Isten vagy a Sátán országában?

Gondolatok a karanténból

A koronavírus terjedése sokféle terhet ró az emberekre. Az egészségügyben, közellátásban dolgozóknál megfeszített a munka, hasonló módon azoknál a családoknál is, akik az internet jóvoltából otthon dolgoznak, miközben óvodás- és iskoláskorú gyermekeikre is oda kell figyelni.

Másképpen nehéz azoknak a helyzete, akik egyedül vagy házastársukkal kettesben töltik a karantén idejét. Főleg a bérházban élőknek nagyon nehéz. Félünk a megfertőződéstől, félünk a gazdasági következményektől. Feszültebbek, ingerlékenyebbek vagyunk, s ezáltal könnyen megbánthatjuk a másikat és mi magunk is hamarabb megbántódunk.

Nem kell hozzá nagy tapasztalat: ha szabadjára engedjük a gondolatainkat, szavainkat és tetteinket, akkor kapcsolataink a mostani helyzetben rosszabbá fognak válni. Kiszámíthatatlanul rosszabbá! Ha viszont a váratlanul ránk tört nagy szabadságban néhány fontos szabályt felállítunk magunknak, és igyekszünk azokat be is tartani, akkor a mostani „börtönidőszak” kegyelmi idővé válhat életünkben.

Tudatosságunkkal, akaratunkkal mi döntjük el, hogy Isten vagy a Sátán országában élünk-e a karantén ma még kiszámíthatatlan hetei, hónapjai alatt. Igyekszünk hasznos és stresszoldó elfoglaltságokat találni magunknak – olvasás, tévézés, házimunka, kertészkedés stb. – és folyamatosan kérjük Istent, hogy szabadítson meg minket a járványtól.

A kényszerű bezártság időszakában (is) nagy segítséget jelenthet a tudatosság. Érdemes különböző idő- és feladatbeosztásokat, listákat készítenünk, s ezeket papíron is rögzíteni, hiszen ami nincs leírva, az szinte nem is létezik!

1. Bár nem mozdulok ki otthonról, napirendet állítok össze magamnak. Reggel érdemes ugyanabban az időpontban felkelni, megmosakodni és felöltözni – mint a munkába járás idején. Írjuk bele a napirendünkbe (órára megtervezve) a nap legfontosabb eseményeit: otthoni feladataim kezdetét és végét, az étkezési időpontokat, a tévézés idejét és a lefekvés időpontját.

2. Munkarendet is készíthetünk magunknak, főleg azok, akik a munkahelyi teendőket hazahozták. De az otthoni feladatokat is érdemes beépíteni.

3. A legrosszabb dologban is meg kell találni a jót. A karantén egyik legnagyobb lehetősége, hogy elvégezzük azokat az otthoni feladatokat, amelyeket már régen meg kellett volna tennünk. Számtalan halogatásunk van: ruhásszekrény, pince, spájz stb. rendbetétele, amire – úgy éreztük – nincs időnk. Hát most van! Ennyi még egyszer az életben nem lesz… Úgyhogy erről is érdemes pontos listát készíteni és napra, órára lebontva beosztani a teendőket. Ha túlvagyunk egy-egy feladaton, hatalmas örömet jelent, hogy áthúzhatjuk a listánkon.

4. A túlsúlytól félők készíthetnek étkezési tervet is, nehogy tíz-tizenöt kilóval gazdagodva szabaduljanak majd ki. Naponta csak meghatározott időben, az előre megtervezett adagot eszem, s kerülöm a halálos nassolásokat. (Egyetlen ropi vagy mogyoró is lavinát indíthat el.)

5. Az ötödik papíron az imádkozási terv szerepelhet. Reggel a nap felajánlása, Isten segítségül hívása. Délben, délután, este, pár percre érdemes magunkba vonulni, hogy kettesben lehessünk Jézussal. Mindennap olvassunk (legjobb közösen) a Szentírásból egy részt, és persze lehet a szentek erőt adó gondolatait tartalmazó könyvekből is. Naponta elmondhatunk házastársunkkal együtt egy-két tized rózsafüzért.

Legalább vasárnap (de ha tudunk, hétköznap is) vegyünk részt a tv vagy az internet segítségével szentmisén, s ott végezzünk lelki áldozást. (Ezt szentmise-közvetítéstől függetlenül is megtehetjük.)

6. Röpima-terv.

Egész biztos, hogy ez a legfontosabb az összes terv közül.

A Sátán eszköztárában kiemelt helyen szerepelnek a házimunka közben előjövő rossz gondolatok. Az elszenvedett sérelmek, bántások, igazságtalanságok mély és újbóli átélése. Az uszító belső hangok: „Ne hagyd tovább! Mondd meg végre neki!” Ilyenkor, ha ezen gondolatmeneten haladunk tovább, tudjuk, hogy a Sátán elképzelése szerint haladunk. Az ő szándéka ugyanis a békétlenség, a harag, az összeveszés. Tudatosítsuk magunkban, hogy ez az út sehová sem vezet! (Hacsak nem a szakadékba.)

Ha előjönnek ezek a gondolatok, arról nem tehetünk. De hogy mit kezdünk velük, mi lesz a folytatás, arról már mi döntünk. Ilyenkor kezdjünk el valamilyen rövid imát ismételgetni: „Jézusom, bízom benned!” vagy: „Istenem, szeretlek!” vagy: „Uram, Jézus Krisztus, Isten fia, könyörülj rajtam, bűnösön!” De mindegy is, hogy mit mondunk, egyszerűen Rá (Jézusra) gondolunk, hozzá emeljük a gondolatunkat, a belső tekintetünket. S Ő pedig (talán észre sem vesszük) felemel minket a Sátán útjáról, amely csak az összeveszéshez, a haraghoz vezet és – akárhogyan is érzem – semmilyen pozitív eredményt nem fog hozni!

Az ima itt kézzelfogható csodát művel bennünk! Eltűnnek a rossz gondolatok. A röpima békét, örömet ad mosogatás, porszívózás, fűnyírás közben.

7. S végül legyen konfliktus-kezelési tervünk is.

Két ember kapcsolata csak akkor javul, ha az egyének jobbá lesznek. Senki mást nem tudok olyan biztosan megváltoztatni, mint saját magamat. Nem törődöm egy morzsányit sem a másik dolgaival. Elkezdem csakis a saját hibáimat keresni és javítani rajtuk. Hiszem, hogy már ez is elég ahhoz, hogy a kapcsolat jobb legyen.

(Ha pedig úgy érezzük, hogy csak a másikban van olyan hiba, ami a kapcsolatunkat rontja, akkor tudatosítsuk magunkban, hogy ez az érzésünk becsap minket, és keresgéljünk magunkban tovább…)

A lényeg: „Mindent Istennel, semmit sem Nélküle!”

Czoborczy Bence

(A cikk olvasható a Keresztény Élet hetilap húsvéti duplaszámában is.)

Fotók: pixabay.com