca emberét.

Többen jelezték, hogy a videó végén nem hallatszanak az atya gondolatai, ezért azokat írott változatban lejjebb olvashatják:

A rózsafüzér egy különleges imádság. Időt vesz igénybe az elmondása, de ha valaki ráérez ennek az ízére, tulajdonképpen a lelkiségére, hangulatára, és kapcsolatba kerül pontosan azzal, aki az imádságot a mennyei Atyához viheti, a boldogságos Szűz Máriával, akkor ő is meg fogja szeretni.
Sokan azt mondják, hogy monoton imádság, túl hosszú. Teljesen relatív, mi a hosszú mi a rövid, ez attól függ van-e időm arra, hogy valamit is megtegyek, akár csak valakit felkeressek, elbeszélgessek vele. És ha a Jóistent valóban szeretem – és ez lényeges: hívő ember vagyok, vallásos vagyok –, akkor nem sajnálom tőle a perceimet, egy órát sem, hanem tulajdonképpen az ő jelenlétében élek egész nap.
A rózsafüzér egy eszköz mindehhez. Az imádságnak különböző formái vannak, lehet az egyéni, szabad, kötetlen imádság, lehet – mint a szentmise –, előírt ima, amelyik biztosan az igazság alapján közelíti meg Istennek a dicsőítését és van többek között egy olyan imaformai is, melyet most már századok óta gyakorolnak, és nem csak a szerzetesek, hanem templomokban egyaránt, amely Üdvözlégy Máriáknak a recitálása, újra  meg újra elimádkozása, egy olyan vallásos légkört és magasztosságot, emelkedettséget jelent, ami Isten közelébe visz. És ahogy egy gyermek is az édesanyjának, vagy a szüleinek néha ugyanazokat mondja. És egyáltalán nem haragszik érte az édesanya és az édesapa sem, hanem örülnek, hogy ott van a kisgyermekük és szól hozzájuk.
Tehát ugyanígy Istent nem a különleges szavainkkal tudjuk „elkápráztatni”, hanem sokkal inkább a hűségünkkel. És így a rózsafüzér a hűségnek az imádsága is, amely öt tizedből áll – ötször tíz Üdvözlégy Mária kiegészítve Miatyánkkal, dicsőséggel és egyéb rövid imával meg egy bevezetővel. Tehát ez egy kis kört, egy füzért egy láncot is jelent, amibe belekapaszkodhatunk jelképesen is, meg valóságosan is. Ebbe bele kell helyezkedni, egy kicsit el kell merülni ebben, és főképpen ha másokkal végzem, akkor ez egy közösségi imádság. Lehet egyedül is végezni. Amikor nehéz helyzetben vagyok, vagy éppen nem jutnak eszembe azok a magasztos gondolatok, akkor mindig kéznél lehet a rózsafüzér, amely így biztosan az Egyház szándéka szerinti, és egy megszentelt imádság és az Istenhez vezeti a gondolatainkat, egész személyünket, a szívünket.