A keresztény családnak ma – talán még jobban, mint máskor – az Egyház élő sejtjének kell éreznie magát. Ha férj és feleség, apa-anya és gyerekek minden pillanatban a természetfölöttibe emelik természetes szeretetüket, ha úgy néznek egy másra, mint akik testvérek is Krisztusban, ha úgy szeretik egymást, amint Jézus parancsolta: hogy is tehetné Krisztus, hogy ne teljesítse ígéretét? Az ő ígérete pedig az, hogy jelen lesz azok között, akik az ő nevében egyesültek.
Akkor majd minden kis családi kör jobban vissza tudja tükrözni a názáreti Családot, amelyet Isten alkotott meg és Ő oltotta belé a legnemesebb családi érzést. Ott egyszerre volt meg a legangyalibb természetes szeretet, de a legmagasztosabb természetfölötti céllal; semmi nyoma az önzésnek, hanem teljes nyitottság a tegnap, a ma, a holnap egész világára a Megváltás művében. A Fiú végrehajtotta ezt a művet, az Anya hozzájárult, a nevelőapa lemondását, tiszteletét, munkáját, egészen tiszta, önzetlen szeretetét adta bele.
Ha keresztény családok így egyesülnek, ilyen nyitottak lesznek, győzhetetlen erősségekké válnak, és – a világban elfoglalt helyzetüknél fogva – a java emberi és keresztény értékek mentsvárává.
Részlet Chiara Lubich: Ha tüzet gyújtanánk című könyvéből.
Fotó: John-Mark Smith – Unsplash
![](http://www.keresztenyelet.hu/wp-content/uploads/2020/09/Misekalauz.jpg")
