A „szent harag”

A harag eltévelyedése annak az ösztönszerű érzelemnek, amely arra hajt, hogy védekezzünk, ha megtámadnak, és az erőszakot erőszakkal verjük vissza.

A harag mint főbűn erőszakos és féktelen vágy, hogy embertársunkat megbüntessük, nemegyszer gyűlölet kíséri, melynek nemcsak az a célja, hogy visszaverje a támadást, hanem óhajtja a bosszút, a más baját. A gyűlölet meggondoltabb, tartósabb érzelem, amelynek éppen ezért súlyosabb következményei is vannak.

A haragnak fokozatai vannak:
1. kezdetben csak a türelmetlenségnek a megmozdulása: az embert kihozza a sodrából a legcsekélyebb ellenkezés, a legkisebb sikertelenség;
2. később ingerültség, mértéken felüli belső bosszankodás, amely féktelen külső taglejtésekben nyilatkozik meg;
3. majd erőszakosságba csap át, és nemcsak szavakban, hanem ütlegekben is megnyilatkozik;
4. bőszültséggé is fajulhat; a kolerikus ember ilyenkor nem ura magának, összefüggés nélkül beszél, és olyan taglejtéseket csinál, hogy őrültnek látszik;
5. a harag végül engesztelhetetlen gyűlöletbe mehet át, amely bosszúért liheg, és néha annyira jut, hogy ellenfelének halálát kívánja.

Van jogos harag is, szent méltatlankodás is, amely szintén erős, de észszerű vágy, hogy megérdemelt büntetésben részesítsük a bűnösöket. Ilyen szent haragra gyúlt Krisztus a kufárok ellen, akik üzérkedésükkel megszentségtelenítették Atyjának házát.
Hogy a harag megengedett legyen, a következő kellékek szükségesek:
– a tárgya legyen igazságos: azaz csak annak megbüntetését óhajtsuk, aki megérdemli, és csak olyan mértékben, amilyen mértékben megérdemli;
– a kivitelben legyen mérsékelt, csak annyira menjen, ameddig a sértés terjed, és tartsa be az igazságosságtól megkövetelt eljárást;
– szándékában legyen szeretettel teljes, ne akarjon másnak rosszat, hanem csak az legyen kívánsága, hogy a megsértett jogrend helyreálljon, és a bűnös megjavuljon.
Ha ezek közül a feltételek közül hiányzik valamelyik, a jogos harag megrovandó túlzásba csapott.

Főképpen a szülőkben és elöljárókban fordulhat elő gyakrabban a szent harag, de meg van engedve néha az egyszerű polgároknak is, hogy a köz érdekeit védelmezzék és a gazemberek diadalát megakadályozzák: mert vannak olyan emberek, akik nem félnek, csak a büntetéstől.

Kép: Pixabay