Az erényes élet példaképe – Szent Makrina (327–380)

„Nővérünk nekünk az életmód tanítója volt, anyánk helyett anyánk” – így emlékezett egy levelében Nüsszai Szent Gergely legidősebb lánytestvérére, akihez egész életében erős és mély lelki szálak fűzték.

Szent Makrina, akit, apai nagyanyjától megkülönböztetve, a források gyakran fiatalabb Makrinaként említenek, 327 körül született a kappadókiai Cézáreában. Tekintélyes, mélyen vallásos keresztény családból származott, legközelebbi családtagjai között több szentet is találunk. Szülei, idősebb Szent Vazul és Szent Emelia a jámbor keresztény házaspár igazi példaképei voltak. Kilenc gyermekük született, akik közül négyet is szentként tisztel az Egyház. Elsőszülöttként Makrina látta meg a napvilágot, akit apai nagyanyjáról neveztek el. Idősebb Szent Makrina férjével együtt Csodatevő Szent Gergely tanítványa volt, a keresztényüldözés idején is hű maradt, és sok hívőt erősített meg hitükben.

Makrina gyermekkorától a keresztény hit szellemében nevelkedett. Legfőbb tananyaga a Biblia volt, amelynek ismeretébe fokozatosan vezették be szülei. Különösen a zsoltárokat kedvelte. Kívülről tudta a Szentírás számos részét és több jámbor imádságot.

A szülők családi életre szánták lányukat, igyekeztek a háztartási munkákra is felkészíteni. Idővel jámbor, művelt és a háztartásban is jártas fiatal lánnyá cseperedett, akinek erényeihez rendkívüli szépség és kedvesség társult. Nem csoda, hogy sokan pályáztak a kezére. Apja el is jegyezte egy hozzá illő, erkölcsös fiatalemberrel, aki az elnyomottak védelmezőjeként hívta fel magára a figyelmet. Az ifjú azonban még a jegyességük ideje alatt elhunyt.

Makrina, aki korábban nem ellenezte a házasságot, vőlegénye halála után úgy döntött, életét szűzi tisztaságban egészen Isten szolgálatára szenteli. Döntése, amely mellett szilárdan kitartott, a szűzi életforma iránti vágyáról és egyben mély hitéről tanúskodott.

Makrina továbbra is családjával élt. Különösen szoros kapcsolat fűzte édesanyjához, ami apja halála után még inkább elmélyült, megerősödött. Fiatalabb testvérei számára Makrina a jámborság, a tiszta és erényes élet példaképe volt. Joggal mondhatjuk ezért, hogy neki, az ő nevelésének is köszönhették a hitben való növekedésüket. Makrina öccse volt többek között a két kiváló egyházatya, Nagy Szent Vazul és Nüsszai Szent Gergely. Különösen nagy hatással volt Makrina legkisebb testvérükre, Péterre, aki apjuk halála idején született. Őt ma Szebasztei Szent Péterként tiszteli az Egyház.

Miután a gyermekek felnőttek és önálló életet kezdtek, Makrina meggyőzte özvegy édesanyját, hogy hagyjon fel korábbi életmódjával, és a világ hívságos dolgairól lemondva szentelje életét egészen a lelkieknek. Ő maga már korábban eltávolodott az anyagias földi dolgoktól. Vagyonáról teljesen lemondott, önként vállalt szegénységben, visszavonultan élt az Írisz mentén, Pontosz egy kieső helyén, Annésziben. „Szüzek koszorúja vette körül – ahogy Nüsszai Szent Gergely írta egy levelében –, akiket ő szellemi szülési fájdalmak közepette hozott világra, és igen gondosan nevelt a tökéletességre.”

Közösségüket, amelynek lelki vezetője és tanácsadója Makrina öccse, Péter lett, az Isten iránti alázatos szeretet és a szolgálat szelleme hatotta át. A testi vágyaktól eltávolodott lelkek felszabadultak minden emberi szenvedély alól. Az angyalokhoz hasonlóan magasztalták Istent szeplőtelen életükkel, éjjel-nappal zsoltárokat és dicsőítő imákat zengve. Ehhez a közösséghez csatlakozott Emelia is, hogy utolsó éveit szüntelen imádsággal, elmélkedéssel töltse. Itt fejezte be földi életét, ajkán áldással, miközben legidősebb lánya és legkisebb fia fogták a kezét.

Anyja halála nagy veszteséget jelentett Makrina számára, de a gyászt most is erős lélekkel viselte. A természetes földi kötelékektől elszakadva, lelke egyre inkább megtisztult, elmélyült és tovább szárnyalt az égiek vonzásában.

Makrina földi életéből legrészletesebben utolsó napjait és halálát ismerjük. Nem sokkal halála előtt belső indíttatásra meglátogatta öccse, Gergely, aki akkor Nüssza püspöke volt. Makrina már halálos betegen feküdt, testét egészen felemésztette a láz. Elméje azonban tiszta maradt. A két testvér bensőséges beszélgetését Gergely később nővére életrajzában részletesen megörökítette. Makrina felidézte életének legfontosabb emlékeit, mintegy hálát adva értük Istennek. Testvérükre, Vazulra emlékezve, aki nem sokkal azelőtt távozott a földi életből, elragadtatva beszélt a lélekről és a jövendő életről. Ezeknek a gondolatainak hatására született később Gergely A lélekről és a feltámadásról c. műve.

Makrina saját halálával is bátran nézett szembe, nem volt benne semmi félelem. Ellenkezőleg: örömteli várakozással készült az Úrral való végső találkozásra. Még halálos ágyán is másokkal törődött és az ő bánatukat igyekezett enyhíteni. Utolsó óráiban azonban már csak Istennel társalgott. Így, ima közben hunyt ki az élete.

Halálának pontos dátumát nem ismerjük. Az ortodox Szinaxárionokban liturgikus ünnepe július 19-én szerepel, ezért feltehető, hogy ezen a napon halt meg 379-ben vagy 380-ban. Első életrajzát nem sokkal halála után írta meg öccse, Nüsszai Szent Gergely Vita sanctae Macrinae címmel. Ez a mű a legkorábbi életrajz, amely egy keresztény nőről ránk maradt.

Koncz Éva