Hajléktalan legyek, vagy öngyilkos?

Ön csak két megoldást lát. Ennek oka, hogy lelki állapota szinte szükségszerűen beszűkülést eredményez. Azt hiszi, hogy körülményei fojtogatón veszik körül, amelyekkel szemben teljesen kiszolgáltatott. Ilyenkor szinte kényszerképzet alakul ki lelkének világában. Másra nem is tud gondolni, csak az öngyilkosságra. Teljesen egyedül érzi magát, mintha senki sem segítene. Saját erejét nem érzékeli, hiszi, hogy teljesen tehetetlen, mindez roppant erővel húzza az öngyilkosság, önmaga megsemmisítése felé. Ez egy ilyen állapot, amit tudomásul kell vennie: tetőtől talpig hamis, nem igaz, nem valóság!

Van egy harmadik út, ami nem is jut eszébe a lelkileg beteg embernek. Nem szabad feladni sohasem! Van kiút, a végső győzelem reményét ott kell őrizni a szívünk mélyén! Mondják: Nincs lehetetlen helyzet, csak tehetetlen ember! Az ember tragédiája is ezzel végződik, pedig valóban csupa kudarcnak látszik történelmünk! Ember küzdj, és bízva bízzál! Mit küzdenek, hányszor buknak, esnek a sportolók, míg felkerülnek az első helyre! Két infarktus után a főorvos azt mondta nekem: „Imre! Már jó párszor kihúztunk a gödörből! Igaz, hogy a te imádságod többet ér, mint a mi tudásunk, de a kettő együtt, meg a te jókedved, akaratod sokat segít. Bízz, hogy most is talpra állsz, mint már annyiszor!” A Don-kanyarnál is, amelyik katona lefeküdt a sárba, a tankok összetiporták! Aki pedig küszködött, dülöngélve, de ment előre, az a végén hazakerült.

De ehhez a küzdelemhez vissza kell szerezni a hitét. Meg kellene értenie, hogy az Isten legnagyobb ajándéka az ember számára a szabad akarat. Ez tesz minket emberré. Enélkül állatok vagy robotok vagyunk. Felelősségre sem lehet vonni. Se büntetni, se jutalmazni.

Ha várna egy kicsit nyugodtan, elcsodálkozna saját életén és Isten bölcsességén, ahogyan kialakul idővel minden. Az élet titka: nyugodtan várni!

Feltétlenül le kell írnom kórházi tapasztalatomat. Összesen jó pár évet húztam le ott. Sok öngyilkosjelölttel feküdtem egy szobában, sok az eredménytelen kísérlet, hála Istennek. Velük kapcsolatban tapasztaltam: mennyire haragudnak rájuk nemcsak az orvosok, hanem a betegek is! Mondják: mi mindent elkövetünk a betegek gyógyulásáért, – mi mindent elszenvedünk, hogy egészségesek legyünk! Ezek pedig erőszakkal önmagukat teszik beteggé. De kezelni kell őket, mert ezt írja elő az orvosi etika!

Befejezésül Euripidész görög költőt idézem, aki Athénban született, Krisztus előtt 480–406 között élt. Legyőz minden beszédet ez az egy sikoly; az embernek legédesebb a napsugár, a halál semmi: őrült, aki halni vágy, még a rút élet is szebb, mint a szép halál.

Fotó: Marina Panadés – Unsplash