Kezdőlap Egyéb Boldog Hanna Chrzanowska (1902–1973)

Boldog Hanna Chrzanowska (1902–1973)

„Igazán nagyon sok jó ember van. És nemegyszer épp a szerencsétlenség, a betegség hozza felszínre, ennek köszönhetően nyer konkrét formát az emberi jóság” – vallotta a 2018-ban boldoggá avatott lengyel ápolónő, Hanna Chrzanowska, Karol Wojtyła közeli munkatársa.

A modern kori betegápolás lengyelországi úttörője és példaképe 1902. október 7-én született Varsóban, előkelő lengyel nemesi család második gyermekeként. Bár szülei mindketten elvesztették hitüket, a keresztény szellemiséget nem tagadták meg. Nyitottak voltak mások szükségei iránt, és nagylelkűen támogatták a rászorulókat. Az irgalmas szeretet, a figyelmes segítőkészség légköre, amelyben felnőtt, Hanna későbbi hivatásában is meghatározó tényező volt.

Édesapja a krakkói Jagelló Egyetem irodalomtörténész professzora volt. Tőle örökölte lánya az írás iránti szeretetét. 1910-ben az egész család Krakkóba költözött. Itt végezte Hanna iskolai tanulmányait. Az orsolyita nővérek gimnáziumában érettségizett 1920-ban. Az érettségi után édesapja hatására a Jagelló Egyetem lengyel filológiai tanszékére felvételizett. Ugyanebben az évben elvégezte az Amerikai Vöröskereszt ápolónőképző tanfolyamát.

1922-ben egyetemi tanulmányait megszakítva végleg az ápolónői hivatás mellett döntött. A családalapításról is lemondott, hogy egész életét a betegek ápolásának szentelhesse. Mivel ő maga is sokat betegeskedett gyerekkorától kezdve, személyes tapasztalatai is segítették az együttérzésben. Fontosnak tartotta a beteg hozzátartozóival való foglalkozást is. Az egész társadalmat igyekezett érzékennyé tenni a szenvedő, beteg emberek iránt, akikben ő maga a másokért szenvedő Krisztust ismerte fel. Írói adottságát is új hivatása szolgálatába állította. A 30-as években a Lengyel Ápolónő című folyóirat főszerkesztője volt. 1937-ben részt vett a Lengyel Katolikus Ápolónők Szövetségének megalapításában.

A második világháború mindenkit sújtó borzalma mellett családi tragédiák is beárnyékolták a következő éveit. Apját a krakkói Jagelló Egyetem többi professzorával együtt letartóztatták a lengyel tudományos elit elleni Sonderaktion Krakau keretében, 1939 novemberében. Néhány hónappal később a sachsenhauseni táborban halt meg. Hanna bátyja a katyńi mészárlás áldozata lett.

A német, majd a szovjet megszállás drámai helyzetet idézett elő egész Lengyelországban. Hanna ezekben a nehéz időkben kivételes emberségről tett tanúságot. A rászorulók iránti önzetlen segítőkészsége nem engedte, hogy tétlenül nézze a menekültek, a kitelepített lakosság, az árva gyerekek, az üldözött zsidóság tragédiáját.

A háború után is reálisan felmérte az egészségügy előtt álló új kihívásokat. A szocialista Lengyelországban a propaganda szerint ugyan nem voltak rászoruló emberek, a valóság azonban egészen más volt. Hanna nagyon is jól látta, milyen nyomorúságos körülmények között élnek és halnak meg a társadalom peremére szorult szegény betegek, és minden erejével azért harcolt, hogy biztosítsa számukra az emberhez méltó életet. Tökéletesen ismerte a betegek testi-lelki igényeit, és számos újítást vezetett be jobb ellátásuk érdekében. Felismerte többek között a személyes jelenlét szerepét a beteggondozásban.

A fizikai ellátás mellett nagy hangsúlyt fektetett a betegek lelki gondozására is. Hazájában ő volt az első, aki 1964-ben lelkigyakorlatot szervezett betegek számára. A lelkigyakorlat előadásait Karol Wojtyła tartotta. A krakkói érsek maga is nagyra értékelte és támogatta az elkötelezett ápolónő munkáját.

Hanna jósága és a betegek iránti őszinte, elkötelezett szeretete „ragályos” volt. Orvosok, ápolónők, papok és önkéntesek segítették munkájában. Rendszeresen szerveztek programokat a betegek számára, amelyek visszaadták életkedvüket. Hanna őszintén hitt abban, hogy a beteg, szenvedő ember nem teher, hanem valódi kincs a társadalom számára, és ezt a hitet képes volt a betegekben is megerősíteni.

Utolsó éveiben maga is osztozott a szenvedő emberek kereszthordozásában. 1966-ban rosszindulatú daganatos elváltozást diagnosztizáltak szervezetében. Állapota a következő években fokozatosan romlott. 1973. április 29-én hunyt el krakkói lakásában. Temetési szertartását Karol Wojtyła érsek, a későbbi Szent II. János Pál pápa vezette.

2018. április 28-án a krakkói Isteni Irgalmasság-bazilikában avatták boldoggá. Ő lett az első, akit Karol Wojtyła közeli baráti és munkatársi köréből oltárra emelt az Egyház.

Koncz Éva