Kezdőlap Az év minden napjára A dologtalan, lusta ember

A dologtalan, lusta ember

A dologtalan, lusta ember
Nem hajlandó dolgozni
Sokan elfejetjük, hogy sült galambok nem röpködnek a levegőben, a zsír nem serceg magától a serpenyőben, s már a régi pogányok is azt állították hamis isteneikről, hogy azok mindent csak munka és fáradság árán adnak.

Az egész teremtett világban minden mozog és minden tevékenykedik, ami csak létezik, a csillagoktól kezdve egészen a csevegő patakig, az eleven fáig. Az állatokat pedig csak csodálni lehet, hogy a maguk módján milyen szorgalmasak. A hangyák, a méhek agyondolgozzák magukat, a madarak sem szórakozásból repkednek, hanem élelem után. Ebből a törvényből az ember sem maradhat ki: nem tétlenségre, hanem munkára születtünk. Éppen ezért az egészséges lelkű ember szeret dolgozni. Amikor jól kifáradt, oly édes a pihenés és mekkora öröm látni munkája gyümölcsét, családja boldogulását.

De sajnos a rest ember erről mit sem akar hallani. Szeretné a hasznot, de fut a munkától. Fölkel az urakkal, s lefekszik a tyúkokkal. Jobban szereti a napot nyugtával, mint felkeltével. Legkedvesebb lábas jószága az ágy meg a szék, csak ne legyen háromlábú, mert azon dolgozni szoktak.
Mi ennek az életnek a következménye? Fölkopik az álla, mert elfogy a vagyon, ha nem keresnek rája. Teljesen elszegényedik. Élősdivé válik. Más bőrén akar megélni. Rokonai dolgozzanak, ő meg csak henyéljen. Sokan más megoldást választanak: lopnak, rabolnak, ölnek. A társadalom rémei. Jól, dorbézolva élni, ugyanakkor munka nélkül, kényelmesen élni csak így lehet.
De ha szerez is pénzt, a tétlenség akkor is tönkreteszi. Megunja az életet. Nem tudja, mivel üsse agyon az időt, semmihez sincs a végén kedve, jön az ivás, a kártya, a kötél. De a teste is tönkremegy. Ugyanis a legcsalfább kísértés, hogy jól pihenje ki magát az ember. Pedig annál fáradtabb lesz, és mindig több alvást kíván. Elsorvadnak tagjai, melyeket nem dolgoztat.

Ki korán kel, aranyat lel. Ezért a renyheség szegénység, de nyereség a serénység. Már a gyereket munkára, kötelességteljesítésre kell megtanítani, különben senkiházi lesz belőle.

(Erdődy Imre atya elmélkedése)