Kezdőlap Egyéb A jó palócok között – Marti József

A jó palócok között – Marti József

Marti József bujáki esperesplébános 1978. szeptember 16-án született Budapesten. Vecsésen nevelkedett. Teológiai tanulmányait Vácott és Egerben végezte. 2004. június 19-én Vácott szentelték pappá. Pásztón káplánként, majd 2006. augusztus 15-től 2008. augusztus 1-ig Vácott szolgált. 2008. augusztus 1-től Buják plébánosa, 2020. július 1-től a pásztói esperesi kerület vezetője.

Az elmúlt három évben háromszor jártam Bujákon, ahol minden alkalommal nagyszerű események zajlottak a település római katolikus templomában, melyek a falu esperesplébánosának, Marti Józsefnek köszönhetők. Vele beszélgetek, hogy milyen érzés az ország talán legszebb népviseletéről híres falujában szolgálni, mely település Glatz Oszkár festőművészt is úgy elvarázsolta, hogy negyven évig alkotott ott.

Bujákon szolgál. Hogy érzi itt magát?

– Már tizenöt éve vagyok itt, úgy érzem, a helyemen vagyok.

Nagyon fiatalon, 41 évesen nevezte ki esperessé Marton Zsolt váci püspök. Hogy élte meg?

– Váratlanul ért az esperesi kinevezés. Egészen más ügyben jártam Vácott, amikor közölte velem a püspök úr, hogy engem szeretne kinevezni a pásztói kerület esperesévé. Ijedtemben kértem egy kis gondolkodási időt, a püspök úr 5 percet adott…

Lelkes támogatója az Esterházy János, isten szolgája boldoggá avatásának. Sokat is tesz érte.

– Esterházy Jánoshoz többféleképpen kötődik Buják. Esterházy Pál kegyuraság építtette a bujáki Szentmárton-templomot 1754-ben. Esterházy Pál festette a főoltárképet is. A templom szentélyének felújított freskója az Esterházyak nyitraújlaki kastélyának kápolnájában lévő szentély festménye alapján készült. Annyi a különbség, hogy Lencsés Zsolt festőművész a mi szentélyfreskónkon nem elképzelt, hanem valódi személyeket festett meg. Köztük magát Esterházy Jánost is. Legutóbb március 5-én volt egy nagyszabású emlékünnepség Bujákon isten szolgája, Esterházy János boldoggá avatásáért. Ekkor helyezték el a bujáki templom lengyel oltárán Szent Maximilian Kolbe atya ereklyéjét, és ugyanekkor a plébánia kertjében Esterházy János-emlékművet avattunk. Három éve kezdődött a boldoggá avatásáért bemutatott szentmisék sorozata, mely ebben az évben már nemzetközivé érett. Mert Felvidék és Lengyelország is képviseltette magát.

Amikor beszélgetünk, a húsvéti ünnepekre készülünk. Hogyan sikerül megoldani, hogy az Önhöz tartozó településeken a nagyheti szertartásokat meg tudja tartani? Gondolom, komoly szervezést igényel.

– Én három helyen végzem a nagyheti szertartást, de a pásztói akolikus úr segítségével meg tudjuk tartani minden hozzám tartozó településen. Tizenöt év után nem különösen nehéz összehangolni, főleg, hogy az énekkar, a ministránsok, az asszisztencia mind nagy segítségemre vannak. A világi segítők rendkívül odaadóan tudnak szolgálni, hogy a szertartások gördülékenyen menjenek.

Minden alkalommal telt házas templomot találtam. Milyen segítséget kap a híveitől?

– Nem azt mondom, hogy mindig felhőtlen volt a kapcsolat, de    az utóbbi időre a sok munka gyümölcse beérett. A jó palócok között lakunk, akiknek vallásossága jóval az országos átlag felett van. Aktívan kiveszik a részüket a takarításból, a díszítésből, igyekeznek a liturgiát minél szebbé tenni. Gondolok itt még az énekkarra, ők maguk is hálásak a szép szentmisékért. Úgy gondolom, magukénak érzik a templomot.

Nem hívő családból származik. Hogyan indult a papi hivatása?

– Attól kezdve, hogy engem beírattak hittanra és elsőáldozó lettem, azt érzem, hogy mindig pap akartam lenni. Szóval, mióta az eszemet tudom, soha nem akartam mást csinálni. Nem gondoltam mást sem akkor, sem azóta.

Tevékeny, nem a babérjain ülő alkat. Művészeteket is kedvelő plébános. Mik a tervei?

– A sok felújítás után csendesebb időszak következik, hiszen a gazdasági válság miatt a pályázati lehetőségek beszűkültek. Saját forrásokból kisebb munkákat végzünk el a templom, illetve az egyházközség épületein. Fontos lelki programnak ígérkezik a pápalátogatás. Ifjúsági program keretében készülünk a budapesti Sportarénában lévő eseményen való részvételre. Apropó, van még egy korábbi pályázatunk is, a szarvasgedei templom orgonájának rendbehozatala. Valamint szeretnénk még elvégezni a polgármester úr által is szorgalmazott bujáki kálvária felújítását.

A népművészethez való kapcsolódásuk természetszerűen a bujákiaknak kiemelkedően jó. De a komolyzene, gondolok az énekkarra is, hasonlóan népszerű a hívők körében. Ezek az alkalmak mind közösségépítők is. A felújítás alatti sok takarítási és egyéb munka még közelebb hozta a híveket egymáshoz. Büszkén mondhatom, nagyon nagy áldozatokat képesek hozni, mivel egyre jobban magukénak érzik templomukat és egyházközségüket. Ez vonatkozik fiatalokra és idősebbekre egyaránt.

Osszuk meg az olvasóinkkal, melyek azok a falvak, ahol szolgál, azaz a pásztói kerület önhöz tartozó települései?

– Bér, Buják, Kisbágyon, Palotás, Szarvasgede, Szirák.

Befejezésül a hitoktatásról kérdezném.

– Mivel sok kis település van, a falvakban, helyben oldjuk meg a hitoktatást. A bérmálkozásra való felkészítést viszont minden településen én végzem.

További jó egészséget kívánok az esperesi és plébánosi munkájához egyaránt!

Gréczi László