Kedves Lelkiatya! Elvált és újraházasodott emberként nyerhetek-e üdvösséget, vagy kárhozatra vagyok ítélve ebben az állapotban? Ismerem Jézus tanítását, és az egyházunk álláspontját ez ügyben, amit megértek és elfogadok. (Bár a második házasságkötésemkor nem voltam még tisztában ezekkel). A második házasságom 13 éve tart, békés és szeretetteli. Van egy közös gyermekünk is, aki sérült, de a nehézségek csak még jobban összekovácsoltak minket. Ezért nem tudom, és nem is szeretném elhagyni szeretett kisfiamat és feleségemet. Templomba járunk, hiszünk Istenben, így neveljük a gyermekünket is. Tudom, hogy – hacsak nem élünk önmegtartóztató életet – nem gyónhatok, nem áldozhatok. De az üdvösségre lehet-e így reményem, vagy kárhozatra vagyok ítélve?
Kedves Levélíró! Nagyon örülök annak, hogy a feleségével békességben és harmóniában élnek, őrzik és ápolják az Istennel való kapcsolatukat is, és nagy szeretettel nevelik a gyermeküket.
A Biblia arra tanít, hogy Isten minden embert üdvözíteni akar (1Tim 2,4). Jézus nem azért jött, hogy elítélje a világot, hanem hogy üdvözüljön általa a világ (Jn 12,47). Isten minden embert szeret, mindenkit felemelni, megtisztítani, üdvözíteni akar. Erre teremtett minket. A bűnöket nem szereti, de a bűnöst igen.
Isten szereti és üdvözíteni akarja az ősembereket is, az Ázsiában és Afrikában élő embereket, akik sok esetben nem az Ő törvényei szerint éltek és élnek, és mindannyiunkat. Ha az életének a házassággal kapcsolatos része nem is Jézus törvénye szerint való, azért bízzon Istenben! Ő megérti a nehéz emberi helyzeteket.
Az egyházi törvény egyáltalán nem azt mondja ki, hogy valaki nem üdvözülhet, hanem azt, hogy valaki nem részesülhet az eucharisztiában. A kettő egyáltalán nem ugyanaz. Bízzon Istenben, hogy ha igyekszik szeretetben, hitben élni, akkor az üdvösség kapuja az ön számára is nyitva áll.